A címben szereplő mondattal a krupié szokta lezárni a tétetek, még mielőtt útnak indítja a rulettgolyót. Innentől már nem lehet fogadni, a téteket megtették, és nem tudni, hogy a golyó megállását követően mely tétek fognak megtöbbszöröződni, illetve melyek vesznek oda. Persze csak akkor, ha minden szabályos. Mert mi van akkor, ha valaki megbütykölte a rulettkereket?

Valami ilyesmi történhetett kedden Székelyudvarhelyen, amikor a városlakók akaratlanul is bepillantást nyertek a romániai járványkezelés boszorkánykonyhájára. Ugyanis valaki nem bírt magával, és egy belső infót hozott nyilvánosságra. Erre mondják: nem kellett volna!

Mert kedden, november 3-án az a hír látott napvilágot, miszerint Székelyudvarhely nehezen, és az utolsó pillanatban kerülte el a teljes lezárást az elmúlt hétvégén, ám ez csak néhány napig tartott, a város mégis karantén alá kerül. Megírták azt is, hogy a megyei egészségügyi igazgatóság már jelezte ezt az udvarhelyi városvezetésnek, amely megerősítette a sajtónak: igen, tudnak róla, vesztegzár lesz.

Az infó minden bizonnyal valós. Egy icike-picike baj van vele: nem a nyilvánosságnak szánták. Miért, talán azt hiszi valaki, hogy a hivatalosságok, az intézmények is ugyanakkor tudják meg a karantén elrendelését, mint a lakosság? Ugyan! Természetesen nekik előre szólnak, ha másért nem, hát azért, hogy legyen idejük előkészíteni a terepet.

Persze, ha most valaki elmegy a polgármesteri hivatalba és kerek perec megkérdi, „Most akkor lesz-e vesztegzár?”, a hivatalos vállvonogatás mellett azt a választ kapja, hogy nem tudják. Pedig igen. Legfeljebb a karantén bejelentésekor úgy tesznek mintha meglepődtek volna: „Hát igen, kicsit váratlanul ért minket is, pedig mennyire reméltük, hogy megússzuk.”

Na, de mi történhetett a háttérben, mi az a kulisszatitok, amit nem szoktak az orrunkra kötni. Legvalószínűbbnek azt tartom, hogy a megyei DSP annak rendje és módja szerint leadta a drótot az udvarhelyi városházának. Valami ilyesmi állhatott benne: „Gyerekek, én mindent megpróbáltam, tudom, hogy ti is, eddig valahogy tartottam a gyeplőket, de tovább már nem bírom, mert rendesen ostorozzák a lovaimat. Úgyhogy készüljetek: karantén lesz.” Persze a bizalmas infót tartalmazó fülest, némi exkluzivitással társítva gyorsan leadták a sajtó egy részének, ahol jött is az ukáz: „Srácok, ezt most gyorsan le kell hozni, erről csak mi tudunk!”

És amennyiben ez történt, a preferenciális előnyhöz juttatás szabály- vagy sportszerűségét ugyan lehet vitatni, de tény, hogy szakmai berkekben nem példa nélküli, hiszen az ilyen fülesek nagy előnyt jelentenek a kattintásvadászatban, és jól is hoznak a konyhára. Persze, ha megfelelően kezelik. Mert ugye elég nagy zűrzavart okozhat, és a rendszert is hitelteleníti, ha a nép tudomást szerez egy olyan döntés meghozataláról, amelyet hivatalosan még meg sem hoztak. Elvégre az egyszerű ember úgy tudja, hogy hivatalosan Bukarestben mondják meg, mi legyen a várossal, és az égvilágon senki nem tudja előre, hogy miként döntenek. Nemhivatalosan azonban úgy tűnik, ez még sincs így, a végső döntést egy szakember hozza meg, itt a megyében. Ami amúgy nem is baj, hisz így lenne szakszerű. Az illető személy látja át a legjobban a helyzetet, ergo nem véletlen, hogy rajta múlik minden. Naná, hogy ezért vállalja a felelősséget, mert ha gubanc lesz, akkor ő viszi el a balhét is. Persze, lehet politikai nyomást gyakorolni rá, akár kirúgással is fenyegetni, hogy aztán így vagy úgy, de előbb-utóbb ki lehessen kényszeríteni belőle a döntés meghozatalát. És ha ő rábólint, akkor a gépezet beindul, minden további lépés, minden további döntés, valójában az egész procedúra pusztán csak formalitás. Magyarul még nem hivatalos, de már eldőlt: tényleg lehet készülni a vesztegzárra. Tudtommal általában így történik. Általában. Mert ez esetben adódik még egy plusz kérdés: ha netán a sajtó még a hivatalos döntés meghozatala előtt kikotyogja az infót, akkor az öltönyösök – jelen körülmények között – még tartják-e  magukat a megszokott forgatókönyvhöz? 

Mert képzeljük el a következő esetet: egy kaszinóban meg van bütykölve a rulettkerék, nagy valószínűséggel kiszámítható, hogy mikor ad feketét, a krupié pedig némi részesedés fejében leadja a bizalmas infót néhány játékosnak. Na most már, ha netalán a tulaj felfedezi a kis turpisságot, akkor még meg meri játszani bárki is a feketét? Vagy bele mer menni egy rulettbe... mondjuk orosz módra?