Június 14-re mindenképpen választásokat írtak ki Iránban, még akkor is, ha ez cseppet sem tetszik Mahmúd Ahmedinezsádnak, aki számára az alkotmány teszi lehetetlenné az újraindulást, s ha nevezett úriember mindent elkövetne azért, hogy keserű szájízűvé tegye ezt az amúgy legalább külalakilag demokratikusnak tetsző eseményt.

Sokan féltek attól, hogy a laikus államadminisztráció első embere – miután csődöt mondott a szándéka, hogy Iránban játssza el az oroszországi Putyin-Medvegyev-féle helycserét – megpróbál botot dugni a választási küllők közé. Ám Khamenei ajatollah „kérésére” az Őrök Tanácsa megtiltotta protezsáltja (Esfandiar Mashaei) indulását, s amennyiben Ahmedinezsád blokkolni, vagy halasztani akarná választásokat, az nyílt harcot jelentene az ajatollahhal. Ez nem tenne jót Ahmedinezsád egészségének.

Ám mindenek ellenére maradt még ütőkártya a kezében, s érdekes lesz figyelni, hogy felhasználja-e majd azt a fenyegetését (most már inkább post factum teheti), hogy a klérus jelöltjeire nézve vannak korrupciós, hatalommal való visszaélésre utaló bizonyítékai. Június (s talán nem is csak június) az iráni választásról szól – ha úgy tetszik az egykoron már volt iráni elnöknek, Hashemi Rafsanjaninak az erkölcsi újraválasztásáról. Őt is kigolyózta az Őrök Tanácsa a választási hajrából, és szintén a legfelsőbb lelki vezető tanácsára, ugyanis (bár egykor együtt egyengették Khomeini forradalmát, majd éppen ő segítette hatalomba a Khomeini-utódot) Khamanei rémálmai közé tartozott, hogy az iráni ellenzék esetleg hatalomba kerülne a személyében.

Probléma megoldva, azaz mégsem: a választások igazi nyertese a morális és valós, 2009-es forradalmi szempontból még igazabbként kikerülő Rafsanjani lesz, s a sors fintoraként ezt a győzelmet valójában a szekularista, nyugatibb elveket, nyitást valló ellenzék nyakát szegni akaró Khameneinek köszönheti.

És még egyszer, harmadszorra: a 2013 június 14.-i elnökválasztásnak egy győztese lesz – Ali Khamenei, Irán valós egyedura, mégpedig egy pár jólirányzott politikai húzás által. A választások mintaszerűek kell hogy legyenek, nem történhet meg az, ami 2009-ben: hitet tesz a választási eredményeket súlyosan megbundázó kedvenc mellett, s nem elég, hogy a következő négy évben az ellene fordul, de ellene fordul a legyűrt ellenzék is, amely azóta sem érti, hogy miért akarta annyira Khamenei Ahmedinezsádot.

Ugyanakkor mindenképpen nagy számú szavazót kell az urnákhoz küldeni, hisz a sokaság legalizálja a menő-maradó, másként ugyanolyan rezsimet, s innen a mesterhúzás: az elnök- és a helyhatósági választások összekapcsolása. A helyi urak választása alatt, még az is voksolhat elnökre, aki előzőleg nem akart. Innen egyenes út vezet ahhoz az enyhén szólva konzervatív kamarillához (Gholam Ali Haddad Adel, Mohammed Bakir Kalibaf, Ali Akbar Velayati), s a kamarilla jelöltjéhez, amely bírja az ajatollah bizalmát és abbeli reményét, hogy többé ne fordulhasson elő az ahmedinezsádi defetizmus és dezertálás esete.