A repülőgépek váltak a bukaresti Három Tenger Kezdeményezés harmadik csúcstalálkozójának főszereplőivé. Ami a gépekkel történt, szemléletesen leírja a HTK-csúcs eseményeit. Helyesebben eseménytelenségeit. Mert amellett, hogy ismét megállapíthattuk, hogy az elmélet, az elmélet, ám minket a gyakorlat gyűr le, az is kiviláglott, hogy mennyit ért ez a – nagy dérrel-durral behirdetett – summit: semmit.

Elméletileg szükséges és hasznos a HTK. Az Adria, a Balti- és a Fekete-tenger között fekvő tizenkét uniós országot tömörítő együttműködés megalakításának ötletét a régi és új EU-s tagországok gazdasági fejlettségi szintje közötti különbség csökkentésének igénye szülte. Némi amerikai sugallatra, hiszen a tagállamok egyidőben három fő irányvonalat igyekeznek követni: a gazdasági fejlődés elősegítését, illetve az európai kohézió és a transzatlanti kapcsolatok erősítését.

A HTK célja – mondta Klaus Iohannis, a harmadik csúcstalálkozó házigazdája – „a három tenger térségében lévő országok közötti, észak-déli tengelyű interkonnektivitás javítása, elsősorban az energia, a szállítás és a digitalizálás terén.”

Mekkora előrelépés, gondoltam, hisz Iohannis elődje még más vizeken eveze, s kijelentette, hogy nincs szükség Romániában autópályákra. Másfél évtized elmúltával már más a véleménye az ország első emberének: Ja, ja, legyen! És továbbra sincs és még sokáig nem is lesz...

Furcsa, hogy manapság a semmilyen eredményre nem vezető európai történéseket a szervezői vagy rendezői történelminek tartják. Így nyilatkozott Klaus Iohannis is a bukaresti csúcsról, s elégtétellel mondta el, hogy ma már Románia felnőtt ország, hisz már a századik évét tölti. Senkit sem zavart, hogy idén valójában a kilencvennyolcadikot. Miként az sem hogy ennek ellenére kisgyerekként viselkednek vezetői. A csúcstalálkozón nem volt jelen a kormányfő, noha Románia nem elnöki köztársaság, így az infrastrukturális beruházásokat, nem az Elnöki Hivatal eszközöli, hanem a kormány.

Hogy a hírtelevíziók ne maradjanak téma és a nézők se cirkusz nélkül, valaki(k) nem értesítették Viorica Dăncilă miniszterelnököt, hogy az Európai Bizottság elnöke, Jean-Claude Juncker repülőgépe negyven perccel korábban érkezik. Így Viorica Dăncilă lekéste a találkozót. Néhány pillanat alatt kész volt a forgatókönyv: Jean-Claude Juncker nem kívánt találkozni a szociáldemokrata kormányfővel. Erről folyt a vita a hírtévékben, miközben Klaus Iohannis újabb nagyotmondásokkal örvendeztette meg vendégeit.

Az ünnepi vacsorán köszöntötte az Amerikai Egyesült Államok kormányának képviselőit, kiemelte, hogy Románia számára prioritást képez az Egyesült Államokkal való stratégiai partnerség és bejelentette, hogy Németország a bukaresti csúcstalálkozóval kezdődően a Kezdeményezés partnerállamává vált, és ez növelni fogja a régió gazdasági fejlődését. (El tudom képzelni, mennyire örültek egymásnak az amcsik és a fritzek!) Megemlítette továbbá, hogy a csúcstalálkozóra éppen a centenáriumi évben kerül sor. „Románia most már felnőtt ország, modern, dinamikus, kreatív, mélyen Európa-párti és Transzatlanti-párti társadalommal.”

Mély Európa-párti álmából felrázott Magyarország államfője viszont nem vehetett részt a csúcstalálkozón, mert gépének a Liszt Ferenc repülőtéren cateringes autó ütközött.

Az infrastrukturális terveket megbeszélni a tervezettnél korábban érkező Jean-Claude Junckert távozásakor a röptéren Viorica Dăncilă fogadta, elbeszélgettek, elbúcsúztak. Majd a digitalizációról, szállításról, összekapcsolásról (interkonnektivitásról) a nagy semmit tárgyaló summitről haza tartó EB-elnök egy órán át Bukarest fogja maradt: magángépének kompjutere – később kiderült, hogy tévesen – motorhibát jelzett.

A HTK motorjait harmadszorra sem sikerült beindítani.