Aleppó kormányzóság elfoglalását 2012 februárjában kezdték meg, s bár a főváros körül a harcok állandóan ide oda hullámzottak, a felkelők döntő támadásra csak szeptemberben készültek, a Szabad Szíriai Hadsereg októberben foglalt el részeket a városból.

2013 elején Kadri Dzsamil, Szíria miniszterelnök-helyettese Sztálingrádhoz hasonlította a várost: a központ majdnem körülzárva, a rezsimhű katonák helyzete nehéz, a kevés utánpótlás légi úton érkezik.

Egy éve annak, amit a helyiek „minden harcok anyjának” neveztek, hogy Aszad hadserege stratégiai és harcimorál szempontjából a mélypontra jutott, s pár hónapja csak, hogy a Libanonközeli, Nyugat-szíriai Kuszeir városát mégis visszafoglalták a Hezbollahhal.

Félő, hogy a rezsim számára most Aleppó a meghódítanivaló, s ha ez lendületből, a nyugaton elért győzelmektől és a libanoni Allah Pártjától megsegítve sikerül, akkor a lázadók satuba szorulnak.

Eleshet-e mostanában Aleppó? Emellett szól a kuszeiri győzelem, a városban maradt rezsimcsapatok jobb ellátása, az, hogy a korridoron, amelyen kapcsolatot létesítettek a környék síita érzelmű falvaival, rávették néhányukat, hogy állítsanak fel támogató szabadcsapatokat. A rezsim győzelme ellen szól, hogy a felmentő sereg Idlibből érkezhetne, de az meg el van vágva a délről és középrészekről várható masszív csapatösszevonásoktól.

Csapatok két módon juthatnak Aleppóba, s ebből az első adja magát: a főútvonalon. Az M15-ös gyorsút előnye, hogy leveszi az Aleppóba indulókról a logisztikai terhet, gyorsan és nagy mennyiségben juthatnak északra páncélosok, motorizált gyalogság. A baj az, hogy ez a főútvonal átmegy Hama kormányzóság északi részén és sok útmelléki település az ellenállók kezén van. Az M15-ös valószínűleg nem ennek a periódusnak a felvonulási helye. Másik lehetőség a főút kerülése, és a hamai fennsík mellékutakon való elérése, az ottani felkelők kikerülése, a rezsimbarát Safíra fegyvergyár-város és környékének elérése, s onnan indulni Alappóra. Ez a variáns elveszi viszont a gyorsaság és masszív páncélos támogatás lehetőségét, s meggyőződésem, hogy ezt a sanszot az ellenállók is felismerték, az aszadistákat várják már. A szkepszist növeli Amerika döntése, hogy a megbízhatóbb alakulatokat felfegyverzi, növeli a logisztikai, pénz- és felszerelésbeli támogatást, ebből a szempontból pedig Aleppó védői kiemelten „kliensek”. Kamal Hamami (Szabad Szíriai Hadsereg) meggyilkolása az al-Kaidás Iraki és Levantei Iszlám Állam által mindent összezavart: tényleg akárki kaphat amerikai fegyvereket?

Aleppó eleste ellen szól hogy, ha az aszadisták kellő számban el is érik a várost, tán felőrlik az éppen megerősödött rebellis állásokat, a hosszúra nyúlt, ellenséges területen átvivő utánpótlási vonalak majdnem azonnal összezárulnak mögöttük. Ha viszont Aleppó nem esik el, a rezsim kifogyhat alig szerzett lendületéből, s ha az ellenállóknak sikerül elérniük, hogy a Hezbollah libanoni kemény magját érje támadás, Irán küldöncei is hazatérnek, és segítség nélkül hagyják a rezsimet, akkor pedig van remény.