Doktorpapám, Keszeg Vilmos néprajzkutató egyetemi tanár és EME-elnök a hiedelemkutatás területén kutatóként és oktatóként elért kiemelkedő eredményei elismeréseként a Magyarország Köztársasági Elnöke által adományozott Magyar Érdemrend tisztikeresztjét vehette át tegnap Mile Lajos kolozsvári főkonzultól. Ugyanakkor Balázs Sándor filozófust, a Babeș-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) nyugalmazott professzorát, valamint Holló László paptanárt, a BBTE Római Katolikus Teológia Karának dékánhelyettesét a Magyar Érdemrend lovagkeresztjével, továbbá Tibád Levente nyelvészt, helynév- és helytörténet-kutatót a Magyar Arany Érdemkereszttel tüntették ki munkájuk és eredményeik elismeréseként.

A kitüntetettek közül kettő is tanárom volt, Holló László tanár úr a teológián oktatott, Keszeg Vilmos tanár úr pedig jelenleg is doktori tanulmányaim szakmai irányítója. Hatalmas büszkeséggel tölt el, hogy ilyen emberektől tanulhatok. Egy egész gondolatsort indít el bennem az esemény. A példaképekről, a példaképeimről, példaképeinkről elmélkedem, arról, hogy milyen szerepük van az életünkben. Biztos vagyok benne, hogy nélkülük nem az az ember lennék, aki ma vagyok. A szüleim, húgom, tanáraim, közösségem papjai, barátaim és feleségem mind-mind fontos szerepet töltöttek és töltenek be nem csak az életemben, hanem személyiségem formálódásában is. És ez mindannyiunkra érvényes: társas lények vagyunk.

Számos tanáromra mesteremként és mentoromként tekintek. Példaadó munkájuk és emberi nagyságuk szellemi kíváncsisággal és belső lendülettel töltöttek el. Egy kicsit olyan akartam, olyan akarok lenni, mint ők: olyan bölcs, olyan megfontolt, alapos, becsületes, alázatos… Olyan mércék számomra, amihez igazodni lehet. A mester szó pedig önmagába foglalja, hogy miért is lehetnek ezek az emberek példaképek: valamiben kiváló eredményt értek el, szakmájuk, hivatásuk kimagasló egyéniségei, akik „letettek valamit az asztalra”.

A társadalmi szintű példaképek egy másik fő csoportját a sztárok jelentik. Sztároknak legtöbbször a nagyon sok ember által ismert és kedvelt színészeket, sportolókat, énekeseket, általánosságban véve a kimagasló teljesítményt nyújtó személyeket értjük. Nem mindig a legjobbakból lesznek a legnagyobb sztárok, azonban tagadhatatlan, hogy komoly munka és elért eredmény van a sztárok mögött. A sztárok, a csillagok a legtöbb hétköznapi ember számára szinte elérhetetlen távolságban vannak. Korábban sok kisgyerek szeretett volna olyanná válni, mint kedvenc sztárja, és ő maga is a legjobb focista, a legjobb táncos szeretett volna lenni.

Ahogy időben egyre közeledünk napjainkhoz, a celeb fogalma vette át a hírességek helyét, ami tömören felkapott, „ünnepelt” hírességet jelent. Magában hordozza azt a mellékjelentést is, miszerint az ismertség alapja nem szükségszerűen az illető tudása vagy valamilyen kimagasló képessége, hanem elsősorban a média által róla kialakított képnek köszönheti népszerűségét. Természetesen a celebnek is lehet társadalmilag értékes teljesítménye, de nem elengedhetetlen feltétele a celeblétnek. A celeb tulajdonságaiban már sokkal közelebb áll a mindennapi emberhez, a vágyai, problémái is hasonlítanak az övéihez. A celeb lehet példakép, vagy éppen egy olyan minta, amilyenné semmiképp nem szeretnének az emberek válni, azonban tagadhatatlan, hogy a celebek viszonyítási mértékként szolgálnak az emberek számára.

Napjaink hívószava, a híresség szinonimája, aki sok követője számára válik példaértékűvé, az influencer. Ahogy a neve is sugallja, az influencer legfőbb jellemzője, hogy befolyással, hatással van követőire. Az influencer az „egy közülünk” benyomását nyújtja, influencer szinte bárkiből lehet, aki kellő energiát fordít rá. Az influencer a legtöbb esetben a puszta létének a megosztásával, a hétköznapi rutinjai, szokásai, problémái, örömei nyilvánossá tételével tesz szert követőtáborára. A kimagasló teljesítmény, felmutatható produktum nem számít fontos szempontnak a népszerűséget illetően. A közérthetőség és egy markáns vélemény megfogalmazása is elégséges lehet a befutáshoz. Természetesen nem kétséges, hogy vannak olyan influencerek, akik fontos részei a társadalom jó irányba formálásának.

A lehetséges példaképek néhány kategóriáját villantottam fel. A társadalmi szintű befolyással bíró példakép az idők során a kimagasló teljesítményt nyújtó egyén irányából egyre inkább eltolódott a hétköznapiság, „a mi emberünk” irányába, befolyásoló erejük azonban összemérhető maradt. Ez az elmozdulás önmagában még nem probléma, valós társadalmi igény van rá. Ami szerintem problémát jelenthet a hangsúlyok eltolódásában az az, hogy a befolyásoló erővel nem maradt egy szinten a felelősségtudat, annak felismerése, hogy ha példaképekké, követendő mintává válunk, az nem csak népszerűséget, hanem egyben felelősségteljes életet is (kellene, hogy) jelent(sen).

A példaképek sorában a mester úgy érzem minden tényező szempontjából követendő példa: nem marad el nála a kimagasló teljesítmény, ugyanakkor az emberi közelsége bensőségességet sugároz, de tudatában van felelősségének is. A mesterek egy kicsit mindig lábujjhegyre állítanak. Köszönöm, mestereim!