BECALI GEORGE : Halló?
BESZÉLGETŐPARTNER : Igen!
BECALI GEORGE : Kancellár, van egy hírem a számodra, csak hogy lásd, túl kemény vagyok, baszod, és túl smekker, és túl intelligens, zseni, lesz... a DNA-t, ba... meg az anyját... az összes csapatot díjazom, hogy sz... le!
BESZÉLGETŐPARTNER : Mi?
BECALI GEORGE : Érted?! De nem díjazok „miniben”. LUCIAN adja a díjat, aki nincs a Ligában, nem részvényes a STEAUA-nál, hogy ne lépjen közbe a szövetség, mert a szövetség közbeléphet.
BESZÉLGETŐPARTNER : Igen!
BECALI GEORGE : Odamegyek a DNA-hoz, és azt mondom: „Adjatok jattot, ha mesterséget akartok tanulni.” És megtanítom őket, leírom nekik a papírra, hogy áll a dolog, aláírom és lesz... őket.... Te, ember... a futballista nem tisztviselő, tehát nem lehet besorolni... megvesztegetésbe, jattba. Ért... Tehát nem vizsgálhatják, mintha... megvesztegetés lenne, nem vihetik bele a... a... a focistát a jattba. Értve vagyok?
BESZÉLGETŐPARTNER : Igen!
BECALI GEORGE : Mert nem tisztviselő, neki... civil munkaszerződése van, szolgáltatást nyújt. Neki nincs... nincs... nincs munkaszerződése. Ő szolgáltatást nyújt. És kikérem a Munkaügyi Minisztériumtól, hogy nem tisztviselő, hogy szolgáltatást nyújt, és nem tisztviselő, nincs tisztviselő státusban...
BESZÉLGETŐPARTNER : Ühüm!
………………………………………………
A fenti telefonbeszélgetés nemcsak a a Steaua "mecénásának" színes nyelvezetéből ad ízelítőt, hanem betekintést nyújt egy olyan – hamis –jogszemléletbe, amelyet sajnos sokan osztanak.

Nem vonom kétségbe Becali jóhiszeműségét (már a tekintetben, hogy tényleg hiszi, amit a korrupcióról mond), de amit mond, és amit a bíróságon is csaknem szó szerint megismételt, azzal elássa magát. Ha a törvényből idéz, akkor sem írhatná le pontosabban, hogy megvesztegetést követett el. Folyton azt bizonygatja, hogy ő csak azért adott (pontosabban ígért, mert a pénzt még idejében lefoglalta az ügyészség) díjat, prémiumot a kolozsvári U játékosainak, hogy a dolgukat végezzék. Pedig megspórolhatta volna magának az egész kellemetlenséget, ha akkor fogad drága ügyvédeket, amikor a "díjazássorozatot" elkezdte.

Nem Becali az egyetlen, aki a korrupciót összetéveszti a politikai korrupcióval, holott létezik „privát korrupció” is.

A korrupció, mint ismert, nem bűncselekmény, pontosabban nem önálló tényállás. Olyan bűncselekményt feltételez, amely hatásait tekintve alkalmas a társadalom korrumpálására, lezüllesztésére. A Kolozsvári U "díjazása" pedig ebben az értelemben a korrupció mintapéldája. Hiszen ha egy focista külön gázsit kap azért, hogy tisztességesen játsszon, a következőkben feltételezhetően tisztességtelenül fog játszani, ha nem kap prémiumot. A sportélet megfigyelői szerint egyébként egyes klubok évek óta abból élnek, hogy több-kevesebb erőbedobással játszanak aszerint, hogy mekkora „díjat” kapnak.

Valahol érthető, hogy Becali ügyvédei nolens volens ismételgetik a „privát” korrupció létezését tagadó marhaságait. Kevésbé érthető, hogy miért tesznek ugyanígy olyan politikusok, újságírók is, akik vélhetően tisztában vannak a korrupció fogalmával. Vélhetően nem önzetlenül tetszik. De eredményesen: az IRES felméréséből kiderül, hogy a lakosság fele szerint az „üzletembert” igazságtalanul ítélték szabadságvesztésre, következésképp csökkent az igazságszolgáltatásba vetett bizalma a futballmecénás bebörtönzése után. Tehát jobban bíznak a korrupt ügyeskedőben, mint a bírákban.

A lakosság nem a saját fejétől ilyen "lényeglátó". Corruptio optimi pessima est, a legjobbak korrupciója a legrosszabb – tartották a rómaiak. És ahogy mifelénk a társadalom „java” egyre rosszabb lesz, úgy romlik a közerkölcs. Ahogy azt az említett közvélemény-kutatás is visszatükrözi.

És akkor nem lehet nem beszélni arról, hogyan és kik által jutott egyre fontosabb szerephez a juhpásztor a nagypolitikában.