„Megszólította őket: Gyertek, kövessetek, s én emberek halászává teszlek benneteket!” (Mt. 4,19)

Boldog a székely. És vele együtt az egész magyar nemzet. Még a csángók is. Csíksomlyóra látogat Ferenc pápa. Ez azt jelenti, hogy a szó szoros értelmében véve meglátogatja a helyi katolikus egyházakat (Csíksomlyó mellett Jászvásár és Balázsfalva is az úti célok között van) és nem „holmi” „világegyház-ügyben” tölt három kerek napot Romániában. Persze attól még ott fog virítani mindenütt a trikolóros logó, fennen hirdetve, amit húsz évvel ezelőtt II. János Pál mondott: Románia „Isten Anyjának kertje”. Ez már akkor úgy csapódott le a dákoromán kontinuitáselmélet IQ-bajnokaiban, hogy hoppácska, a szentatya is elismerte forma, hogy a vatikáni könyvtárban őriznek olyan dokumentumokat, amelyek bizonyítják, hogy a románok a kiválasztott nép, amely a kereszténység kezdeményezője. Az udvariassági fordulatba azonban fölösleges ezt is belemagyarázni, mint ahogy nem érdemes azon sem rugózni, hogy meddig gyártják potenciális titkok mögé bújva összeesküvés-elméleteiket a szolgálatos nemzetféltők.

II. János Pál sem azért jött, a román nemzet sebeit kenegesse. És Ferenc pápa sem azért kel útra. A II. Vatikáni Zsinat, amelynek lezárásánál a modernkori pápalátogatások alapjait lefektető VI. Pál bábáskodott, az egyház megújulását írta elő. Ezért járják be a pápák az egész világot (VI. Pál összesen kilenc nemzetközi utazása során szimbolikusan bejárta az egész földet), keresik fel a katolikusokat, a péteri tanítással igaz hitre nevelve, nyilvános liturgiáikkal pedig példát mutatva nemcsak a papságnak és a híveknek, hanem az egyházból kiábrándult, sokszor hitetlenkedő tömegeknek is. Ezek az utak sokkal inkább egyházkormányzati eszközök, így viszonozza a szentatya a püspökök ad limina látogatásait. Éppen ezért szinte kizárt, hogy egy ilyen látogatás túl sokat jelentene politikailag, társadalmilag vagy akár egyházpolitikailag. El kell fogadni azt, hogy az egyháznak már nincs világformáló szerepe, nincs ereje befolyásolni a politikai eseményeket. 1052-ben Szent IX. Leó még azért utazott III. Henrik császár pozsonyi táborába, hogy elősegítse az I. András magyar királlyal történő békekötést. Kilencszázvalahány évvel később II. János Pál meg „már csak” megírta a Redemptor Hominist, kijelentve ebben, hogy az „Egyház összes útja az emberhez vezet”.

A mostani pápalátogatások deklarált céljai lelki és egyházi jellegűek. Pasztorálisak. Persze van diplomáciai kerete is – Ferenc pápa is találkozni fog Klaus Iohannis államfővel – de ez eszközként szolgál előbbiek megvalósításának az elősegítése érdekében. Ami egészen pontosan azt jelenti, hogy nem (ettől) a pápalátogatástól oldódik meg véglegesen a marosvásárhelyi katolikus iskola kérdése, szolgáltatja vissza egy csapásra az állam a görög- és római katolikus egyház ingatlanjait, és fognak magyarul prédikálni a moldvai csángó falvak templomaiban. Nagy tévedés azt feltételezni, hogy ha Ferenc pápa úgy döntött, hogy ellátogat Romániába, akkor ez azt jelenti, hogy itt egy csapásra megoldódtak azok a nemzeti és felekezeti kisebbségeket érintő kérdések, amelyekről minden bizonnyal tudnak a pápa tanácsosai. Tavaly októberben, amikor Borboly Csaba és a csíkszépvízi plébános átnyújtották neki a csíksomlyói búcsúról szóló albumot, és Klaus Iohannis, valamint Viorica Dăncilă után meghívták Románia mellett Transzilvániába, a szentatyának emberi megnyilvánulása volt. „O, Transilvania? Dracula.” „No, No Dracula, Csíksomlyó” – jött az ijedt válasz, de ezt már csak a személyi titkára hallotta. Aki gondosan elcsomagolta az ajándékot. Az említett általános audiencián számos vendéget köszöntöttek, az óriás kék-sárga lobogóval bevonulókat azonban nem említették. Nyilvánvaló, hogy a katolicizmus szempontjából fontos székelyföldi tényezőkre figyel a Vatikán, ám arról a Székelyföldről, amit a szimbolikus politika itt épít, nem hallott. És ezt jó, ha szem előtt tartják az „építőmesterek”. A pápának nem zászlótenger kell (egyik oldalról sem), hanem lelki alázat, és felebaráti szeretet. Arról a pápáról beszélünk, akit sokan migránssimogatónak, melegpártinak kiáltanak ki. Arról a pápáról, akinek mindennél fontosabb az ember. És az emberi méltóság. Nem pedig egyesek önös politikai érdekérvényesítő akciói.

Minden bizonnyal transzban lesz fél Erdély május végén, június elején. És ez rendben is van, csak mindent a maga helyén kell kezelni. A pápamobil Csíksomlyón való megjelenése nem más, mint annak jele, hogy Ferenc pápa a péteri szolgálat leghatásosabb eszközéhez nyúlt. Főpásztorként és misszionáriusként, emberek halászaként érkezik Székelyföldre. Ami egyáltalán nem kis dolog. De mást nem szabad elvárni tőle.