Pál (korona)herceg földre áhítozik. A folytatás még regényesebb lehet, ha a korona várományosának számításai befutnak. Egyelőre ő a román történelem egyik, ha nem éppen első Földnélküli Jánosa. Tudják, arról az angolszász uralkodóról (aquitán anyától, Plantegenet apától) példálózok, aki Oroszlánszívű Richie öccse volt, s nem ment el a kereszteshadjáratba, hanem otthon szőtte a cseleket és uralkodott bátyja ellenében.

Nos, a mi Földnélküli Pál princünk (akarom mondani a román trónra vágyó, ma 65 éves nemes vérvonalú úr) II. Károly király I. házasságából, a Zizi Lambrino asszonnyal egybekelt nászából származó unoka. Ősei földjére valamikor a 90-es évek elején lépett, és látá, hogy földje nincs, legelője se kövér, de gondolt egy nagyot, és bebőrözött a fővárosi levéltárakba, addig turkált-furkált, kutatott, porolt, amíg rájött, hogy kisemmizését a kommunistáknak köszönheti, akik még félöccse uralkodása idején (Mihályból az I.) megdézsmálták földi örökségét, hogy aztán 1948-tól az egészet ki-, el- és besajátítsák a szocialistának képzelt nagybirtokos kollektív mezőgazdaságba.

Most több ezer négyzetméter – jobban hangzik, ha azt írjuk: több milliárd négyzetcenti!– földet kér vissza a főváros környékén, Bánháza táján, ahol azóta virágzó magán- és lopott gazdaságok prosperálnak. A bukaresti törvényszékre máris három visszaperlési keresetet nyújtott be. Még csak időpontot sem kapott.

A kép másik oldalán ugyancsak egy nemes jellemű férfiú Erkölcsnélküli Marius earl of Pascany et Muressi őrgrófja  helyezkedik el az ő szenátori székével. Őrgrófsága jogos, hisz árgus szemekkel vigyáz, hogy az államot meg ne lopják jöttment magyarok, németek és egyéb alávaló fajzatok. Ődemokráciája olyan szabadgondolkodású, hogy elgondolásainak hangot is adott, mondván: 1990 után a román állam maga fosztja meg önmagát birtokaitól, amikor olyan visszaszolgáltatási törvényeket hozott, amelyek az 1945-ös tulajdoni állapotokat vették figyelembe, amivel az ingatlanok, birtokok, erdők, szántóföldek, rétek visszajuttatását szavazták meg eredeti tulajdonosaiknak, illetve lassan és vonakodva, igazi csigakrata (a puhatestű és az aktatologató szavak összetétele nyomán született melléknév) módon gyakorlatba ültették. Szerinte az 1945-ös állapotok azért hamis referencia- és origopontok, mert a korábban a magyar állam Észak-Erdélyben számos jog- és birtokfosztó törvényt hozott, amellyel az 1921 után megtollasodott új földesurakat megrövidítette.

Mint arra Earl of Pascan & Muressi is utalt, Pál princhez hasonlóan beüzent a levéltárba, onnan kikerestette a vonatkozó törvényeket, amelyeket egykor magyarul tettek közzé a Budapesti Közlönyben, lefordítatta magának és orra alá dörgölte sajtótájon az állam által el-, ki- és besajátított tulajdonokra áhítozó losoncziaknak, magyar-gyerőmonostoriaknak, hallerkövieknek vagy bethlenieknek.

Az 1945 előtti, sőt az 1941 előtti birtokviszonyokat szeretné új törvénybe rögzíteni, a már kiengedett földeket vissza venni, hogy az erdőt zavartalan irthassák a régi-új fatarolók.

A szenátor nix magyar, holott a fordító, aki a Budapesti Közlönyt rendelkezésére bocsátotta, kis pénzért átültetné a törvényhozó izzó lelkébe Vincze Gábor Csíkszeredában 2000-ben megjelent monográfiáját is, a Magyar vagyon román kézen címűt, amelyből kiderült, miként bánt el, babrált ki a tulajdonosokkal, miként harácsolt össze a CASBI nevű román birtokszerző cég magyar és szász vagy zsidó tulajdont „a vélelmezett ellenség” fogalmával takarózva 1945 és 1948 között.

A szenátor úr alapötlete persze nem teljesen elvetendő, hiszen ha nem az 1945-ös állapotok az irányadók, akkor a kommunista földreformot is vissza kell csinálni, ami ugyancsak elszegényítené a kisbirtokos osztályt (ha még létezik). Persze lehetne korábbi referenciákat találni az erdélyi tulajdonviszonyok restauráláshoz, például 1848-at vagy 1867-et. Esetleg 1914-et.

Ez utóbbi dátum azért is figyelemre méltó, mert a kapitalista szabadverseny körülményei között kialakult tulajdonviszonyokat tükrözné, amikor az erdélyi román bankok már jelentős tulajdonokat szereztek a magyar birtokos osztály rovására...