Ambrus Attila: Például Törökország

Nem! Nem arról akarok írni, hogy a török fiatalok, nők mindannyiunknak példát nyújtanak a napokban arról, hogy az önkényt csírájában kell elfojtani, a diktatórikus jellemeket – vagy inkább jellemteleneket – még basáskodásuk kezdetén figyelmeztetni kell: nem kérünk belőletek! Noha amiről morfondírozok, annak éppúgy köze van a modern Törökország megteremtőjéhez, Muszta Kemál Atatürkhöz, mint az isztambuli, ankarai fiatalok, nők demokratikus elkötelezettségének.   

Atatürk 1920. április 23-át, a Nagy Török Nemzetgyűlés megalakulásának napját a jövő generációjának a napjává, gyermeknappá nyilvánította. (Az 1925-ös genfi Nemzetközi Gyermekjóléti Konferencián is a török minta alapján jelölték ki a gyermekek nemzetközi napjául június 1-jét.) Jelezte ezzel, hogy a jövő legfontosabb építőeleme a gyermek, minden gazdasági és politikai stratégiánál fontosabb a gyermekvállalás. Bizonyára nem véletlen, hogy míg a törököknek van Atyjuk (ezt jelenti az Atatürk), addig nekünk, magyaroknak a XX. és XXI. században legfennebb atyuskáink, illetve stratégáink voltak, vannak. Az eredmény? 1920-ban nagyjából 13-13 millió magyar és török élt Eurázsiában. Ma valamivel több, mint 12 millió magyar él a Kárpát-medencében. Törökország lakosságának a száma 1960 és 2000 között évi 1 millió lélekkel gyarapodott, ma eléri a 78 milliót (nem számítva az Európában dolgozó törököket!)

Elmerenghetnénk azon, hogy mire lenne képes 78 vagy akár 39 millió magyar ma a Kárpát-medencében. De inkább amiatt kell szomorkodnunk, hogy amikor a stratégáink akár véletlenül is eltrafálnak egy kivezető utat, azonnal korrigálnak és csapást mérnek ránk.

Múlt héten örömmel olvastam az RMDSZ főtitkárságának közleményét, hogy miközben egyre fogy az (erdélyi) magyarság, nő a magyar iskolások száma! Majdnem félezerrel több gyermek kerül idén magyar nyelvű előkészítő osztályba, így a kisiskolások létszáma ismét – az akár lélektani határnak is tekinthető – 10 ezer felett van.  Jó hírek érkeznek a szórványmegyék, Brassó, Beszterce-Naszód, Hunyad magyar iskoláiból arról is, hogy az ötödik vagy középiskolai osztályba átlépve kevesebb magyar gyermek iratkozik át román tagozatra. Ez kétségtelenül a Minden gyermek számít RMDSZ-kampány eredménye, de számított az is, hogy a magyar állam hozzájárult a szülőföldön magyarul tanuló gyerekek iskoláztatási költségeihez. Évente mintegy 330 lejjel.

Azt hittem, hogy az RMDSZ-közleményre replikázva, a beiskolázási siker titkának árnyalásáért szólalt meg a Szülőföldön magyarul program lebonyolításával megbízott Romániai Magyar Pedagógus Szövetség elnöke, aki elújságolta, hogy idén több magyar iskolában tanuló diák igényelte a támogatást.

Kissé hátradőltem: jó úton haladunk.

Mert ha továbbra is több magyar születik, mint ahány meghal, legalább többen vállalják, hogy gyerekeiket a magyar kultúrnemzethez kötik. Az iskola ugyanis valamely kultúrnemzethez való csatlakozás előszobája. S ma már nemcsak születik a magyar, hanem lesz vagy megmarad is. Lesz például az a vegyes lakosságú faluban élő roma gyerek, aki román vagy magyar osztályba iratkozhatna, s utóbbiba jár. Az is megtörténhet, hogy vele telik ki a létszám és indulhat magyar osztály. S még ha sokaknak jelképesnek tűnik is a 330 lejt érő magyar állami támogatás, valójában ez is döntő lehet az iskolaválasztásban.

A járható út azonban hirtelen csapássá változik!

Tovább olvasom az RMPSZ elnökének nyilatkozatát. Kiderül – nem úgy az elmém, amely elborul –, hogy 22 400 forint helyett csak 17 200 forintot folyósít a Bethlen Gábor Alapkezelő nevelési, oktatási, valamint tankönyv- és taneszköz támogatás címén a határon túli magyar diákoknak. Burus Siklódi Botond igyekezett elmagyarázni, hogy a magyar kormány a túlzottdeficit-eljárás megszüntetése érdekében hozta azt a határozatot, hogy a Bethlen Gábor Alapkezelőnek 500 millió forintos egyenlegjavulást kell elérnie. (Hoppá-hoppá! Ismét az a kutyafejű Brüsszel a hibás!)

„Kérem a pályázók megértését is, hiszen azok a gazdasági mutatók, amelyekkel jelen pillanatban számolni lehet Magyarországon, egyelőre csak ennyi kifizetést tesznek lehetővé” – pengetett érzelmes húrokat az RMPSZ-elnök.

Mint pályázó én megértem. Értem azt is, miért jut a Szász Jenő vezette Nemzetstratégiai Intézetnek 1,2 milliárd forint. Mert nekünk nem volt és nincs Atatürkünk. Csak stratégáink vannak. Ők pedig egymás között…

 

 

Kimaradt?