Jó lenne mi, ha a pénz is a vírusokhoz hasonlóan terjedne? Mondjuk, ha egy olyan ember társaságába kerülnénk, aki sok pénz birtokában van, akkor jól megfertőződnénk, és nálunk is szaporodni kezdene a lóvé. Csak úgy gyúródnánk a buszokon és az áruházakban, hogy minél többen, minél változatosabb pénzvírussal fertőzzenek meg bennünket. Na nem mintha most nem gyúródnánk, csak hát nem ebből a megfontolásból. Lehetne bizniszelni, létrehozhatnánk a valuták Airbnb-jét: ha Romániába látogatna egy gazdag külföldi, befogadhatnánk a vendégszobánkba, és csak annyi lenne a fizetsége cserébe, hogy megfertőzne egy kis külföldi valutakórral, ami aztán szépen gyarapodna a pénztárcánkban. Fellendülne a gazdaság, több lenne a személyes érintkezés, az lenne ám a Kánaán…

Van egy jó meg egy rossz hírem. A jó hír, hogy tudósok megvizsgálták, és azt találták, hogy a román lej a legfertőzőbb pénznem, jobban teljesít, mint az euró, a dollár vagy az indiai rúpia. A kutatás Nobel-díj-szerű elismeréssel járt, amit a Harvard Egyetemen adtak át 10 billió zimbabwei dollár kíséretében. De mielőtt ujjongva ugranának fel a székükből és rohannának a legközelebbi piacra egy kicsit megfertőződni a román lejektől, higgadjanak le egy kicsit. A rossz hír, hogy nem úgy fertőznek, ahogy a felvezetőben írtam. Az az alternatív világ nem létezik. Úgy fertőznek, ahogyan a legkevésbé szeretnénk: a román műanyag bankjegyeken sokkal tovább megmaradnak a gyógyszerrezisztens baktériumok, így sokkal nagyobb valószínűséggel kaphatnak el egymástól fertőzéseket a pénzeket cserélő gazdáik. A kutatás vezetője a holland fertőzésmegelőzéssel foglalkozó Andreas Voss professzor, aki kollégáival együtt elnyerte az idei anti-Nobel-díjnak is nevezett IgNobelt. A világ legfurcsább tudományos felfedezéseiért járó díj tulajdonképpen a Nobel-díj paródiája, olyan kutatásokat díjaznak vele, amelyek először megnevettetik az embert, aztán talán el is gondolkodtatják. A kapott pénzjutalom meg gyakorlatilag semmit sem ér.

Tíz díjat osztották ki csütörtökön az Egyesült Államokban. Ez volt a 29. díjátadó. Az egyperces köszönőbeszédeket egy nyolcéves kislány szakította félbe ásításaival, miközben azt mondogatta, hogy „kérem, álljon le, unatkozom”. Az idei díjazottak között volt, aki pelenkacserélő gépet fejlesztett, volt, aki bebizonyította, hogy az olasz pizza csökkenti az emésztőrendszeri rák és az infarktus kialakulásának a kockázatát, más a francia postások heréit vizsgálta, de azt is megtudhattuk, hogy egy átlagos ötéves gyerek fél liter nyálat termel naponta. A díjazott kutatásokból az is kiderül, hogy hol esik a legjobban a vakarózás, amiből a boka került ki aranyérmesként, a hát ezüst-, a felkar pedig bronzérmesként. Olyan kutatók is voltak, akik a második IgNobel-díjukat nyerték el most: 2015-ben már taroltak a vizelés törvényének felállításával, ami szerint az emlősök nagyjából 21 másodperc alatt tudják kiüríteni a hólyagjukat. Mostani díjazott kutatásukban keményebb témát „boncolgattak”, megfejtették, hogy a vombatok széklete hogyan lesz négyszögletes, amiből ha akarnak, oszlopokat is tudnak emelni, így egyfajta székletkerítéssel jelölik ki a területüket.

Persze most gondolhatják, hogy ezek a kutatások sz*rt se érnek, de Andreas Voss-szék kutatása sem hiábavaló. Legalább megtudtuk, hogy a pénz nemcsak az elménket és az életünket hálózza be, hanem a járványtani hálózatokban is komoly gócpontokat jelent. A kutató, aki egyébként az eredményeik után már nem igazán használ készpénzt, megoldást is javasol a problémára: használjunk bankkártyát és online fizetést. Bár az ország szegényebbik és nagyobbik részét nem fenyegeti a pénzfertőzés veszélye…