banner_ImRoxvBN_webbanner_970x250.gif
banner_Qadt244U_webbanner_728x90.gif
banner_3UKEdCdT_webbanner_300x250.gif

Ágoston Hugó: Ponta Spanyolországban

Emlékezetes, Emil Boc inkább olyan otthonülő típus volt, miniszterelnökként nagyon kevés országba látogatott el. Azért is, mert csak amolyan strómanként működött, igazából nem ő adminisztrálta a kormány ügyeit, hanem az államelnök (alkotmányellenesen); azért is, mert egyáltalán nem tud idegen nyelveket (lehet a tanácskozásokon saját nyelven, románul is beszélni, hiszen fordítják, de az csak kínlódás), legfőképpen pedig azért, mert nem hívták.

Ehhez képest Victor Ponta – aki több nyelven beszél, kiváló angolja mellett újlatin nyelveken is – rövid idő alatt több kiemelkedően fontos, nem formális látogatást tett, aminek a jelentőségét a vele kohabitáló államelnök és körei rendre csökkenteni igyekeztek ugyan, de sikertelenül.

Igaz, hogy a román kormányfő nem egy szabadságharcos alkat, inkább a kompromisszumok bólogató-simulékony barátja, de az már most látszik, hogy ez a stílus – amely román történelmi viszonylatban akár hagyományosnak nevezhető – nemcsak jobban fekszik/tetszik szerte a demokratikus világban, hanem eredményesebb is.

Mielőtt még (ismét) a kormánypártiság vagy pláne Ponta-pártiság vádja érne, leszögezem, hogy ezt a stílust egyáltalán nem kedvelem, mondhatni megvetem. Hogy miért? Pont a miniszterelnöknek a „játékos” államfővel való kiegyezése, a véleményem szerint árulással felérő (bár sok tekintetben hasznos) „kohabitáció” elfogadása és szolgai betartása miatt.

Victor Ponta spanyolországi látogatásáról azonban más okból kockáztatok meg néhány megjegyzést vagy inkább kiemelést. Olyan elemek miatt, amelyek jelzik, hogy Európa legifjabb miniszterelnöke valóban másfajta politizálási módot igyekszik meghonosítani.

Az üzenetek, a kommunikáció szintjén ez a másság régóta szembetűnő. (Mielőtt bármi egyebet mondanánk, jegyezzük meg: Ponta nyilvánvalóan nagy hangsúlyt helyez a tanácsadóival való felkészülésre, és itt akár Frunda György szerepét is említhetnénk, továbbá – talán – a Wesley Clark amerikai tartalékos tábornokét, NATO-főparancsnokét, volt elnökjelöltét, leginkább azonban az ismert, hajdan lapunkban is többször megszólaltatott kiváló kommunikációs szakemberét, Bogdan Teodorescu politológusét, akinek ráadásul sikerül tökéletesen a háttérben maradnia.)

Ugyanakkor: ahogyan nincs az a tárca, amelynek kényszerű megüresedésével Victor Ponta az interimátusát ne vállalná, nincs az a tévémeghívás sem, amelyben, ha felkérik, legalább telefonon részt ne venne; éri is emiatt jogos gúnyolódás...

A madridi testreszabott román tévéadásban, közvetlenül János Károly spanyol uralkodótól jövet, Ponta fülig érő szájjal érdekes dolgokat mondott. A fülig érő száj azért volt, mert amerre járt, a sajtótól és az üzleti köröktől az uralkodóig, mindenütt dicséretet és köszönetet kapott a spanyolországi románokért, akik a „legintegráltabb” bevándorló-közösséget alkotják, problémamentesen beilleszkedtek stb. Egyszóval nincs baj velük, mint Olaszországban és főleg Franciaországban, nem kell hazatoloncolni őket, ők viszont – és legalább egymillióan vannak! – rendszeresen küldik haza a munkával megszerzett eurókat.

Tekintve a spanyol kormánnyal megkötött stratégiai partnerséget, valóban elképesztő, hogy tizenkét éve nem járt spanyol miniszterelnök Romániában, és hét éve román miniszterelnök Spanyolországban, amely minden gondja ellenére Európa egyik nagy állama és nagy demokráciája.

Itt kell megemlíteni, hogy ez az új partnerség: politikai előjeleken és irányokon átívelő. A „bal-jobb” talán szóba sem került a látogatás során. Romániában balliberális kormány van, Spanyolországban (még?) jobboldali (amelyet mellesleg politikai válság fenyeget, a jobboldal vezető erejével, a Néppárttal, a Partido Popularral együtt).

Ennél is „átívelőbb” egy történelmi paradoxonnak tűnő mozzanat. A román miniszterelnök a tévében tegnap este elmesélte, miként idézte fel János Károlynak a kilencven éves Mihály román exuralkodó parlamenti beszédét, s miként zárta egy vicces megjegyzéssel a sztorit: „Spanyolországban is, Romániában is a szocialisták többre becsülik a monarchiát, mint egy elnököt. Láttuk, mit jelent egy elnök, ezért mondjuk, hogy jobb a király.”

Erről van szó! Azt pedig, hogy „mit jelent egy elnök”, esetünkben a román államelnök, minden bizonnyal részletesebben is megbeszélték. És ez a „mit jelent egy elnök” egyben azt is megmagyarázhatja, hogy a román államfőt miért nem hívják sehova hivatalos látogatásra. Jaj, bocsánat! Hiszen csak a minap járt Kisinyovban, felvillantva egy új perszonálunió esélyét...

 

banner_ZBiZ5lsB_MASZOL970x250px.gif

Kimaradt?