Ambrus Attila: Orwelli világunk

Illik George Orwellről születésének 116. évfordulóján róla és életművéről értekezni. Egyrészt, mert jobban illik hozzá, mint a kerek évfordulós megemlékezés, másrészt azért, mert a mi világunk olyan lett, amilyennek negatív utópiájában, az 1984 című regényében megálmodta. (Az Állatfarm nem utópia, hanem a kommunizmus rémségeinek látlelete. Noha az a megállapítása, hogy minden állat egyenlő, csak vannak ekik egyenlőbbek a legtökéletesebben írja le nacionalista nemzetállami gondolkodás alaptételét,amelynek mi, erdélyi magyarok elszenvedői vagyunk.)

George Orwell legnagyobb érdeme, hogy könyvei által tisztábban láthatjuk a mai világot. A zseniális író megalkotta azt a mentális szótárt, amelynek segítségével a felfoghatatlan valóság legalább leírhatóvá vált.

Kulcsszava az újbeszél. (Ami sokkal pontosabban írja le a posztigazságnál az emberi társadalom hazugságokra és rosszul értelmezett politikai korrektségre épülő szellemi állapotát.)

Orwell úgy írja le, hogy az újbeszél alapötlete az volt, hogy megalkotói, a hatalom kisajátítói eltávolítsák a nyelv jelentésének minden árnyalatát, a kettősségek (kellemes és fájdalmas, boldogság és szomorúság, jó gondolatok és gondolatbűn) meghagyásával. Rövid szótagok staccato hangsorának megalkotása is cél volt, hogy tovább csökkentsék annak szükségét, hogy a nyelvről mélyen gondolkodni kelljen.

Továbbá az ellentétes jelentésű szavakat is eltávolították felesleges voltuk miatt, így a „rossz”-ból „nemjó”, a „remek”-ből pedig „duplapluszjó” lett; és így a lehető legtöbb szót eltörölték. A legnagyobb célja az újbeszélnek az, hogy még az olyan egyszerű szavak kettősségét is csökkentse, mint az „igen”: olyan szó, amellyel mindenki kötelességtudóan válaszol, függetlenül a kérdéstől.

Leglényegesebb, hogy az újbeszél mögötti elképzelés az, hogy ha valamit nem lehet kimondani, akkor azt gondolni is lehetetlen. Ez felveti azt a kérdést, hogy a nyelv határoz-e meg minket, vagy mi adjuk-e meg azt – el tudjuk-e mondani a szabadság utáni szükséget, tudunk-e elégedetlenséget vagy esetleg felkelést szítani, ha egyikre sincs szavunk?

Csak két elmúlt heti példa az újbeszélre! Viorica Dăncilă miniszterelnök kijelenti, hogy tiszteli az erdélyi magyarokat, ezért aztán kihirdeti a jogfosztó közigazgatási törvénykönyvet. A hazai hatóságok ismét megerősítik, hogy törvénysértő a dormánfalviak úzvölgyi temetőháborítás, ezért Dormánfalva nevére telekkönyvezik a sírkert területét és műalkotásnak nyilvánítja a temetőben illegálisan felállított betonkereszteket a Művelédési Minisztérium. Ezt a konfliktust csak Orwell életművének ismeretében lehet értelmezni!

Orwell világa a mi világunk: állandó háborúban állunk. Gyakran családtagjainkkal is. A hatalom csökkentett szókincsű, a végletekig egyszerűsített nyelvet használ, és az ellenség propagandájának titulál minden ellenvéleményt. Az állam polgárainak mindent egyes lépését ellenőrizni tudja, sőt, a gondolataikon is uralkodik. Életünk a tökéletes ellentmondások feltétel nélküli elfogadására épül.

S ha mindez még nem elég, íme egy borzalmas és igaz leírása korunknak:„2050-től kezdve, sőt valószínűleg már hamarább, alapjában véve senki sem fogja ismerni az óbeszélt. A múlt egész irodalmát elpusztítjuk. Chaucer, Shakespeare, Milton, Byron – csak újbeszél változatban léteznek majd, ami azt jelenti, hogy nemcsak más lesz írásaik értelme, mint ma, hanem éppen az ellenkezője lesz. Még a pártirodalom is megváltozik. Sőt: a jelszavak is megváltoznak. Hogyan is lehetne megtartani egy olyan jelszót például, mint ››A szabadság: szolgaság‹‹, ha egyszer a szabadság fogalmát eltöröltük? A gondolkodás maga is teljesen más lesz. Ténylegesen nem is lesz gondolkodás a mai értelemben. A párthűség nemgondolkodást jelent. Azt jelenti, hogy nincs szükség gondolkodásra. Párthűség egyenlő: tudattalanság.”

Helyben vagyunk. Hagyva. Már nem is háborgunk amiatt, hogy folyamatos és állandó megfigyelés alatt áll mindenki. A különbség csak annyi Orwell disztrópiájához képest, hogy nemcsak egy diktatórikus hatalom, hanem a kapitalista nagyvállalatok is monitoroznak minket. Sokkal hatékonyabban, mint ahogy arról a Nagy Testvér valaha is álmodhatott.

A Szilícium-völgyben gyakran emlegetik a mondást: „Ingyenes applikáció nem létezik. Ha egy olyan applikációt használsz, amiért nem kellett fizetned, akkor te magad vagy a termék.” Mintegy bizonyítéka annak, hogy a XXI. század nagyvállalatai nyersanyagként tekintenek az emberekre, akiket ugyanúgy termelnek ki, mint XIX. századi elődeik a szenet.

Orwell arra tanít, hogy felismerjük, és tudatosan helyén kezeljük a kormányok agyzsibbasztó retorikáját, a hivatalos és nagyvállalati totális megfigyelést, illetve a köz- és kereskedelmi hatalom behatolását a magánszférába.

Születésnapján tisztelői egy mémmel adóztak emlékének, egy szájába adott utolsó figyelmeztetéssel:„Emberek, én elrettentésként írtam az 1984-et, nem használati utasításként!”

Kimaradt?