Az Európai Unió okos és bölcs – pénzügyekben pedig főleg –, és a ciprusiak sem hülyék (pénzügyekben pedig főleg nem), nem hiába változtatták országukat adóparadicsommá. Így születhetett meg aztán a ciprusi pénzügyi és bankválságra legalább részleges megoldást kínáló módszer: jelentősen, akár 60 százalékkal is megnyirbálják a 100 ezer euró fölötti bankbetéteket, ami bankszakemberek szerint a kisbetéteseket nem érinti, a hatalmas összegekkel rendelkező befektető pedig legfeljebb csak nagy betétekkel marad. Ez így igazságos, senki sem megy tönkre, Ciprus meg legkevésbé, a művelt nyugat pedig ismét igazságot tett.

Cipruson az új szabály számottevő összegeket hoz az államnak. A bankbetétek meghaladták az ország bruttó nemzeti össztermékének értékét, az ezekbe fektetett pénzek jelentős része jócskán meghaladta a 100 ezer eurót – hiszen csakis nagy pénzekben gondolkodva érdemes adóparadicsomba befektetni.

A szegény országnak számító Romániából is több mint 100 millió eurót őriznek ciprusi bankok, elképzelhető, mennyi pénz érkezett a pénzmosásra is kiválóan alkalmas off-shore világba a pénzügyi nagy-, de közép-, sőt kishatalmak részéről is.

Érdekes módon azonban, a 60 százalékos érvágást minden különösebb cirkusz nélkül végrehajthatják a szigetországban. Az intézkedést néma csend fogadta, nemigen van tudomásunk arról, hogy a dollár-, eurómilliomosok közül bárki is tiltakozott volna a „ciprusi rablás” ellen, jóllehet komoly pénzektől esnek el.

A ciprusi bankokat tápláló hazai papundekli-milliomosok is hallgatnak, holott nem egy romániai vállalkozást Ciprusból irányítottak, a romániai médiában érdekelt társaságok részvényeseinek nem kis része is odavaló, hiszen az illetékek, adók elkerülése céljából ideális volt az, ha valamely társaság a napfényes ciprusi adóparadicsomban ütötte fel székhelyét.

A ciprusiak és Brüsszel számítása tehát bejött: a tolvaj aligha emel panaszt akkor, ha az általa is elemelt pénz egy részét elcsaklizzák. Mindez természetszerűen benne van a pakliban, a tolvajt is meglopják, főleg mivel ő általában ilyesféle, enyveskezűekből álló társaságokba keveredik. Meg aztán tolvajtól lopni nem is bűn, vagy ha az, akkor is bocsánatos.

Mi több: választópárti!

És a ciprusi tanmesének itt már némi hazai üzenete is van: az a kormány, az a kormánypárt, amely az ország gondjain úgy próbál enyhíteni, hogy a tolvajoktól lopja vissza az országtól elcsent pénzt, teljes mértékben népszerű lesz a választók körében, bizton számíthat szavazatukra. És a korrupció mételye által sújtott Romániában a módszernek az az előnye is megvan, hogy a kormánynak távolról sem kell a gazdagok pénzéből szegényeket segítő Robin Hooddá válnia; nyugodtan elcsórhatja az országtól elorzott pénzek lenyúlásából származó összegeket is.