Az INSCOP legújabb, a Konrad Adenauer Alapítvány megbízásából január 5. és február 15. között készített felméréséből egyértelműen kiderült, hogy a szociáldemokraták gyorsuló tempóban folytatják lejtmenetüket. A közelgő EU-választásokon a szavazási hajlandóságot mutató választók mindössze 27,8 százaléka szavazna a PSD-re (legutóbb még 44 százalék tette). A liberálisok – ahogyan azt az Adevărul újságírója megjegyzi – már a szociáldemokraták tarkójában lihegnek. Rájuk 26,7 százalék szavazna. Így aztán a PSD – az ALDE (azaz Tăriceanu liberálisainak) 9,2 százalékával és az RMDSZ esetleges 5,1 százalékos külső támogatásával együtt is – komoly bajban van.

Amit a személyi preferenciák (és főként a mögöttük álló felértékelődési tendenciák is) világosan jeleznek. Ugyanaz a közvéleménykutató intézet a legnagyobb bizalmi indexet (39,5 százalék) Iohannisnál mérte. Őt követi két „hitehagyott” szociáldemokrata, Bukarest főpolgármestere, Gabriela Firea (23,9 százalék) és Viktor Ponta (23,7 százalék). A mai kormánypártok képviselői közt a legkedvezőbb helyen álló Tăriceanu is mindössze 22,4 százalékon áll (de még őt is Dacian Cioloș, a korábbi miniszterelnök előzi meg). A nagyhatalmú (ez még mindig nem irónia) szociáldemokrata pártelnök, Dragnea 12,6 százalékra (sic!) növelte támogatottságát. Dăncilă miniszterelnökasszony 9,5 százalékon áll. De hogy ez mennyire siralmas, azt az is jelzi, hogy az utóbbit – a maga 7,6 százalékával – még a mi Kelemen Hunorunk is megközelíti. (Hova jutott ez az egykor „szép jövőjű” ország?! A Nagy Egyesülés 100. esztendejében…)

Érthető tehát, hogy nagy a pánik. Hogy mekkora, azt azon is lemérhetjük, hogy a Dragneáék által fél éve félreállított – de Dragnea és az EU párviadalában Iohannisnál is ütősebbnek ígérkező – Laura Codruța Kövesit épp aznap idézik meghallgatásra a főügyészségre, amikor Brüsszelbe készül, hogy részt vegyen az Európai Korrupcióellenes Ügyészség főügyészi posztjára meghirdetett versenyvizsgán. (A jelölés – legalább ennyire véletlen – ötlete bizonyára Iohannis mind nyugatiasabban balkanizálódó elméjében foganhatott.) Az ügyészség épülete előtt hívei a volt DNA főnököt virágokkal fogadták. Odabent azonban nem csak súlyos vádakkal – hatalommal való visszaélés, kenőpénz elfogadása, hamis tanúzás – kellett szembesülnie (18 panaszt iktattak ellene), hanem volt „vetélytársnőjével” is. Az ügyésznő ugyanis, aki a meghallgatást vezeti, nem más mint az az Adina Florea, akit a szociáldemokraták javasoltak az ő megüresedett székébe, de akinek jelölését Klaus Johannis (pardon: Iohannis!) visszautasította. Az egybeesés nyilván ugyanolyan véletlen, mint az elutazás és a meghallgatás napjának azonossága.

Mindezek után nem sok értelme lenne a vádak megalapozottságát mérlegelni. Elég pusztán annyi, hogy egy 10 évvel ezelőtti ügyről van szó, melyet – újabb koincidencia! – épp most melegítenek fel újra. A Nemzeti Beruházási Alapot (FNI) csődbe vivő, majd Indonéziába menekült Nicolae Popáról van szó, akit a DNA egykori vádlottjának (a szintén szökésben lévő, és szerb menedékjogért folyamodott Sebastian Ghiță) feljelentése szerint Kövesi illegálisan hozatott vissza Romániába. (Innen a súlyos vádak.) Hogy Ghiță is a DNA vádlottja volt, szintén érdekes koincidencia. És bizonyára szintén véletlen. Dragneaék szerint legalábbis bizonyosan.

A jogi eljárás nyilván folytatódni fog… A végeredmény borítékolható ugyan, de arról nemigen lehet még csak hozzávetőleges szakvéleményem sem...

Kövesinek viszont van és lehet is. Ő határozottan visszautasítja Adina Florea megbízatásának jogszerűségét, hiszen az ügyésznő esetében a részrehajlás alapos gyanúja állhat fenn. (Mellesleg tényleg.) Kövesi panaszt is tett az ügyben. Történni azonban nem történt semmi.

Az ügy zavarosságát fokozza, hogy a Nicolae Popa-dosszié ügyét a kúria már tavaly letárgyalta és megállapította, hogy a kiadatást nem a DNA intézte (nem is lett volna rá illetékessége), hanem a rendőrség és a Belügyminisztérium. A titkosszolgálatok nyilván csak bámultak…

Sajnos, minden jel arra vall, hogy az igazság ez esetben (sem) a részletekben rejlik, hanem az eljárás – egészen pontosan az eljárások – logikájában, azaz abban az „egészben”, mely a konkrét ügy zavarosságától eltekintve is meglehetősen ellentmondásos.

