Két szerkesztői projektem közül az, amelyik arra irányult, hogy egy újságoldalon gyűjtsük össze a jó híreket, megbukott. A másik, amely az emberi butaság kultúrtörténetének folytatását célozta, nagy népszerűségnek örvendett, örvend. Hogy miért jutott eszembe elvetett tervem? Mert az elmúlt héten azonban úgy éreztem, ezekben az időkben kell, hogy az őrültek, balekok vagy szerencsétlenek fölött győzedelmeskedjenek az igaz emberek: az optimisták, az önzetlenek, a szeretők, az önfeláldozók. Mert ebben a komor korban mindennél előbb és nagyobb szükségünk van a derűre, még ha az a halálból nő is ki. (Az Örömhír is a keresztfa fényében született meg.)

A legfelemelőbb történet a Don Giuseppeé, amit ma, vasárnap érdemes megosztanom az olvasókkal is, hiszen nehezen találnánk ennél szebb példát az emberi nagyságra.

Don Giuseppe Berardelli, Casnigo plébánosa – a település a súlyosan fertőzött Lombardia régióban, Bergamo megyében található – augusztusban lett volna 73 éves. A mindig derűs, jókedvű pap néhány éve már betegeskedett, de azóta is örömmel látta el szolgálatát, mindig készséggel állt a hozzá fordulók rendelkezésére. Korábbi szolgálati helyeiről is gyakran keresték föl a hívek, akik számíthattak arra, hogy figyelmesen meghallgatja őket, bátorítást nyújt, tanácsot ad nekik. Egész lénye békét és örömöt sugárzott – mondta róla egyik híve.

Amikor Casnigo hívő közössége megtudta, hogy Berardelli atya koronavírussal fertőződött meg, lélegeztetőgépet vásárolt szeretett plébánosa számára, akit a közeli Loverében kezeltek a helyi kórházban.

Az idős pap azonban úgy döntött, hogy egy fiatalabb betegnek átengedi a készüléket, mert úgy vélte, annak nagyobb esélye van a túlélésre és előtte még az élet. Ő Isten akaratában megnyugodva, vállalta az elköltözést az árnyákvilágból az öröklétbe. Krisztus törvényét betöltve – Szeresd felebarátodat, mint önmagadat – tette ezt, a Törvényt és a Prófétákat vallva: amit akartok, hogy az emberek megtegyenek veletek, ti is hasonlóképpen tegyétek meg velük.

Így győzte le Don Giuseppe az örök halált, amely koronavírus képében támadt rá. 

Ezekben a köszörű időkben, a siralomvölgyben kóvályogva is találkozunk hétköznapi hősökkel, akik megerősítik bennünk a hitet, azt, hogy nem halt ki az emberség, s az emberiség túl fogja élni a megpróbáltatásokat, amelyeket – köztünk maradjon a szó! – ugyancsak kikövetelt magának.    

Giuseppe Berardelli atya az olaszországi szükségállapot miatt nem részesülhetett díszes temetésben, a casnigói hívek azonban a maguk olaszos módján, az erkélyekre kiállva március 16-án délben tapssal búcsúztatták szeretett plébánosukat. 

Talán az angyalok is tapssal fogadták őt.