Az oroszokról szóló hírmagyarázatok még mindig vészharangosak, jajistenem-attitűdösek, s közben teljesen hülyének nézik az embert, mert akarattal nem értik/értetik meg: Oroszország képtelen elfelejteni cári és szovjetuniós múltját, azt hogy történelmileg szinte beláthatatlan ideig nagyhatalom volt, hogy ehhez hozzá volt szokva, nemzeti reflexszé vált, erről nem lehet huszonvalahány évecske tényleg sajátos orosz demokrácia alatt lemondani, főleg, ha nem is engedik. Pedig – főleg az afganisztáni affér összeomlása után – már nem is rejt tényleges fenyegetést az orosz medve ébredése, és nem holmi katonai erélycsökkenés miatt, hanem mert a Moszkva-Brüsszel-Washington tengely gazdasági egymásrautaltsága mindenható.

Vészesnek tálalták például sokan a valószínűtlen, direkt válasz-beavatkozást az angolszász Szíria-beavatkozásra, s így azt, hogy Oroszország Ciprusnak udvarol, hogy tengerészeti bázist építhessen ki Limasszolban, illetve légi bázist Páfoszban, mi több az eddig Szíriában állomásozó hajójavító úszódokk is áttelepülne Ciprusba.

Ez természetesen rátevődik a múlt augusztusban felröppent és most konkretizálódott hírre, miszerint földközi-tengeri flotta érvényesíti Oroszország érdekeit a mediterrán térségben. Máris kész a pánik az újabb orosz betörésről, pedig minden egyszerűbb: annak ellenére, hogy Moszkva menti a szíriai rezsimet, a Kremlben senki sem hülye, és keresik a tartúszi kikötő megfelelőjét. Az Aszád-rezsim gyengeségének ez az egyik legfontosabb jele, ha már támogatója is filozofál, akkor tényleg baj van.

Láttam olyan magyarázatot is: tekintve, hogy a Földközi flotta csapásmérő ereje csak a hagyományos hajóágyúpárbajnak felelne meg (bár az 1916-os Jütlandi csata közvetett tanulságai óta már annak sem), mindenképpen légitámogatásra van utalva. Hallottam a zonális légifölényre törekedésről is, a Közel-keleti, vagy a mediterrán régióba sorra kerülő légideszant bevetésekre Ciprusról indított szállítógépek szerepéről.

E hagymázak ellen szól, hogy Ciprus elkötelezett a NATO felé, márpedig ez nehézzé tesz bármilyen ilyes egyezkedést, az orosz flotta meg csak tengeri pszichológus, tengernyi, de nem gyilkos presszióval. A ciprusiak részéről tapasztalható mély hallgatásnak, a válaszkésésnek az is oka, hogy amikor nemrég fennállt még annak a lehetősége, hogy mint ország becsukhatják a boltot, az oroszok nem váltották ki őket a bajból, annak ellenére, hogy sok üzletemberük adóparadicsoma volt a sziget.

Egy valamire azonban érdemes figyelni: Ciprus térségében létezik a még 2010-ben felfedezett Aphrodité-mező, s erre a gazdag tengeri gázlelőhelyre egyszerre fáj Izraelnek, Törökörszágnak, Ciprusnak a foga – s ezek szerint Oroszországnak is. Moszkva ebben az esetben sem az ősellenség Törökországnak, sem az Irán- és Szíria-ellenessége miatt tulajdonképpen semlegesen lájkolt Izraelnek, hanem Nicosiának drukkolna. Megvan: hosszú távon, mégis csak erről szól az említett bázis-háztűznézés!