A Kövesi vezette DNA ugyanis vádjai nagy részét közismerten a titkosszolgálatokból merítette, az utóbbiak pedig olyan eszközöket használtak fel a „tájékozódáshoz”, melyek – az amiábilisen sugalmazott értelmezésektől eltekintve is – egy jogállami igazságszolgáltatásban nem lennének felhasználhatók. A titkosszolgálatok által „furnizált” adatok nyilván szintén véletlenül jutottak a DNA tudomására. Hogy milyen csatornákon? Nos, ezt kéne valakinek kiderítenie! Sajnos, az a valaki csak egy másik – hasonlóan bravúros, de ellenérdekelt – titkosszolgálat lehetne. Aʼ la CIA. Az utóbbi azonban minden, csak nem ellenérdekelt. Sőt!

Az Amerikai Nagykövetség ugyanis közvetlenül Kövesi beidézését követően bizalmáról biztosította az ügyésznőt és leszögezte, hogy támogatja nemzetközi karrierjét. A beidézést a (CIA-tól korántsem független) amerikai diplomácia „diszkreditációs kísérletnek” is minősítette. Az Adevărul tudósítása „látszólagos diszkreditációs kísérlet”-ről (o încercare aparentă de discreditare) beszél, de itt vagy az Amerikai Nagykövetség nem tud angolul, vagy az Adevărul sem angolul sem románul, ámbár bennünket, romániai magyarokat mindkettő hajlamos a román nyelv hiányos ismeretében elmarasztalni. És maga a nyilatkozat sem nagyon lehet véletlen. Arról csak az nem tudott, aki nem akart, hogy Kövesi (a román politikai élet és jogrendszer megtisztításának önzetlen – ez ismét nem színtiszta irónia – szándéka mellett) önző amerikai érdekeket is szolgált. Akárcsak – a lelkesen román – Iohannis. Nem mintha Dragnea nem szolgálna szintén szívest-örömest amerikai érdekeket. (Az efféle minálunk nemzeti érdek.) Ahol teheti, Dragnea is lelkesen megteszi, de nem mindenütt teheti meg. Főként a Iohannis és a közte kibontakozott háborúskodás miatt.

Most, hogy mindinkább pánikba esik, és a pánik – tudjuk – nem a legjobb tanácsadó, egy Dragnea-formátumú zseniális stratéga is hibát hibára halmozhat. Ellenfeleit méginkább „kiszolgáltatja” a Nyugat rokonszenvének. Kövesit az Európai Parlament (számunkra, magyarok számára is jól ismert) LIBE Bizottsága fogja meghallgatni. A Bizottság néppárti koordinátora, Roberta Metsola máris közzétette, hogy Kövesi a poszt elnyerésének főesélyese. (Ámen!)

Ámbár az is merőben véletlen, hogy a közismerten idegenellenes román választóközönség egy német nevű (sőt dokumentálhatóan: származású) politikust választ államelnökké, s a DNA főnöknője azután is ragaszkodhat magyar férjének nevéhez, miután elválik tőle. Ennek az utóbbi véletlennek nem csak a magyar kisebbség helyzetének nyugati megítélésében lehetnek csodás hozadékai (Romániában egy magyar is csúcsra juthat…), de Magyarország majdani elítélésének procedúrájában is. Magyarországot ugyanis egy – innentől fogva – magyar nevű, következésként részrehajlással „nem igazán” vádolható hölgy vádolhatja antidemokratikus „apucaturákkal”. Ez a hipotézis nyilván „őrültség, de – Shakespeare-rel szólva – rendszer van benne” (román fordításban „e smânteală, dar cu socoteală”).

Azt csak mellékesen jegyzem meg, hogy az anyai ágon magyar Tudor Arghezi, a XX. századi román irodalom legnagyobb költője haláláig kénytelen volt tagadni félmagyar származását, a sepsiszentgyörgyi 1-es számú Elméleti Líceumban érettségizett, de egyébként get beget román Codruța különös módon (ennyit változott volna a világ?) – pusztán az elvált férjétől örökölt – magyar névhez is rettenthetetlenül ragaszkodik. Feltehetően a holtig tartó szerelem jegyében… Mintha nem tudná, hogy ez – az általa szolgált Nyugaton – már passé. (És ha számára mégsem az, miért kellett elválnia?)

Kövesi „tiszta lélekkel” szállt fel a brüsszeli repülőgépre: „Az ellenem folyó eljárás hitelességi kérdés, az enyém is, de azé az intézményé is, mely kezdeményezte. Nem tudom, miért volt ennyire sürgős egy 10 évvel ezelőtti ügy felmelegítése épp az elutazásom napján. Nyilván azért, mert a procedúra komolyan befolyásolhatja pályázati esélyeimet.”

Kétségtelenül így van, csakhogy éppen ellentétes értelemben. S ezt Kövesi is pontosan tudja. Ellenkező esetben fel sem száll az aeroplánra. Az ő nyilatkozata is véletlen elszólás lehetett volna?

Abban persze igaza lehet, hogy a kormányzat szempontjából „nem valamiféle igazság kiderítése” a tét, hanem az ő jelölésének meghiúsítása.

Erre azonban gyakorlatilag semmi esély. Sőt! A LIBE Bizottság ítélete sem „valamiféle igazság kiderítését” fogja szolgálni. A Kövesi és a LIBE által eddig folytatott gyakorlat arra látszik utalni, hogy a Dragnea-féle maffia-önkényt legfeljebb az Európai Unió vezető hatalmainak való feltétel nélküli (mert önzetlen) alávetettség fogja felváltani. Azaz továbbra is a némileg szofisztikáltabb (más szóval a tényeket szakszerűbben meghamisító) véletlenek sora…

A közismert szólást megfordítva immár vederből cseberbe fogunk esni. És nem csak mi, magyarok. Gyakorlatilag minden román állampolgár.

Ha a 100 év folyamatosan kedvezőtlenül kedvező véletlenjei után annyi szerencsénk– legalább – még maradt…