banner_jtYG1g7R_1_970x250.gif
banner_30Cewl4A_Copy of 1_300x250.gif

Farkas István: PISA-sokk Normálországban

Kiosztották a bizonyítványt az iskolarendszerek globális vizsgáján – és csöppet sem meglepő módon, a hazai oktatás gyengén teljesít. A 15 évesek szövegértésből, természettudományokból és alkalmazott matematikából az átlag alatt teljesítettek, és nőtt a funkcionális analfabéták aránya is.

Nem kell megijedni, nem arról van szó, hogy a mostani tinédzserek vagy tanáraik idióták lennének, és azt sem mondja senki, hogy nem járnak iskolába. Tanulnak szerencsétlenek, tömik a fejüket, kérdőjellé vált a hátgerincük az iskolatáska súlya alatt, házi feladatot is kapnak, el is végzik azt, de a pedagógusok azt már nem tanítják meg nekik, hogy hogyan alkalmazhatják a gyakorlatban a megszerzett tudásanyagot. Például: nem tudják, hogyan kell kiszámolni, hogy mekkora abroszt kell vásárolni az asztalra, de a paralelepipedon névre hallgató poliéder térfogatának képlete már nem fog ki rajtuk. Nyilván az, hogy ezzel a képlettel mit lehet kezdeni a való világban, fogas kérdés.

A tinédzserek problémájának ősforrását mindenki a maga szempontja szerint próbálja magyarázni, így a gyorsdiagnosztika a „szocialista oktatáspolitika csődje” és a „bezzeg a mi időnkben” kijelentéseken át, egészen a „rossz a génállomány, és a szülők is felelősek” típusú vádaskodásokig sok mindent tartalmaz. Pedig a képlet nagyon egyszerű: van egy generáció, amely az elmúlt harminc évet eltékozolta, értsd, nem tett semmit (a gyakori tanügyminiszter-váltásokon és a sürgősségi rendeleteken kívül) az oktatási rendszer reformja érdekében. Bár ha őket kérdezzük, reform ez – tegyük gyorsan hozzá, nagyon de nagyon amatőr. Minden kormány, miniszterelnök, szaktárcavezető nekiugrott a tanügy ráncfelvarrásának, de végül maradt minden a régiben – a szakszervezeti bizalmik asztalcsapkodása következtében nem változott a tanterv, az iskolai programok maradtak a régiben, ahogy a tanárokat sem kötelezte senki arra, hogy képezzék magukat, idomuljanak a változásokhoz. Ugyanezek a szakszervezetek megkérdőjelezik a PISA-teszt észszerűségét, arról persze hallgatnak, hogy több millió euróhoz jutnak a tanárok fizetése után kotizált 1 százalékokból. 

Nőtt a pedagógusok fizetése, arra most nem lehet panasz, a tudásátadás, a nevelés képességét azonban nem lehet pénzzel előidézni. Nyilván egy-egy intézkedés hosszútávon érezteti a hatását (kíváncsi vagyok például a 2021-es PISA-teszt eredményeire, amelyen azok a diákok vesznek majd részt, akik előkészítő osztályba is jártak). Az 1570-es években a jezsuita szerzetesek elkezdték a bennszülöttek „képzését”, a mai Argentína és Brazília területén (arról az időszakról beszélünk, amikor Nyugat-Európa 10 százaléka volt csak írástudó), és tették mindezt 1767-ig, amíg 3. Károly engedte. Egy friss felmérés azt bizonyítja, hogy azok, akik azokon a területeken születtek, ahol a jezsuita szerzetesek ténykedtek, többet tudnak, jobb a gyakorlati tudásuk. Legyinthetünk erre, akárcsak arra a bizonyított tényre, miszerint a kulturális értéktérkép szoros összefüggésben áll az oktatás színvonalával és a társadalmi bizalom szintjével. Ehelyett azt próbáljuk bizonygatni, hogy tulajdonképpen rossz ez az egész PISA-teszt, mert a mi diákjainkat nem is ilyen rendszerben szokták felmérni, tehát meglepte őket a helyzet. Abba pedig jobb bele sem gondolni, hogy alig néhány országban töltik kézzel ezeket a teszteket, máshol már rég átálltak a számítógépes rendszerre…

Két kérdés azért még megfogalmazódik bennem. Vajon, milyen eredményt érnének el a PISA-teszten a diákok tanárai? Illetve a másik, és ez is ugyanilyen súlyos: az adófizetők pénzét az állam arra költi, hogy fizetése legyen több ezer oktatónak és nem arra, hogy a diákok boldoguljanak az életben, valóban tudjanak dolgokat. Mert költheti az ország a GDP 6 százalékát az oktatásra, ha a rendszer a régi marad. Mert sokat költeni rosszul ugyanazzal az eredménnyel jár, mintha keveset költenénk.

„Pusztul ez ország s az idő repül/ S kik hivattatok vezérül a népnek,/ Ne maradjatok gyáva csőcseléknek:/ Úri gazságok jobbágy őreül.” – írja Ady Endre A magyar tanítókhoz című versében. Igen, kimondom, valakinek fel kellene állnia és elismernie: mellétrafáltunk kedves szülők, kedves diákok, ez van, sajnáljuk, ahogy azt is, hogy gőzünk sincs, hogyan lehetne javítani a helyzeten. De legalább az biztató, hogy nincs hírzárlat, nem fenyegetőzik senki azzal, hogy ki kell lépni a PISA-teszteket oldogató „gittegyletből”. Három napig tart a csoda, aztán mindenki ugyanolyan lelkülettel megy tovább az iskolába. Amúgy is csak a hülye amerikaiaknak volt olyan félnormális elnöke, aki elhitte azt a bizottsági jelentést, miszerint „veszélyben a haza”, ha sok az írástudatlan. Nálunk egyébként is „csak” funkcionális analfabéták vannak, akik el tudják olvasni a szavazócédulán a jelölt nevét, az események értelmezését pedig bízzuk a szakértőkre, és ne rájuk.

 

banner_4BtporpC_300x250-HU.jpg

Kimaradt?