„Annak ellenére, hogy az RMDSZ alapjában véve elhibázott politikai vonalvezetése mostanra sem változott meg, és pártpolitikai korlátait a nemzetpolitika szintjére emelkedve még mindig nem képes meghaladni – egyes kedvező jelek, valamint a magyar valóság és a külső politikai körülmények kényszerítő ereje óvatos bizakodásra jogosíthatnak fel bennünket” – nyilatkozta a minap Tőkés László, miután óvatosan üdvözölte az RMDSZ tizenegyedik, csíkszeredai kongresszusát.

Lefordítom: „Bár mélységesen utálom az RMDSZ-t, be kell látnom, hogy hiába hozott nekem létre a Fidesz egy erdélyi pártot, a Szövetség támogatása nélkül jövőre nem lehetek ismét ajrópai parlamenti képviselő. Következésképp fel kell támasztanom az általam megszüntetett Magyar Összefogást, hogy újrázni tudjak (a gyanús eredetű Buzău és Vâlcea megyei több ezer szavazatra ezúttal nem számíthatok). Úgyhogy kedves híveim, nem kell komolyan venni a gesztusaimat, nem akarok megtérni, mindössze az RMDSZ szavazataira van szükségem, s egy szükséges kompromisszumot készülök megkötni.”

Azt ugyanis, hogy Tőkés újabb mandátumra tart igényt egyértelművé tette a Budafok-Tétény önkormányzat honlapjának adott interjújában: „a nyomás rajtam, a választók, a harcostársaim közül egyre többen biztatnak a folytatásra, ugyanakkor azonban kezdek belefáradni. Ha jól megnézzük, akkor felnőtt életemet folyamatos küzdelemben éltem le. 1989 előtt a kommunista diktatúrával, annak erőszakszervezeteivel vívtuk csatáinkat, 1989 után pedig a visszalopakodó volt nómenklatúrával és örököseikkel kellett megküzdenünk a romániai demokráciáért és magyarságunkért" – mondta Tőkés László. Mindazonáltal hozzátette: a közös ügy, a nemzet szolgálata mindig is előbbre való volt számára minden egyébnél. Úgyhogy ha „hí a Haza", hát “menni kell”.

Persze tudjuk, hogy a Hazának nincs e-mail címe vagy bélyegzője, sohasem lehet találkozni vele városnapokon vagy borkóstolókon – ahová az európai parlamenti képviselő úr gyakran látogat –, ezért a Haza hívását nagyon nehezen lehet megkülönböztetni a hazahívástól, s ez viszonylag tág terepet ad a képviselő úr szubjektív percepciójának. Éppen ezért, biztosak lehetünk jelöltségének bejelentésében.

Ebben az összefüggésben kell értelmezni azt a körülményt is, hogy a magyar kormánypártok igen magas szinten képviseltették magukat a kongresszuson. Kelemen Hunor és Semjén Zsolt, valamint Rogán Antal megbeszélésein valószínűleg szóba került ez a kérdés is, mint ahogyan az sem lehet közömbös a Fidesznek, hogy miként fognak szavazni a jövő évi magyarországi parlamenti választásokon azok az erdélyi magyarok, akik megszerezték a magyar állampolgárságot is.

Radikális változás ez a két évvel ezelőtti nagyváradi RMDSZ-kongresszushoz képest, amelyiken Peltzné Gáll Ildikó nemes egyszerűséggel kiosztotta a Szövetséget, arra figyelmeztetve, hogy vagy behódol a mostani magyar kormánynak, vagy elveszti az anyaország kegyeit. Mint utóbb kiderült, elvesztette. A Fidesz mostani gesztusait ezért csakis a jelenlegi helyzet diktálta konjunkturális magatartásként kell értelmezni.

Bárhogyan is dönt azonban az RMDSZ, tisztában kell lennie azzal, hogy – úgy, ahogyan az elmúlt időszakban történt – csakis saját magára és szavazóbázisára számíthat.

A csíkszeredai kongresszus igazi tétje épp ezért nem a különböző irányokból érkező szirénhangok, avagy „Peltz-emberkék” intelmeinek a fogadása, hanem a szervezet megerősítése kell hogy legyen.

Az új alapszabályzat egy pártszerűbb működés irányába mozdítja el az RMDSZ szerkezetét. A kérdés az, hogy egy ütőképesebb, gyorsabb reagálású szervezet milyen mértékben tudja megőrizni a Szövetség belső politikai pluralizmusát, a párbeszéd fenntartásának képességét.