Fotógyűlésre, mindössze – ez lesz az új kormány első testületi megnyilvánulása, miután beiktatták, legalábbis így látja a starthelyzetet Florin Cîțu, a megbízott kabinetfőnök. Miközben a vakuk veszettül és protokollárisan villognak, a küszöbön ott toporog a kalácsillatú, csengőhangba (és arcmaszkba) burkolt ünnep.

Románia új koalíciós kormányának viszont inkább a dolgos hétköznapokból lesz része: költségvetés, járványkezelés, gazdaságélénkítés, és ez csak a rövidre szabott lajstroma a teendőknek. A reformokról már egyre kevesebb szó esik, és nem biztos, hogy a választási kampány refrénje csak azért kopott ki a diskurzusból, mert más a kampánykommunikáció logikája és megint más a korteshadjáratok közötti időszakok nyelvezete.

Mivel nem jártam gyorsolvasói tanfolyamra, nem állt módomban áttekinteni a ma reggel közzétett 269 oldalas kormányprogramot, de ettől függetlenül megelőlegezhető, hogy előnye és hátránya egyaránt van egy – jelen esetben hárompárti – koalíciós kormányzati csapatnak. Javára írható, elvileg, hogy a három alakulat tervei kiegészítik egymást, illetve menet közben összecsiszolódnak, és jó esetben a csoportdinamika mérsékelten képlékeny egyensúlyi állapotot eredményez, magyarán úgy tartják egymást sakkban-mederben, hogy ez nem lehetetleníti el a kormányzati munkát. Hátránya a körvonalazódó Victoria-palotabeli konstrukciónak, ha a pártpreferenciák markánsan felülírják a programban leszögezett célokat vagy eszközöket.

Ha sportnyelvre fordítjuk a kérdést, nem biztos, hogy a kezdő 18-as keret teljesítményét, ha kifut a pályára, az egyéni készségek és tapasztalat pusztán aritmetikai összege adja; minden profi team mögött szakavatott stáb biztosítja a feltételeket: a kinetoterapeutától a pszichológuson át el egészen az edzőig. Trénerben itt nincs hiány, csak az a kérdés, hogy milyen hosszú a kispad… vajon az államfő a mester, s mellette a miniszterelnök a másodedző, vagy egyéb szaktársak is bábáskodnak az aréna szélén?

A külügyi és hadügyi tárca Iohannis akarata szerint marad eddigi tulajdonosainál, állítólag Cîțunak döntő szava volt pénzügybeli utódjának nevesítésekor, és van még két „áthelyezett” miniszter a régi kabinetből, a mezőgazdasági és művelődési tárcánál szintén a folytonosság volt a vezényszó.

Arányvesztéseiben a régi-új csapat a nők esélyegyenlőségével nem tüntethet különösebben: Raluca Turcan munkaügyi megbízatása zavaróan csekély, még akkor is, ha a törvényhozásban áttörésként lehet jegyezni Anca Dragu szenátus élére való megválasztását. Szövetségi szinten a csíkiak túlreprezentáltságát tette szóvá egy kommentelő az RMDSZ hivatalos oldalán.

Az edzőknél kicsit még elidőzve, a kormányfő bejelentette, hogy félévente kiértékeli a kabinet tagjainak eredményeit, amolyan parciális vizsgára állnak a miniszterek; az első félévben alig lesz mit mérni, mert amíg beindul az új kormányzati szerkezet, a tárcavezetők szétnéznek és leltároznak, egyszóval belerázódnak, már kipipáltuk az első szemesztert. Az utolsó félév – jó esetben csak az – már a 2024-es kampányról szól majd, és ekkor sem lesz idő érdemi mérlegkészítésre: három kerek év marad tehát, mint a mesében.

És akárhogyan kikerült a szótárból a reform, megkerülhetetlen feladata lesz a Victoria palotának az intézmények és a munkamódszer korszerűsítése, ami időnként határozott és gyakran ellenállást-nemtetszést kiváltó döntéseket követel. Ezzel párhuzamosan pedig a válságkezelésekben arra is szükség lesz, hogy az egyes döntéseket legyen bátorságuk menet közben korrigálni, a módosítások módosítását pedig kellőképpen megmagyarázni. Különben kapkodásnak, improvizációk sorozatának tűnne a nemsokára hivatalba lépő kabinet ténykedése.