Sífutás: nemzetközi szinten is sikeresek a székelyföldi sportolók
Ha a téli sportokra és Székelyföldre gondolunk, a legtöbb embernek először bizonyára a jégkorong jut eszébe. Kétségtelen, a legnagyobb tömegbázissal és szurkolói támogatással a hoki rendelkezik a régióban, ám számos további lehetősége van egy fiatalnak, hogy havon, jégen bizonyítsa tehetségét. Új sorozatunkban bemutatjuk azokat a műhelyeket, ahol a téli sportokat lehet elsajátítani Székelyföldön. A második részben a sífutás a témánk.
Nehéz helyzetbe hozta a székelyföldi sífutó klubokat a tavaly kitört koronavírus-járvány – kezdte beszélgetésünket Jánosi István szakedző, a Gyergyószentmiklósi Iskolás Sportklub (ISK) igazgatója. „A sportiskolánál egyszerűen nem kaptunk konkrét utasításokat arra, hogy hogyan foglalkozhatunk a gyerekekkel az online oktatás idején. Érdekes a helyzetünk, mert a finanszírozást a tanügyminisztériumtól kapjuk, de a sporttevékenységeket, versenyeket a sportminisztérium szabályozza, szervezi” – mondta el a szakember.
Az ISK kötelékében 45 gyermek foglalkozik a sífutással, ők többnyire a városból, illetve a környékbeli településekről származnak. Ugyanakkor kialakult egy mag Gyergyótekerőpatakon, ahol mintegy 20 fiatal ismerkedik a sífutással. Az ISK keretében négy síedző foglalkozik a fiatalokkal, hárman Gyergyószentmiklóson dolgozik, egy pedig Gyergyótekerőpatakon.
„Próbáljuk a környékbeli falvak fiataljait is bevonzani, hogy minél nagyobb tömeget tudjunk megmozgatni a következő időszakban, hátha fel tudjuk lendíteni ezt a sportágat. A versenysportnak is a tömegsport az alapja” – jegyezte meg Jánosi István.
Szükség van a versenyekre
Az ISK sífutóinak bázisa a Bucsin-tetőn található, ahol a legmodernebb módszerek alapján építették ki a sífutópályát. A bázison a leghosszabb pálya 2,5 kilométeres, ezen kívül vannak kisebb pályák, pályaszakaszok, amelyek többféle gyakorlási lehetőséget biztosítanak. A járványt megelőző „békeidőben” rendszeresen részt vehettek versenyeken a sífutó fiatalok.
„A megyei sportigazgatóság évnyitó versennyel szokta indítani a szezont, Csíkszeredában is több eseményt szerveztek korábban, és saját versenyünk is van a Bucsin-tetőn. Ugyanakkor más régiókban is szerepeltünk az utóbbi években, például Besztercebányán, Nagybányán voltunk az országosokon kívül. Az országos bajnokságokon gyerek-, kadett-korosztályokban is ott voltunk, a sportiskolások bajnokságán is szerepeltünk. Ezek februárban, márciusban zajlottak általában” – sorolta Jánosi István.
A világjárvány mellett az időjárás sem kedvezett az utóbbi években a szakág eseményeinek, van olyan helyszín, ahol két-három éve nem volt hó, emiatt sok versenyt töröltek. „A gyerekek érdeklődését akkor lehet igazán fenntartani, ha tudjuk őket versenyeztetni” – mondta az igazgató.
Van példakép a gyerekek előtt
A sífutás népszerűségéről az edző elmondta: a jégkoronggal nem tudnak vetélkedni. „Tudjuk, itt mindenki hokirajongó, de a sífutás az a sportág, amelyik a legtöbb nemzetközi eredményt tudta szállítani a gyergyói zónának” – emelte ki a szakember. Az utóbbi években elmaradtak a nemzetközi sikerek, ám bontogatja szárnyait egy új generáció.
A felnőttekről Jánosi István elmondta: nagy örömükre visszatért a versenypályákra a gyergyószentmiklósi születésű Lőrincz-Sára Tímea. A gyermekvállalás után visszatérő versenyző Szocsi és Pjongcsang után a harmadik téli olimpiájára készül. „Tímea a gyergyói sportiskola volt diákja, mindenki számára pozitív példát jelent. Olimpiára kijutni nem könnyű feladat, ez egy sportoló életének a csúcsa lehet” – emelte ki az edző.
Jánosi István elmondta azt is, hogy a szakemberképzés területén bőven akadnak hiányosságok, az országos szakszövetség nem sokat tesz ennek érdekében. „Két-három éve nem volt semmilyen továbbképzés. Ez a szakma nem könnyű, ezt csak az tudja, aki benne van. Egyéni sportágról van szó, a gyermekekkel is tudni kell bánni, sokszor egyszerűen nincs hó, a felszerelés is költséges. És persze, kitartás is szükséges a gyerekek részéről” – sorolta a szakember. Kiemelte: a sífutás nehéz sport, áldozatot követel, ha esik, ha fúj, fel kell menni a hegyre edzeni, versenyezni. Kevés a testnevelés óra is, sokan inkább otthon ülnek a gyerekek, mobiloznak, számítógépeznek.
Székelyföldi sítájfutó sikerek
A Parajd és Bucsin-tető közötti Bogdán sípálya és menedékház környékén rendezték meg az elmúlt hétvégén a sítájfutó hosszútávú és középtávú országos bajnokságot. Ezen a terepen először szerveztek sítájfutó versenyt, mint kiderült: kiváló helyszínről van szó. A beszámolók szerint a szűk nyomhálózat fizikailag komoly kihívás volt a versenyzőknek, de a tájékozódás is tartogatott meglepetéseket. A két napos megmérettetés összetett eredménye a Románia Kupa rangsorát adta. A csíki sítájfutók több éremmel tértek haza az eseményről.
A Hosszútávú Országos Bajnokság (OB) mezőnyében a 14 éves fiúk között Faragó Kadocsa (Csíkszeredai Tanulók Kubja) a 4. helyet szerezte meg, ugyancsak 4. lett a Férfi Elit kategóriában Szép Zoltán (VSK Csíkszereda). A Középtávú OB mezőnyében a dobogó harmadik fokára állhatott fel Női Elit kategóriában Mandel Réka (ISK Csíkszereda), szintén harmadik lett a 14 éves fiúk versenyében Faragó Kadocsa és a Férfi Elit kategóriában Szép Zoltán. A Románia Kupában 3. helyezett lett Faragó Kadocsa, ezüstérmet szerzett Szép Zoltán.
Hozzátette: Gyergyószentmiklós környékén azt tapasztalja, hogy hiányzik a sportkultúra, a sport megbecsülése. A szakedző szerint ez annak is köszönhető, hogy a testnevelés kikerült a választható érettségi tantárgyak sorából.
„A testnevelőtanárok is vesztettek a megbecsültségükből. Lecsökkent a sport iránti érdeklődés a fiatalság körében. Ha a fiatalokat nem fogod meg, akkor elvesztettél mindent” – szögezte le. Ezen kívül számos új sport kipróbálható a hagyományosnak nevezhetők mellett. Jánosi István szerint a gyerekek többféle sportot kipróbálnak, nem tartanak ki egy mozgásforma mellett. „Régen, ha valaki elment hokizni, hokista lett, ha elmentünk sífutni sífutók lettünk, aki lesiklott lesikló lett. Nagyon kevés volt, aki kódorgott jobbra-balra és kipróbált mindenféle sportágat” – jegyezte meg Jánosi István.
(Borítókép: Jánosi István archívuma)