Úgy tűnik, hiába perkálnak le a politikai pártok súlyos százezreket vagy éppenséggel milliókat kikupált külhoni politikai kommunikátoroknak, vagy hazai megmondóembereknek, amikor eljön a kampány ideje, ugyanazokat az idétlen gesztusokat látjuk-halljuk, mint eddig: táncikálások, heherészések, parolázások.

Régebben még a hatalmon lévők osztogattak, az ellenzékiek ígérgettek, mára ez is kiment a divatból, merthogy osztogatni nincs mit, az ígéreteket meg már a tanárok sem hiszik el, helyüket átvette a riogatás: ha nem ránk szavaztok, akkor visszajönnek a kommenisták, Voiculescu megveszi a Román Postát, Copos a sóbányákat – vagy fordítva, de mindegy.

A máris megkezdődött EP parlamenti választási kampány csak annyiban hozott újat, hogy hirtelen ismét előkerült a nacionalista retorika, ráadásul a lehető legblődebb kiadásban (már ha a nacionalizmusnak vannak intelligens megnyilvánulási formái). Orbán Viktor barátja és elvtársa az EPP-ben majdhogynem hadat üzent Magyarországnak, nehogy lemaradjon Tőkés László és Vona Gábor mögött, ezzel hálálva meg, hogy a magyar kormányfő egy évvel ezelőtt a leváltására rendezett referendum bojkottjára szólított fel.

Ha azonban jobban megvizsgáljuk a helyzetet, akkor rájöhetünk, hogy nem a kommunikáció, hanem a politikai stratégiák hiányoznak, különösen a jobboldalon. A kormány még csak-csak dicsekedhet néhány népszerű – bár nem biztos, hogy mindig ésszerű – intézkedéssel, mint amilyen a kenyér esetében kilenc százalékra mérsékelt hozzáadott értékadó, vagy az a tény, hogy a tavalyinál háromszor nagyobb összeget sikerült megszerezni az európai pénzalapokból (jóllehet a 19 százalékos felhasználási ráta még így is nagyon alacsony), és ennek következtében (is) Románia az EU országai közül a harmadik legnagyobb gazdasági fejlődést mondhatja magáénak; miközben nem kevésbé igaz, hogy ezekből a kétségtelen eredményekből az állampolgár egyelőre nagyon keveset, vagy éppenséggel semmit sem érez.

Viszont Blaga, Ungureanu, Udrea vagy – hogyishívják – Eugen Tomac egyszerűen nincs mit mondjon. Pártjaik semmiféle stratégiával, elképzeléssel nem rendelkeznek arra vonatkozóan, hogy mit tennének, ha netán megszereznék a hatalmat. Arról pedig, hogy az Európai Parlamentben mit képviselnének, már végképp nem esik szó, holott – legalábbis formálisan – ezért tartják a választásokat jövőre.

Pedig téma az lenne éppen elég. Például az, hogy növekszik-e avagy csökken az Európai Parlament szerepe a közösségi döntéshozásban? Egyelőre ugyanis a testület inkább csak amolyan politikai klub az Európai Bizottság árnyékában, ahol a kétségtelenül nagy legitimitással bíró képviselők elmondják a véleményüket, miközben a sok esetben senki által meg nem választott miniszterek és biztosok meghozzák a leglényegesebb döntéseket.

Aztán az sem lenne érdektelen, mi a véleményük a szavazatainkat váró pártoknak arról, hogy milyen irányba mozduljon el az EU szerkezete: föderális Európát vagy a nemzetállamok Európáját akarják-e megvalósítani (amint érzékelem, ebben a kérdésben az EPP-n belül sincs összhang).

Személy szerint még az is érdekelne, hogy milyen javaslataik vannak a pártoknak a gazdasági válság sújtotta tagállamokkal, mindenekelőtt Görögországgal kapcsolatban: kirúgják őket az euró-övezetből vagy akár a közösségből, bevárják az államcsőd bejelentését, folytatják a segélyezésüket, esetleg protektorátus alá helyezik őket?

Olyan kérdések ezek, amelyeket az EP 2014-2020-as mandátuma idején feltétlenül meg kell válaszolni, és a válasz tartalma közvetlenül is befolyásolja majd a tagországok állampolgárainak életét. Ezekre kellene racionális és kellően megindokolt válaszokat adni.

Ezek a válaszok vagy hiányoznak (én ezt tartom a legvalószínűbbnek), vagy pedig a pártok úgy vélik, hogy ilyen elvont kérdésekkel nem foglalkozik az állampolgár, ő csak az érzelmei, frusztrációi és indulatai alapján fontol sanda választ (és vidul, ha toroz), ezért a zsigeri politizálást részesítik előnyben, nyári egyetemekre járnak hülyeségeket beszélni és szélsőséges indulatokat korbácsolni, majd fáradalmaikat falunapokon heverik ki: táncikálva, heherészve.