Pengő Zoltán: A csodavárás, mint választási stratégia

Akárcsak négy évvel korábban, az idei helyhatósági választások előtt is folytatott egyeztető tárgyalásokat Biharban az RMDSZ és magyar ellenzéke, akkor az EMNP, most az EMSZ. Akárcsak 2016-ban, a tárgyalások idén is sikertelenül zárultak, mindkét alakulat saját jelölttel és listával fut neki a megmérettetésnek, a megyében éppúgy, mint Nagyváradon. A tárgyalások eredménytelensége borítékolható volt, elvégre hogy lehetne elvárni két szervezettől, hogy választási együttműködést kössön, ha még Március 15. közös ünneplése is kivitelezhetetlen a számukra.

Pedig lett volna bőven ok, hogy félretéve az ellentéteket és sérelmeket, közösen, ne pedig egymás esélyeit rontva vágjanak neki a választási kampánynak. Az RMDSZ négy évvel ezelőtt súlyos vereséget szenvedett Nagyváradon, fennállásának messze legrosszabb eredményét érve el, amit túlzás nélkül lehet kritikán alulinak minősíteni. A szövetség listája a 2016-os helyhatósági választáson a voksok 14,24 százalékát kapta a bihari megyeszékhelyen, polgármesterjelöltje, Huszár István pedig még gyengébben teljesített, 13,06 százalékot ért el. Mindez különösen annak fényében siralmas, hogy a 2011-es népszámláláskor a váradiak 23 százaléka vallotta magyarnak magát, s mivel az etnikai hovatartozásukról nem nyilatkozók száma is tetemes volt, valószínű, hogy a valós érték elérte, esetleg meg is haladta a 25 százalékot. Az önkormányzati testület magyar tagjainak száma a korábbi hatról négyre csökkent, az érdekképviselet, alpolgármester hiányában, a 18 fős PNL-s többség mellett teljesen súlytalanná vált. 2008-ban még 7 fős volt az RMDSZ-frakció, nyolc év alatt tehát tragikus mértékű, 47 százalékos volt a fogyatkozás.

A váradi fiaskót ellensúlyozta azonban, hogy az RMDSZ, az elvárásokat messze túlteljesítve, megszerezte a megyei önkormányzat elnöki tisztségét. Az, hogy Pásztor Sándor ülhetett be az elnöki székbe, ugyanakkor nem a fényesnek távolról sem nevezhető választási eredménynek volt köszönhető, az RMDSZ ugyanis a szavazatoknak csupán 18,19 százalékát kapta, bár a megye lakosságának közel negyede magyar. Nyolc évvel korábban Kiss Sándorra, az RMDSZ jelöltjére még a választók 23,12 százaléka szavazott. Az elnöki széket kizárólag a rendkívül kedvező konjunktúrának, erős tárgyalási pozíciójának köszönhette a szövetség. A 35 tagú megyei önkormányzatban 17 hellyel rendelkező PNL az alelnöki tisztséget és a váradi alpolgármesteri széket ajánlotta fel az RMDSZ-nek, ha az elnöki székbe segíti a liberális jelöltet, mely esetben a 11 képviselővel rendelkező PSD-ALDE koalíció mindkét testületben hoppon maradt volna. A szociáldemokraták ezért belementek, hogy az alelnöki tisztségért cserébe Pásztort támogassák a liberális jelölt ellenében.

Az RMDSZ-től eltérően az Erdélyi Magyar Néppárt támogatottsága viszonylag stabil volt az elmúlt nyolc évben. 2012-ben Nagyváradon 3,63 százalékot szerzett az EMNP, polgármesterjelöltjük, Zatykó Gyula pedig 2,67 százalékot, míg 2016-ban 3,53, illetve 2,85 százalékot. A négy évvel ezelőtti megyei önkormányzati választáson 2,2 százalékos volt a támogatottságuk. Mindez lényegében azt jelenti, hogy az EMNP jelentéktelen szervezet volt és maradt Biharban, minden rá adott szavazat magyar szempontból elveszett szavazat volt.

