A Fidesz aláírást gyűjt a rezsicsökkentés támogatóitól, az MSZP azoktól, akik az élelmiszerek Áfáját törölnék el. Megkezdődött, kicsit korán, a választási kampány. Óriások és gigászok harca zajlik a politikai nyilvánosság kulisszái között, és a küzdelem kimenetelétől függetlenül már csak a csodában bízhatunk. A következő választáson az elmúltnyolcév vagy az elmúltnégyév főszereplői tarolnak. Bármelyik győzelmét tragédiának tekintjük, és nincs másra kilátás.

Közelítsük most a gazdaságpolitikai kérdéseket a szegénység alsó nézőpontjából.

A korábban panelprolinak nevezett népességcsoport új neve a rezsiproli. Arról a rétegről van szó, amelynek a kétszer kettő igazsága is bonyolult, ellenben rendelkezik szavazati joggal a demokráciában. Egyszerűen a sárga csekkeket kell egymás mellé rakni, és föltenni a kérdést: kisebb lett a számla valahány forinttal vagy nem?

Ez nem ment egyből és egyszerűen, a szolgáltatókat kötelezni kellett törvényi erővel, hogy újfajta számlával álljanak elő, amelyen vastagon ki van emelve narancsszín háttérrel, hogy az előző hónaphoz képest az összeg csökkent ennyivel meg annyival. Na de, amikor ez összejött, már meg is ugrott a Fidesz támogatóinak száma vagy ötszázezerrel. S lesz állítólag még kettő a választásokig. Mutasson valaki országvezetőt, aki ilyen emlékezetes módon véste be magát az egyszerű nép szívébe!

A trafikmutyi pedig éppen lehetőséget kínál arra, hogy végiggondoljuk az adó- és elosztási rendszer magyar modelljét. Mert arról van szó ebben a mi sajátos korai kapitalizmusunkban, hogy beszedünk pénzeket az emberektől, és szétosztjuk egy szűkebb körben egymás között. A rablóbandáktól a részvénytársaságokig, a maffiától a politikai pártokig mindenütt így működik a rendszer. Minél szélesebb körtől tudunk begyűjteni, és minél kisebb körben osztozunk, annál hatékonyabb a módszer. A dohánykereskedelmen például olyan nyolcvan százalék az adótartalom. Úgy is kell a rohadt nikotinbűzös népségnek! Ezt még igazságosnak is érzi a többség, fizessen, akinek egészségromboló káros szenvedélye van. Mi így harcolunk a népegészségügyért.

Csak éppen egy LHH település (Leszakadóan Hátrányos Helyzetű) polgármestere számolta ki a televízióban, hogy ők majdhogynem a cigarettával kifizetik az összes kapott állami támogatást. Számolunk egy kicsit: a kétezer lelkes település hátrányos helyzetű lakosságából több mint ötven százalék dohányzik, egy doboz cigarettával számolva naponta befizet a költségvetésnek 600-650 forintot. Ez fölszorozva az ezer lakossal és a 365 nappal – 200 millió forint. És akkor még nem számoltunk azzal, hogy ezekben a térségekben az alkoholfogyasztás is magas (jövedéki termék szintén), és működtetnek autókat, tömegközlekedést (a benzin és a gázolaj adótartalma szintén közelíti a dohányneműekét). És még nem termeltünk, kereskedtünk, dolgoztunk, működtettünk szolgáltatásokat, amelyek minden gazdát cserélő forintja után 27 százalék forgalmi adó megy a központba…

Most botrányszagúan kiderült, hogy a trafikpiac újraelosztására kiírt pályázaton a fideszes polgármesterek, táncdalénekesek és családtagok nyertek csak szinte. Az eddig kb. negyvenezer hely, ahol cigarettát lehetett vásárolni, lecsökken ötezerre, és mind a haverek kezében landolt. És közben még megemelték a trafikáruk kereskedelmi árrését négyről tizenkét százalékra. Ugyanazok. Így kistafírozta a jelenlegi hatalom a híveit, s megvette kilóra a szavazókat. A pályázat dokumentumait titkosították kétezer évre.

Az impotens ellenzéki pártok még napirenden tartják kicsit ezeket a mutyikat és átveréseket, aztán megint elő lehet venni a kommunizmus bűneit meg Trianon igazságtalanságát. Abban is a jobboldal felé lejt a pálya.