A sajtó időnként téved, hiszen ott is emberek dolgoznak. Valamilyen adatot tévesen közölnek, vagy valamit rosszul írnak, esetleg bekerülnek helyesírási hibák. Ilyenkor az olvasó, aki észleli a tévedést, a hibát, valamilyen módon értesíti róla a szerkesztőséget (kommentben, e-mailben); a szerkesztőség pedig felülvizsgálja a közölt anyagát, s ha valóban sajtóhiba esett meg, akkor bocsánatot kér az olvasóktól, javítja a hibát. Ez a dolgok megszokott rendjéhez tartozik, nem nagy dolog.

Én is felfedeztem egy hibát, s kötelességemnek érzem jelezni a sajtó felé. Csak az ügy sokkal cselesebb, mintsem egyszerűen egy kommentben meg lehessen oldani. Első ránézésre ugyanis semmi nyoma tévedésnek, vagy elírásnak, netán szerkesztési mulasztásnak. Az sem biztos, hogy valóban hiba, amit én annak észlelek, hiszen ki vagyok én, hogy mindezt tisztán és egyértelműen átlássam. Lehet, minden rendben van; akkor én kérek elnézést. De hadd fejtsem ki a véleményem.

Előbb lássuk, miről van szó. A Maszol egyik szilágyballai (Szilágy megye) olvasója egy lopásról értesítette a szerkesztőséget: az édesapja boltjában történt a bűntény, amit a biztonsági kamera fel is vett, és amit a Maszol közzé is tett a Száj(t)tátó rovatban, a szerkesztőség nevében. Mi a baj ezzel, hol itt a hiba, kérdezheti most a kedves olvasó.

Véleményem szerint azzal történt súlyos és felelőtlen mulasztás, hogy nem mérlegelte a közölt tartalom és társadalmaink közhangulatának viszonyát. Nem volt tekintettel a kontextusra.

Hiszen a közölt tartalom egy bűntényt mutat be, egy olyan helyzetben, amikor nem egyértelmű, hogy rendőrségi feljelentés történt vagy sem: „Érdeklődésünkre, hogy értesítették-e a rendőrséget, olvasónk rezignáltan közölte, a rend őrei nem foglalkoznak az ilyen ügyekkel, a tolvajok általában megússzák egy figyelmeztetéssel” – ennyit közölnek.

A dolgot bonyolítja, hogy a bűntényt jól felismerhetően, és könnyen azonosíthatóan romák követték el, s a videót beküldő ember szerint gyakoriak a lopások. A közölt anyagból sejthető, hogy a további tolvajlásokat is romák követték el.

Az anyagot beküldő szándéka egyértelműen jóhiszemű: „Talán ha önök írnak róla, nagyobb visszhangja lesz, és mások is felfigyelnének, és jobban vigyáznának.”

A szerkesztőség ott követte el a hibát, hogy nem írtak erről, hanem egyszerűen, néhány mondat kíséretében egyszerűen megosztották. Ezzel az a baj, hogy így a közölt anyag azt sugallja, hogy a romák lopnak, a rendőrség nem csinál semmit, ezért az olvasó közösségek feladata intézkedni.

Ezzel az az első gond, hogy élteti és tovább gerjeszti a romaellenességet, más szóval egy etnikai kisebbségre rossz fényt vető sztereotípiát erősít és táplál. S azt hiszem, mi kisebbségiek kellene hogy legyünk az elsők, akik ez ellen tiltakoznak.

A másik gond az, hogy egy bűntény esetében elsősorban nem a közösség dolga intézkedni, hanem a rendőrségé. Főleg olyankor nem kellene ezt sugallni, amikor a romákat önbíráskodó emberek elkergetik, gyújtogatják, traktorral a házukat lerombolják, és igen: gyilkolják (lásd a magyarországi és az ukrajnai romagyilkosságokat – ezek mind hatással vannak Erdélyre is).

Félreértés ne essék: nem arról van szó, hogy már hiányzik valamiféle mittoménmilyen „balliberális hiszti”, vagy „cigánysimogatás”, nem tagadom a lopás tényét (bár jó lenne egy rendőrségi feljelentés hitelesíteni a videó tartalmát), s a roma tolvajokat sem akarom mentegetni a felelősség alól.

De a mellett határozottan ki kell állni, hogy ha bűntény történik, akkor az az igazságszolgáltatás dolga, nem a közösségek önbíráskodásáé. És egy szerkesztőség erre fokozottan kellene hogy ügyeljen, főleg, ha etnikai feszült viszonyok közepette történik a lopás (vagy egyéb bűntény).

Eszem ágában sincs azt gondolni, hogy akkor a szerkesztőségnek nem kellett volna az anyaggal foglalkoznia, félre kellett volna tennie, el kellett volna hallgatnia. Dehogy! Sőt éppen azt hiányolom, hogy úgy hozta le, hogy nem foglalkozott vele!

Mert mit tehetett volna? Egyértelműen megbizonyosodik arról, hogy történt rendőrségi feljelentés. Ha nem, akkor megpróbálja rávenni a sértett felet, hogy tegyen. Így a bűntény megtörténte dokumentált igazságszolgáltatási ügy lenne. Nem biztos, hogy nem az, de a közölt anyagból ez nem derül ki. Ha ezt megtette a szerkesztőség, akkor a közölt anyaggal a rendőrségre kellett volna irányítania a figyelmet: hiszen ha az ügyre a sajtó felfigyel, akkor a rendőrség a nyilvánosság nyomása alatt talán komolyan veszi. Nem az kellene a hír legyen, hogy a romák lopnak, hanem hogy a rendőrség hogyan nyomoz, hogyan nem, mennyire teljesíti a kötelességét. (Kétlem, hogy ilyen egyértelmű bizonyíték mellett csak figyelmeztetést kaptak volna az elkövetők.)

E mellett pedig biztonsági szakemberek bevonásával felhívhatta volna a lakosság figyelmét, hogy ilyen lopási módszer is van, s mi ekkor a helyes eljárás, mit lehet ez ellen tenni, milyen eszközök állnak a rendelkezésre.

Kicsit ezért háborodtam fel: egy romániai magyar sajtótermék, anélkül, hogy ellenőrizte volna az eset hitelességét, ahelyett, hogy a rendőrségre gyakorolna nyomást, illetve a lakosságot tájékoztatta volna a bűntények megelőzési lehetőségeiről, egyszerűen csak lehozott egy anyagot.

Olyan anyagot, amely alkalmas az etnikai kisebbségek negatív megbélyegzésének erősítésére, és némely olvasókat az önbíráskodás, vagyis az emberek bizonyos csoportja elleni szervezett bűntény megtételére.

Mindez ellentmond a sajtó szakszerűségének, etikai alapelveinek.

Ezért azt gondolom ez súlyos sajtóhiba és felelőtlenség volt.

S ezt a sajtóhibát nehezebb lesz orvosolni: de nem lehetetlen.