Az időközben Erdélyi Magyar Szövetséggé alakult kisebbik magyar érdekképviseleti szervezet idén minden korábbinál vérmesebb reményekkel vág neki a választásoknak Biharban. Ezeket nem az táplálja, hogy az EMNP szavazótábora kiegészült az MPP támogatóival, hiszen utóbbiak maroknyian voltak, vannak. Az EMSZ Zatykó Gyulában látja az adu ászt, aki az elmúlt négy évben Ilie Bolojan tanácsadójaként működött, a váradi magyarságnak a helyi hatalom berkeiben levő kizárólagos képviselőjének szerepében tetszelegve. Nagy kérdés, hogy konvertálható-e önkormányzati képviselői mandátumot hozó plusz szavazatokká Zatykó ezen szerepvállalása, mely akár visszafelé is elsülhet, hiteltelenné téve a magát hangsúlyosan nemzetiként meghatározó szervezet képviselőjét, mely korábban rendszeresen bírálta a román hatalommal úgymond pár funkcióért elvtelenül lepaktáló RMDSZ-t.

A mostani választás különös súlyát az adja, hogy a bihari magyarság érdekképviselete könnyen a perifériára szorulhat, hosszú távra marginalizálódhat. Azzal, hogy 2016-ban a liberálisok ajánlatát elutasítva, a PSD-vel szövetkezett, a Bihar megyei RMDSZ a Nemzeti Liberális Párttal szemben pozicionálta magát. A megyei elnöki funkció jó választásnak tűnhetett, ám most visszaüthet, az RMDSZ-EMSZ versengésbe pedig bele van kódolva a súlyos választási vereség lehetősége. Bolojan nem felejtett és nem bocsátott meg, s az, hogy három polgármesteri mandátum után idén a megyei önkormányzat elnökségéért száll harcba azt jelenti, eltökélt szándéka Várad után Bihart is a liberálisok fellegvárává tenni. Amire, ismerjük el, nagyon jók az esélyei.

Az, hogy Nagyváradon hány magyar polgármester jelölt indul éppoly lényegtelen, mint a személyük. A PNL Florin Birta eddigi alpolgármestert nevezte, aki Bolojan farvizén minden bizonnyal könnyedén vitorlázik be a városházára anélkül, hogy egyetlen ellenjelölt is megszorítaná. A váradi magyarság számára a valós tét a képviselők számának a növelése a 2016-os mélyponthoz képest. Eggyel több tanácsos már siker volna, kettővel több a lehetséges maximum, azonban két magyar listával kizárólag az elsőnek van némi realitása. Meglehet, az EMSZ vezetőinek lelki szemei előtt Zatykó alpolgármestersége lebeg, ám ez felettébb valószínűtlen. Megválasztását kizárólag Bolojan bosszúvágya, az RMDSZ-szel szembeni ellenérzése motiválhatná, egyelőre azonban az is kétséges, hogy Zatykó mandátumot szerez.

Egy magyar jelöltnek csak a megyei elnökségért folytatott versengésben lehetne némi esélye. Egynek, kettő indulása ugyanis teljesen lenullázza bármelyikük sanszát. Azt, hogy idén Szilágyi Zsolt a Bihar megyei önkormányzat elnöke lehetne remélhetőleg még az EMSZ vezetői sem gondolják komolyan, mert ha igen, akkor híján vannak az elemi szintű ítélőképességnek. Szabó József jelenlegi megyemenedzser lényegesen kedvezőbb pozícióból indul, mint Szilágyi, de minimális eséllyel, főleg, hogy első számú riválisa Ilie Bolojan. Az aktuális polgármester 2016-ban a voksok közel 71 százalékát kapta a megye lakosságának közel 40 százalékát adó Nagyváradon. Bolojannak a jelenlegi mandátum alatt némileg megkophatott a népszerűsége, s a támogatottsága a megyében minden bizonnyal meg sem közelíti a nagyváradit. Mindezek ellenére egységes magyar jelölt, s a magyar szavazótábor maximális mozgósítása esetén is bravúr lenne Bolojan legyőzése, a jelenlegi felállásban pedig csodaszámba menne. Márpedig az erdélyi politikában ritkán történnek csodák, főleg, ha helyi magyar vezetők is a csoda ellen dolgoznak. Szatmárban az EMSZ megyei tanácselnök jelöltje visszalépett az RMDSZ-es Pataki Csaba javára. Talán Biharban is meg lehetne ragadni az utolsó szalmaszálat.

Kimaradt?