Hatalmas Hold éktelenkedik (égtelenkedik?) a kolozsvári piarista templomban. A világító Hold-makett, ha az ember először a közösségi médiában találkozik vele, azt a benyomást kelti szokatlan kompozíciójával, hogy csak „photoshop”, puszta képmanipuláció. A hitetlenkedők viszont újra kell gondolják a dolgot, ugyanis a meghökkentő párosítás ellenére nem álhírről van szó. Tényleg egy hiperrealista, 1:500000-es léptékű Hold-makett világít a templomban, amit december 14-ig meg is látogathatnak reggel tíztől este tíz óráig. Lehetőleg ne a szentmisék ideje alatt tegyék mindezt, javasolják a szervezők és az egyházi emberek.

Szerintem zseniális ötlet volt, hogy a Lights On Romania kezdeményezésére a Museum of the Moon című utazó műalkotás, Luke Jerram munkája a piarista templomba került. A szokatlan párosítás szétfeszíti az evilági (profán) kereteket, de szétfeszíti a szent (transzcendens) kereteit is. Túlpörgött világunkban talán sikerül egy kis megálljt parancsolnia néhányunknak, s netán még egypár gondolatunk, különös érzésünk is támad.

Sok ókori nép és kultúra tartotta az égitesteket isteneknek, istenségeknek. A zsidó-keresztény teremtéstörténet azonban már világosan a teremtett dolgok közé sorolja a Napot, a Holdat és a csillagokat. „Legyen világosság!” – áll a Szentírásban Isten teremtő szava, nem sokkal később pedig ezt olvashatjuk: „Legyenek világítók az ég boltozatán! Válasszák el a nappalt az éjszakától, jelezzék az időket, a napokat és az esztendőket, ragyogjanak az ég boltozatán, és világítsanak a földre!” (Ter 1,3.14-15). Ekként őrzi a Biblia a Hold teremtését. A korábbi istenségből tehát teremtmény lett, most pedig egy szakrális térbe helyezett kicsinyített másolata visszautat jelenthet néhány embernek az Istenhez.

A hívők egy része, akik egyébként máskor is járnak templomba, úgy érezhetik, hogy a bámészkodók megzavarják áhítatos állapotukat. Ennek pedig könnyen megvan az esélye. Másfelől viszont kiváló lehetőséget kapnak arra, hogy magatartásukkal tegyenek tanúságot. Vonzók tudnak lenni a templomba betévedt idegenek számára? Lehetőséget adnak számukra, hogy a szenzáción túllássanak? Vagy csak a morgolódás és zsörtölődés marad a hívők osztályrésze, és esetleg rossz szájíz a „betévedtekben” a hívek magatartása miatt? A kérdéseket nem nekem kell megválaszolni. Az ember–ember kapcsolat viszont csak egyik dimenziója a kiállításnak. Nem a benne rejlő konfliktusforrás miatt írtam korábban, hogy zseniális ötlet, hanem mert egy ember–isten dimenziót is megnyit az installáció.

A NASA fényképei alapján készült Hold-makett járt már uszodában, művészkiállításon, fesztiválon, egyetemen, múzeumban, de templomban sem most van először. A kiállítási tér megannyi értelmezési mezőt nyit meg a műalkotás befogadására. A szent térként felfogott templomba helyezett, önmagában is lélegzetelállító alkotás meggyőződésem szerint megérinti a szemlélődőt. Olyan érzéseket és gondolatokat pendíthet meg benne, amelyek elindíthatják a világra való rácsodálkozását és ráhangolhatják akár a transzcendensre, a szentre, az Istenre való nyitottságra is. Ha a templom mint tér egy profán választás alkalmával is képes kondicionálni az emberek gondolkodását, mennyivel inkább igaz lehet ez egy ilyen szédületes társítás esetében? A templomba helyezett óriás Hold tehát már nem pusztán evilági, ezért feszíti szét a profán kereteket.

Ugyanakkor a teológia kereteit is szétfeszíti a szakrális térbe emelt égitest. Épp a héten landolt sikeresen a NASA űrszondája a Marson. A Voyager–1 és Voyager–2 űrszondák a Földtől legtávolabb levő emberi űreszközökként naprendszerünk határvidékén járnak. A teremtéstörténet nagyon helyesen megfosztotta az égitesteket isteni mivoltuktól, azonban az emberképűre szabott keresztény kultúra és teológia azóta sem tud mit kezdeni velük. Az Istentől származtatott genézisen túl egyik vallás sem tud elszámolni a világegyetem sem térbeli, sem időbeni kiterjedésével. A teremtés koronájaként számontartott ember gyenge magyarázat a sok-sok százmilliárd csillagrendszer és a 13,8 milliárd éves csillagközi múlt létezésére. Nincs még világosság.