Elhangzott, 2020. június 2-án a Cotroceni-i palotában, 100 meghívott erdélyi magyar és a román kormány miniszterei, államtitkárai és az NLP parlamenti képviselői előtt.    

Ionopot, kedves barataim!

Köszönöm, hogy elfogadták meghívásomat a trianoni békeszerződés 100 évvel ezelőtti aláírása alkalmából, mely egyben a nemzeti összetartozás napja is önöknek.

Mai találkozónk oka ugyan a történelem, és az első világháborút követő eseményekre való emlékezés, de a fő célom inkább megformálni a közös kérdéseket a jelenre és a jövőre vonatkozóan, megtalálni a közös víziókat, és a legszélesebb kontextusban megtalálni azokat a válaszokat is, melyek aggasztják a magyarokat, románokat, és Románia más nemzetiségeit.

A mai találkozó értelme nem az, hogy a történelmi összefüggéseket boncolgassuk és hogy aprólékosan azt vizsgáljuk, ki, kinek, mikor csinált rosszat. Tudjuk jól, hogy a 20. század egész Európára nézve szenvedést hozott, így a románoknak és a magyaroknak is. Emberi szempontból teljesen értem, hogy a trianoni döntéssel kapcsolatban sokan a mai napig szomorúságot és bánatot éreznek. Ugyanakkor hiszem, hogy önök is tudatosítják, hogy Trianon olyan történelmi folyamatok eredménye volt, melyek során a magyar elit sok hibát vétett, és több rosszul időzített lépést tett.

Ugyanakkor meg kell érteni azt is, hogy ami az egyiknek veszteséget és igazságtalanságot jelentett, az másoknak esélyt és lehetőséget hozott.   Azt gondolom, hogy a történelmi Magyarország a miénk is volt. A románok a magyarok és a többi nemzetiségek mellett együtt harcoltak a török hódítás ellen. A magyar királyok nemcsak a magyarok életéről és sorsáról döntöttek, hanem a románokéról és mindenkiről, akik a történelmi Magyarország területén éltek.

Ezen uralkodók zászlaja alatt évszázadokon át együtt harcoltak a románok és a magyarok. A mai romániai városok a magyar királyoktól kaptak privilégiumokat, a földesuraktól szabadságot, és fejlődhettek egyfajta helyi demokrácia keretén belül.

Legyen hát merszünk kimondani, hogy a magyar történelem a mi közös történelmünk. Hogy a magyar királyok a mi közös királyaink voltak. És Korvin Mátyás leszármazottai az akkori idők francia, német, osztrák nemesi családjaihoz is tartoztak.

De hagyjuk a történelmet a történészekre, mi összpontosítsunk napjaink kihívásaira, mindennapi életünkre és gyermekeink jövőjére! 

Mi, románok, az önök jelenlétének köszönhetően Romániában egyedi lehetőségünk van arra, hogy megismerjük kultúráját, tradícióját, gasztronómiáját, és bizonyos értelemben eltérő világlátását egy másik nemzetnek anélkül, hogy átlépnénk az országhatárt. Önök lehetővé teszik számunkra, hogy így megismerhessük egy másik nemzet kultúráját és életét Romániában.

Következő nagy közös kihívásunk a román nyelvoktatás a magyar tanítási nyelvű iskolákban. Az oktatás minősége ezekben az intézményekben nagymértékben az önök kezében van. Teljes rendszerű anyanyelvi oktatási rendszer létezik az óvodától kezdve az egyetemig bezárólag. Személyes találkozásaim Erdélyben egy kicsit azt mutatják, hogy komoly problémáink vannak a román nyelv oktatásával a magyar iskolákban. Én, mint államelnök nem szeretném, hogy a fiatalok az államnyelv elégtelen ismerete miatt elhagyják Romániát. Őszintén mondom, hogy nem szeretném, hogy Románia elveszítse így a fiatal állampolgárait.

Az Oktatásügyi Minisztériummal együttműködve, a Romániai Magyar Pedagógus Szövetséggel karöltve találjuk meg, kérem a megoldást erre a nagyon fontos kérdésre is.

Át tudom élni kisebbségiként, hogy a kisebbségi identitás, állapot, a mindennapokban problémákat is jelent. De önök, romániai magyarok épp az anyanyelvüknek köszönhetően elsajátíthatják a román nyelvet is, mely előnyt jelenthet. Három ország kultúráját ismerhetik meg egyszerre. Magyarországon, Romániában, és a román nyelvvel Moldovában is. Ebből következik, hogy a nyelvismerettel nyitva áll előttünk a munkaerőpiac, a vállalkozási lehetőség rögtön három országban. 

Tehát, kedves magyarok, ebből kifolyólag önök a legközép-európaibb közösség. Használják ezt ki, kérem, használjuk ki, kérem. A magyar művészet és a kultúra rendkívül gazdag. Legyünk közösen büszkék arra, hogy a mai Románia területén olyan nagyságok éltek, mint az írók közül Ady Endre, Jósika Miklós, Tamási Áron, Kányádi Sándor és mások. Nagy öröm számomra, hogy olyan világhírű zeneszerző is élt és alkotott itt, mint Bartók Béla. Azt kívánom a szervezeteiknek, főleg az RMDSZ-nek, vagy a marosvásárhelyi és más nemzetiségi színházaknak, hogy továbbra is ápolják a közös múltunkat. Kívánom azt is, hogy a magyar istentiszteletek minél több templomban lehessenek. Hiszen az Isten szava mindig nyugalmat, békét, szeretetet és toleranciát hoz. Azt is nagyon szeretném, hogy Erdélyben és az ország többi régiójában fejlett infrastruktúra lehessen, hogy jó vállalkozói körülmények lehessenek, hogy minél több munkahelyet hozhassunk létre, egyszerűen, hogy az embereknek Romániában jó életük legyen.

Úgy, ahogy a 19. és a 20. század fordulóján a románok segítették Erdélyt építeni, úgy vagyunk ma gyakran szemtanúi annak, hogy a bukaresti építkezéseken az ízes székelyföldi vagy kalotaszegi magyar szót hallani.   „Nyomd a maltert, Pista,“ hallottam nemrég az egyik építkezésen. Szeretném felszólítani ezért önöket, hogy nyomjuk együtt a maltert. Építsük együtt Romániát közösen. Építsük az együttműködést, építsük a közös Európánkat.

Tisztelt jelenlévők, a trianoni szerződés aláírásának 100. Évfordulóján a kezemet nyújtom a közös cselekvéshez közös dolgaink megoldása érdekében.

Köszönöm, hogy eljöttek, és kérem, a mai találkozót tekintsék kinyújtott kéznek önök, romániai magyarok, a Romániában élő magyarok felé.   Köszönöm.

U.i.

A fenti beszéd nem hangzott el. Azaz elhangzott, de…

De nem az államfő, hanem a kormányfő mondta el.

De nem Klaus Iohannis a Cotroceni-i palotában, hanem Igor Matovič (képünkön) a pozsonyi várban.

De nem erdélyi magyar meghívottak előtt, hanem szlovákiai magyar személyiségek előtt.

Pedig akár el is hangozhatott volna! Mert ki gondolta volna, hogy egy szlovák miniszterelnöknek lesz bátorsága kezet nyújtani a szlovákiai magyar kisebbségnek, megfordulni és kitérni a nacionalizmus zsákutcájából. Talán egy nap, egy közönséges hétköznap lesz bátorsága Románia elnökének is erre az útra térni.