Azt már megszoktuk, hogy a romániai választásokon elképesztő eredmények születnek, közpénzek lenyúlói, összeférhetetlennek bizonyuló személyek, hazug ígéreteket összehordók és egyéb bűnözők találhatók a győztesek között.

Nem történt ez másképpen az idei helyhatósági választásokon sem. Deveseluben halott választót szavaztak meg, abban az országban, amelyben a halottak eddig csak szavazhattak; Konstancán a liberális Vergil Chitac nyert, aki nem vallotta be, hogy koronavírus-fertőzött, és így 14 napra leállította a kormányt a járvány kezdetén; az Ilfov megyei tanács egyik tagjává azt a személyt választották meg, akit 2014-ben, korrupció miatt hat hónapos felfüggesztett börtönbüntetésre ítéltek és még folytathatnánk a példákat.

Sajnos ez az általános a szabály – a ritka kivételt most csak Temesvár, Brassó, a főváros első és második kerülete és még egy-két példa jelenti. A romániai választási győzelmek nagyrészt hamis győzelmek egy tisztességtelen háború során. A háborút persze nem a jelöltek anyázásai jelentik – ez mifelénk már békés kapcsolatnak számít –, hanem az a tény, ahogyan a jelöltek döntő többsége a választók ellen folytat valóságos háborút, elhallgatva az igazságot, sorozatosan csúsztatva, teljesen megtévesztve, átejtve választóit.

Az idei – és talán a harminc éves – csúcsot Cristian Popescu Piedone megválasztása jelenti a bukaresti 5. kerületi polgármesteri hivatal élére! A szavazók annak a Piedonénak szavaztak bizalmat, akit a 64 halálos áldozatot követelő Colectiv-tragédia nyomán első fokon nyolc és fél éves börtönbüntetésre ítéltek.

A fentebbi példák nyomán ez semmiképpen sem tekinthető „véletlen balesetnek”; nem, sajnos Románia népe általában így szavaz! Piedone mostani győzelme kérlelhetetlen tükör, amelyet a valóság állít elénk – és amelyből soha nem tanulunk.

A román politikai elitet mindez a legkevésbé sem zavarja, a választások másnapján Románia boldogan ébredt, mert sikerült nagyrészt kitúrni a szociáldemokratákat az ország politikai életéből. Ludovic Orban szerint a nemzeti liberálisok történelmi győzelmet arattak, és ő csak tudja. Ettől aztán lesz meleg víz, aszfaltozott út, autópálya, legalább elfogadható oktatás, egészségügy. Mert végül is ezek a problémák érdeklik a választót, nem a szociáldemokraták kiszorítása.

Csakhogy a bűnözők, gonosztevők választási győzelmei a választókat sem érdeklik. Sőt, éppen szavazatukkal nyerik meg a választásokat.

Mit is mondott mostani választási győzelme alkalmával a 64 ember haláláért felelős új polgármester? Azzal kérkedett, hogy a nép igazságot tett az ő esetében. Kétségbeejtő, hogy ennyire feledékeny lenne a nép, hogy egykönnyen megfeledkezett a hatalmas tragédiáról. A halottakról, a tönkretett fiatal életekről.

Miféle társadalom ez, milyen nép ez?

Piedone választási győzelme hatalma pofont jelent a romániai igazságszolgáltatásnak, amely – a nagy ügyekben – a végletekig elhúzza a döntéseit, egészen addig, amikor már közeledik az ügy elévülése. Ráadásul a döntések nem csak igen későn érkeznek, de gyakran nagyon is furcsák.

A tyúktolvaj esetében az igazságszolgáltatás elfogadja tanúnak akár az udvart őrző kutyát vagy a kakast, csakhogy a tolvajt mielőtt elítéljék. A Colectiv tragédiája esetében még azoknak a szavában is kételkedtek, akik éppen, hogy megszabadultak a haláltól. Akik végigélték a drámát. Ebben a perben még mindig hiányoznak az ítéletek.

Piedone példájára azért is fel kell figyelnünk, mert ezek szerint rettegnünk kell a népi ítéletektől (láthattuk ezt már korábban, a népbíróságok esetében is). Tartanunk kell attól, hogyha Romániában valóban a népre bíznánk az ítélkezést, akkor visszasüllyednénk a középkorba, a bíróságok pedig a piactereken működnének.