Ha a Los Angeles Times azt mondja, hogy a CIA rebelliskiképző táborokat működtet Jordániában, az azt jelenti, hogy a szupertitokról egy másik szellő lerántotta a szoros leplet. A királyság ugyanis elosztó-csomópontja a fegyvereknek, amelyeket az amerikaiak megszavaztak a szíriai ellenállók számára.

Ha a Times azt írja, hogy a kiképzőtáborok 2012 végétől működnek, akkor biztos, hogy takaréklángon már korábban is léteztek, hisz túlságosan sok az orosz típusú páncéltörő és légvédelmi fegyverforgatásban jártas forradalmár.

Persze vannak még a törökországi táborok is, nem kell rögtön azt gondolni, hogy már az obamai döntés előtt, a harcigázok bevetése cirkuszát megelőzően is segítve voltak az anti-asszádisták.

Azon se töprengjünk, hogy miért épp orosz fegyverekhez kapnak kiképzést, hisz oly telített a piac, hogy mindenki velük él-hal, s dehogy valószínű, hogy tán az oroszok játszanak kettős játékot – hivatalos pro-Asszádságuk ellenére –, gondolva néha azért rezsimutáni érdekeik állóképességére is. Nincs hivatalos válasza, hogy miért lehet a jó, öreg dollárral megvenni, majd oroszosan, de nem oroszul postázni pont a 14.5 milliméteres nehézpuskát, vagy a Konkurs tolósugaras tankelhárító lövedékeket, amelyek fő étke a rezsim T72-es nehézpáncélosa. Segíteni kell, hát tökmindegy, hogy ki fizeti és ki kinek osztja a fegyvereket... Vagy esetleg mégsem mindegy?

Az viszont fontos, hogy az USA épp maga felett gyufázza a jordán vendégház födelét, nem szándékosan, de újfent helyzetismeret, és hit/kultúra/tapintat nélkül. Régen vége a jordán-amerikai Eager Lion gyakorlatnak, amelyben majd ötezer amerikai és háromezer helyi talpas vett részt, Patriot ütegek és F16-os vadászgépek, amelyekből kilencszáz GI, egy svadron vadász és egy hazafi battéria visszamaradt: II. Abdullah kérésére. Érthető, ha a szíriai menekültek milliós tömegét, a polgárháború átömlési veszélyét, vagy a szegényebb királyság embrionális-arabtavaszos hangulatát nézzük.

Apropó amerikai-rizikó: a királyt már a gyakorlatok előtt nyílt levelekben fenyegették, most kétszer annyian követelik, hogy küldje haza az országvédő idegeneket. Először a törzsi vezetőktől (ezek tényleg monarchisták) érkezett figyelmeztetés: az amerikaiak minden jobb érzésű helyi szemében lelőni valók. Az ottani Muszlim Testvériség morálabszurditásnak tartja, hogy Jordániából idegenek háborúzzanak az arab és iszlám világ ellen. A nyugalmazott tisztek nemzeti egyesülete is vehemens: a döntést gyásznapnak, vissza-gyarmatosításnak tekintik, kizárják az idegenektől való függést. Ők nemzetségfők, nem humorizálnak és nem is értik a humort.

Ammán és Washington közös jó szándéka nem feltétlenül katasztrofális, nemzetközileg értett és becsült gesztus, de tán jobb, ha az amerikaiak maradnának azzal, amijük van, s meghallva egy partner-ország óhaját, mielőtt az még ordítássá erősödik, kivonulnának a többlettel. Ha baj van, úgyis közel Törökország, a tengerészgyalogos Szicília, Izrael, s nem utolsó sorban a szaúdiak.