Kedves barátom, igazad volt! Mindent visszavonok!

??

Mármint amit a múltkor a tömeg vagy inkább az emberek védelmében mondtam. Az ember valóban patkány, ahogy Dattenborough mondta. Mondhatta volna megvetőbben is.

Dattenborough?!

Ó, na, csak szójáték, persze nem olyan bravúros, mint a tieid szoktak lenni.

Elmondod végre, hogy mi a bajod?

Ez a hercegi gyermekvárás teljesen megőrjítette az embereket. Hallottam olyanról, aki két hetet várakozott a kórház előtt vagy hol a túróban. S hát még a szülés! Örömmámorban úszik Anglia, üvölti az egyik újság, de ahogy látom, nemcsak Anglia.

Mióta az ember elvesztette Istent, ilyen felfújt hírekben bízik. Magunknak nem vagyunk elegek, szükségünk van valami többre, mint mi vagyunk, és az ilyen látszatcsillogásban találjuk meg.

Hát most az egyszer nagyon pontosan fogalmaztál: látszatcsillogás. Mint amikor Diana temetését nézte az egész világ. Emlékszem, a tömbházban, ahol akkoriban laktam, a légy zümmögése sem hallatszott. Levittem a szemetet, a kutya sem köszönt rám: mindenki a televízió előtt dümmedt.

Ugyanaz a jelenség, amit az előbb próbáltam magyarázni. Michael Jackson halála is ilyen médiaőrületet generált.

Ez több annál, ne haragudj. A média megőrül, mert az a dolga. De az olvasónak, nézőnek, klikkelőnek nem feltétlenül lenne az a dolga.

Én sem értettem, azt sem. Egy ember, aki ugrabugrál, s ezen a jogon a világ legnagyobb táncosának neveztetik. De ne feledd, hogy már 41 vagyok, és te sem fiatalodtál az utóbbi időben.

Hát inkább legyek öreg, mint hülye. Mit vigyorogsz?!

Lehet, hogy vigyorgok, de szeretettel. Olyan vagy, amilyennek Grigore Ureche, a nagy moldvai krónikás írja le Ştefan cel Maret: „degrabă vărsătoriu de sînge nevinovat.” Ahelyett, hogy belátnád, a világ megváltozott, és megpróbálnád elfogadni ezt a változást, ha már szeretni nem tudod is, összevissza vagdalkozol.

Hogyne vagdalkoznék?! Az emberi minőség romlott meg, ha ilyen tömegesen ilyen hülyék tudunk lenni! És mi a túróért „szeretettel”?

Mert valójában én is kifakadnék, sőt, ki is fakadok olykor. Ennek ellenére továbbra is jobban szeretném megérteni az embereket, mint elítélni őket.

Mit lehet ezen megérteni?!

Az ember már semmi transzcendens erőt nem érez maga fölött, és ezért minden reményét azokba veti, akiket különbnek tart magánál.

Többnek, mert híresebbek?!

De nemcsak híresebbek: a rangjuk is nagyobb.

Tiszta sznobéria!

Ugyan! Te miért szereted Bánffyt?

Mindent összekavarsz! Bánffy csodálatos író, nagy koponya, remek politikus volt, akinek a grófság inkább ártott, legalábbis, ami irodalmi elismertségét illeti!

Persze, de el tudnád választani magadban, hogy előbb szeretted-e, mintsem tudtad volna, hogy gróf?

Talán nem, de hát ő még mindenestül gróf volt!!

Nem érted, hogy akik a tévén vagy a neten csüggnek, ugyanezt remélik Vilmosról és Katalinról, sőt, most már György Sándor Jakabról is?

Látszik, hogy nem követed a híreket. György Sándor Lajos!

Ez a másik ellentmondás. Aki szidni szeretné a tömeget, kénytelen vele tartani, pontosan tudni annak az újszülöttnek a nevét, akit egy számára gyűlöletes főcímben reklámoznak. Bírálja a médiát, de nem tudna nélküle élni.

Nietzsche a középszerűséget bírálta, ezek szerint nem tudott szabadulni tőle?

A hangosság legalább annyira a pánik jele, mint a szenvedélyé.

Igazad van: szenvedélyesen féltem az embert attól, hogy bedől a látszatnak, miszerint Michael Jackson vagy Lady Di elfoglalhatja Isten helyét, és pánikba esem, valahányszor azt látom, hogy már késő félteni. Isten nem attól Isten, hogy csillog-villog, és revolverfényképészek hada követi, hanem attól, hogy semmilyen más út nem vezet felé, csak a lelki.

Igazad van, de értsd meg az embert (végül is te vagy…): Isten halott (éppen Nietzsche mondta ki először), a Szókratészhez, Lukácshoz, Bretterhez, Noicához, George Steinerhez hasonló mesterek mintha eltűntek volna – mit lehet tenni? Bízunk, amiben bíznunk lehet.

Én inkább bízom úgy, hogy nem szeretem a világot.

Én is, de közben mégis érdekel, még ha ezzel az érdeklődéssel talán meg is bocsátom, hogy olyan, amilyen.