Miközben Erdélyben az 1848-as forradalomra emlékeztek, Birminghamben sétáltam a globális klímatüntetések egyikén (ilyen egyébként a kincses városban is zajlott).

Ahogy körbenéztem a brit kormánnyal és piacgazdasággal elégedetlen fiatal tömegen, úgy éreztem, hogy a világ minden pontja itt sűrűsödik egybe: nemcsak azért, mert a táblákon hasonló üzenetek álltak, mint világszerte, hanem azért is, mert muszlim, hindu, keresztény, zsidó, agnosztikus, ateista, nyugat-európai, kelet-európai, ázsiai, afrikai stb. mind együtt gyülekezett a városi tanács előtt, majd járta körbe a központot. A tömegben vonulók rendőrrel pacsiztak, tájékoztatókat osztottak további eseményekről, politikai álláspontokról, szlogeneket kiabáltak, és rendkívül jól érezték magukat.

Heterogén tömeg volt ez: annyiban homogén csupán, hogy Birminghamben élők voltak jelen, zömében fiatalok, és mind aggódtak a klímaváltozás problémáját ignoráló politikai és piaci szereplők miatt.

Ugyanezen a napon, a későbbi órákban szembesültem Kereskényi Gábor Facebook-bejegyzésével, amelyben a szatmárnémeti polgármester honvédő háborút vizionál, és a magyarországi politika szókészletével népáradatról meg homogén tömegről ír, amely miatt megszűnnek Európában a nemzetek. Ez persze az időközben kétkötetessé duzzadó, alt-rightos politikai kommunikáció egypercese csupán, de benne van minden, amit mostanában gondolni illik.

Kissé sajnáltam, hogy csak később találkoztam a bejegyzéssel: különben megkérdezhettem volna a tömegben vonulókat, hogy nem fullasztó-e számukra önmaguk homogenitása, és a hétvégi sétámon is megkérdezhettem volna a lengyel, török, román, hindu, pakisztáni, magyar vagy jamaicai boltokban, hogy miért akarják tönkretenni a „keresztény” (és ahogyan most már újra kimondják sokan: „fehér”) Európát.

Bár nyugat-európai városokban valóban okoz gondokat a migráció, mindenekelőtt meg kell érteni, hogy ez egyrészt a korábbi gyarmatosító politika eredményeként létezik (érvényes ez más értelemben a kontinens keleti részére is), másrészt amikor egy közösséget a származása miatt hátráltatnak, akkor az a közösség nem fejlődőképes (ld. sok tekintetben Székelyföld esetét).

Azt sem szabad elfelejteni, hogy az identitáspolitika zsákutcás: az elvándorló tömegek – legyen szó afrikaiakról, ázsiaiakról, kelet-európaiakról – nem vígan és fütyörészve hagyják el hazájukat, hanem elsősorban gazdasági okokból teszik azt. Úgy tűnik tehát, hogy a „honvédelem” nem a szimbólumokkal és a Magyarországról importált szlogenekkel kell kezdődjön, hanem az erdélyi magyar munkavállalók erős védelmével, legyen szó szakszervezeti vagy akár párton keresztül kialakított érdekvédelemmel. Miután a könyvek tápértéke meglehetősen alacsony, a Wass Albert-kötetekkel nem lehet jóllakni, és a születendő gyerekek pelenkázására is alkalmatlan – még egyszer, úgy tűnik tehát, hogy korunk problémáit nem az okozza, hogy kinek miféle származása meg vallása van, hanem hogy a származása meg vallása miatt milyen akadályokat gördítenek eléje, akarva vagy akaratlanul.

Ezt volna jó tudatosítani, és hatékony eszközökkel csökkenteni a társadalmi egyenlőtlenségeket. Különben valóban homogenizálódni fog a térség: marad a politikum, tapsoló közönség nélkül.