Paktumok és (ország)projektek divatja seper végig a tikkadt tájképek lelőhelyén, melyet geográfusok az egyszerűség kedvéért Romániaként azonosítanak be: az elnöki egyezmény után újabb összefogásra és közös gondolkodásra serkentő dokumentum került a szolidaritásra és empátiára olyannyira áhítozó publikum elé; szerzői az USR–PLUS frontemberei, és nem egyebet szeretnének generálni a nyilvános episztola révén, mint jövő év végére felelős kormányzást lehetővé tevő – ellenzéki és civil – konszenzust.

Előnyére válik a dokumentumnak, hogy nem ragad le a szándéknyilatkozatok ilyenkor szokásos fennkölt hangneménél, a kiáltványok érzelmekre gyúró paneljeinél, hanem közpolitikai irányvonalakat is rögzít. Igaz, vázlatosan, de pontokba szedve sorolja a majdani kormányzat prioritásait. A fennen hirdetett másként politizálás mikéntjét. A húszpontos lista alkotmányreformmal startol és a parlamenti procedúrák átszabásával zárul. Közben meg a jelenlegi kormánykoalíciónak az igazságszolgáltatás rovására elkövetett döntéseit korrigálná, visszavezetné a kétfordulós helyhatósági választásokat, karcsú központi és helyi közigazgatást ígér, megfontolt közpénzköltekezést, termelékenységet és vállalkozói szférát stimuláló adórendszert vizionál. Továbbá stratégiai fontosságúvá avatja az oktatást és egészségügyet, közlekedési infrastruktúrát izmosítana, több uniós forrást céloz meg, mederbe terelné és szolgáltatássá avatná a titkosszolgálatokat, hatékonnyá, illetve átláthatóvá a közbeszerzéseket, korszerűsítené a hadsereget. Mindehhez még hozzájön a szegénység kiküszöbölése, a magánszféra felkarolása, a területrendezés ésszerűsítése és a bürokrácia digitalizálás révén való csökkentése.

Alapvetően semmilyen eget rengető novum, vagy legalább friss (meglepő?!) szempont, megközelítés, de legalább a vázlat embrionális formája, amelyet, mint ahogyan a Cioloș-Barna szerzőpáros is fogalmaz, vitaalapnak tekintenek. Civilek és párbeszédre nyitott vérbeli politikai aktorok (már szinte azt írtam, hogy nem civilek...) hozhatják a maguk meglátásait, pontosításait, mert ez csak jót tesz a folyamatnak, vélik a kezdeményezők.

Szerintem ami kimaradt a lajstromból – és itt csak rögtönzött hiányérzet-leltárra futja – az a környezetvédelem, a külpolitika és... a kisebbségpolitika. Meg bizonyára még több konkrétum, ha lehet ilyet elvárni egy politikai „píárfogástól”.

Mert ez a levél, szándéka szerint két-három irányba üzen: a saját szavazóbázisnak igazolja, hogy komoly és következetes munka folyik (ergo nem csüccsentünk a május 26-án kizöldült babérokra), az államfőnek meg azt, hogy nem csak ő tud egyezményeket és fórumokat kiötölni, a vetélytárs liberálisoknak meg a többi ellenzéki szereplőnek pedig azt, hogy a napirendet ezentúl ki szeretné diktálni, de legalábbis határozott hangon javasolni.

Az sem közömbös, hogy mikorra datálták az episztolát: két nappal a PSD válságkezelő kongresszusa előtt, hogy ezáltal is enyhítsék a szocdemes tematika sajtó- és közbeszédbeli impaktusát.