Feljegyezték, hogy a két világháború közötti Romániában egy moldvai faluba érkezett a Liberális Párt képviselőjelöltje. Ígért fűt-fát, toronyórát láncostól, de az atyafiak szemében látta, hogy nem győzte meg őket. Faggatózott, mire kiderült, hogy előtte ott járt a faluban a parasztpárti jelölt, aki ígéreteit egy-egy húszassal is megtoldotta. Népbutításban, parasztvakításban akkor is elől jártak az elöljárók így emberünk is kivágta magát. „Micsoda?! Egy húszassal akarta a maguk szavazatát megvásárolni az a címeres gazember?! Adják ide nekem azt a húsz lejt, én negyvenet kínálok fel helyette.”

Ez a történet ugrott be, amikor a kormány válságkezelési tervét olvastam. (Amúgy azzal az izgalommal, ahogyan a sci-fi újdonságokat böngészem.)

No, meg az, hogy egy felelős kormány csak ritkán ad ki bakancslistát. Tudvalevő ugyanis, hogy a kormánypártnak egyetlen törekvése van: hatalmon maradni.

Az Orban-kormánynak azonban – ez most kiderült – van egy álma is. A tejjel-mézzel folyó Kánaán-Románia. Nagyratörő vágyakhoz nagyratörő projektek illenek. Van is ebben a csinnadratta-bummal behirdetett programban jó néhány mega(lomániás)projekt. Amely legalábbis rövid távon – lévén finanszírozhatatlan – csak álom. Például a 3400 kilométer autópályára vonatkozó lódítás a hazai autósok rémálmává vált.

A kormány felsorol ugyan jó néhány, évtizedek óta halogatott tennivalót, de ez nem hat az újdonság erejével, legfeljebb annyira, hogy egyetlen dokumentumban sorjázzák: mit kellett volna a mindenkori kormányoknak megtenniük, mit nem tettek meg és mit nem tud az Orban-kormány sem megtenni.

Többek között azért, mert nem létező pénzalapokra épít, s mert az idén talán még inkább, mint bármikor a felvett kölcsönöket állami fizetések és (az amúgy is csekélyke) nyugdíjak kifizetésére, nem beruházásokra fordította.

A romániai állapotokat jól ismerő gazdasági szakértők úgy látják, hogy a közzétett bakancslistán szereplő beruházások egytizede – vagy ami még rosszabb, a beruházások úgy 10 százaléka – fog megvalósulni.

Akkor meg mire ez a felhajtás? A nem létező eurómilliók fiktív szétosztása?

Nem tévedhetünk nagyot, ha azt feltételezzük, hogy az Újjáépítjük Romániát terv valójában nem a gazdasági szereplőket megnyugtató projekt, sokkal inkább a választókat elcsábító szirénének. Hadd tartson ki a varázsa az év végéig, hadd legyen győztes az „Énkormányom”. Utána aztán el lehet, ki lehet magyarázni, hogy miért dőlt dugába minden. Vannak kézenfekvő magyarázatok. Például a vörös pestises idők, vagy az új koronavírus, vagy az Erdélyt elszakítani vágyó magyarok…

Addig is a liberális politikusok tettetett rosszallással kérdezhetik az istenadta népet: „Micsoda?! Hogy hány kilométer autópályát építtetett az SZDP?! Nullát?! Hány kilométer vasutat újított fel?! Nullát?! Hány regionális kórházat adott át?! Nullát?! Nos, válasszanak minket! Mi megduplázzuk!”