Székely Ervin: Félrelépés a PDL-ből (tragikomédia négy levonásban)

Első levonás. Ha a parlamenti köztársaság hívei – tudják, azok, akik a gyenge elnöki intézmény, valamint a köztársasági elnöknek a parlament által történő megválasztása mellett kardoskodnak – hatalmas költségvetéssel és a világ legjobb elemzőinek, színészeinek és rendezőinek bevetésével propaganda-filmet készítettek volna arról, hogy miért nem jó az elnöki vagy félelnöki rendszer, akkor az csak halovány fércmű lehetett volna ahhoz a tökéletes produkcióhoz képest, amit Traian Băsescu a Demokrata Liberális Párt szombati Országos Konvencióján (valószínűleg akarata ellenére) nyújtott.

Még a politikában legevésbé jártas nézők számára is egyértelművé vált, hogy nem beszélhetünk alkotmányos szellemiségről, az elnök pártok fölötti egyeztető szerepéről ott, ahol az államfő nem is tagadja, hogy preferenciális viszonyban áll(t) a pártok egyikével, együttműködést ajánl nekik, majd amikor nem úgy szavaznak, ahogyan ő szerette volna, eltépi a babaruhát és új elnöki párt létrehozásával fenyegeti azokat, akiket néhány órával korábban még „drágáim"-nak nevezett.

Miképpen bízhat az állampolgár egy olyan elnökben, aki nyilvánosan beavatkozik az egyik párt tisztújításába? Mit remélhetnek az állam alapvető intézményei az elnöki objektivitástól, ha a tisztség viselője tetőtől talpig, szőröstől-bőröstől pártpolitikai érdekek képviselője?

Figyelmet érdemel továbbá az a mód, ahogyan az államfői tisztséget annak birtokosa értelmezte. Partnerségről beszélt, amelyikben egy politikai párt és az állam egyik intézménye között jött volna létre. Ez olyan mintha egy párt és a Legfelsőbb Bíróság vagy a főügyészség, netán a titkos-szolgálatok között alakulna ki nyilvános együttműködés. Ez a fajta intézményértékelés a jogállamiság alapjait számolja fel. Traian Băsescu tegnap nemcsak saját magát, de az általa képviselt intézményt, sőt egy bizonyos alkotmányos rendszert járatott le.

Második levonás. A PDL kongresszusának nagy vesztese nem Elena Udrea, hanem Traian Băsescu. Miután az államfő elvesztette társadalmi támogatottságát (7,4 millió ellenszavazat negatív rekordjának a tulajdonosa) és a parlament bizalmát, immáron vereséget szenvedett a saját pártjában is, a PDL-ben, amelynek egykor az elnöke volt. A kongresszuson elmondott beszéde ugyanis nem hagyott kétséget afelől, hogy melyik jelölt megválasztását támogatja. Ezt ő maga is nyugtázta, mondván, hogy opcióival mindenki tisztában van. A legutolsó kétkedőket is meggyőzte az eredményhirdetés után közzétett video-üzenete, amelyben alig leplezett frusztrációval búcsút vesz attól a párttól, amelyik úgymond nem akart a partnere lenni, mert az elnöki ukázzal ellentétesen szavazott.

Harmadik levonás. A szombati PDL-kongresszus után fel kell tenni a kérdést, hogy mi történik a továbbiakban ellenzéki oldalon. Lesz-e az USL-nek szalonképes, a tömegek által is vállalható ellenzéke, vagy ezt a szerepet továbbra is az egyik állami intézmény – jelesen az elnöki hivatal – fogja betölteni, amelynek politikai nyúlványaiként bizonyos politikai pártok értelmezhetők. Vasile Blaga megválasztásával ennek a lehetősége megteremtődött, azonban fölöttébb kétséges, hogy az erőviszonyok a PDL-ben tartósan az ő javára billennek el. Másfelől a mindössze 51,2 százalékos győzelme azt jelzi, hogy valós a pártszakadás veszélye.

Negyedik levonás. Vajon mit tudhat Elena Udrea, hogy egy olyan politikai fenevad, mint Traian Băsescu, minden racionális érv és minden kedvezőtlen előjel ellenére őt támogatta? Milyen rejtett politikai – vagy más... –erényei lehetnek a választásokon alulmaradt szőke hölgynek, hogy az államfő saját magát és intézményét is hajlandó volt nevetségessé tenni miatta?

Kimaradt?