1986. május 7-én világraszóló sikert ért el a Bukaresti Steaua: a Bajnokcsapatok Európa-kupája (BEK, a Bajnokok Ligája elődje) sevillai döntőjében legyőzte a jóval esélyesebbnek számító, majdhogynem hazai pályán játszó CF Barcelonát, első kelet-európai csapatként hódítva el a kontinens legjobb klubjának járó serleget.

A román bajnokcsapatot Jenei Imre irányította a kispadról, a pályán pedig Bölöni László volt a karmester. A sokáig román válogatottsági csúcstartó (108) Bölöni számára azonban majdnem keserű emlék maradt az ibériai este, ugyanis elhibázta a tizenegyest a győztesről döntő büntetőpárbajban. Lăcătuş és Balint azonban betalált, és mivel Helmuth Duckadam, a Steaua Arad megyei (pontosabban szemlaki) illetőségű kapusa rekordot felállítva kivédte az ellenfél mind a négy kísérletét, a bukaresti katonacsapat emelhette a magasba a trófeát.

A kommunista rendszerben olykor hatalmi szóval és beavatkozással felépített kikarategyüttes az akkor egyenes kieséses rendszerben szervezett BEK-ben a dán BK Vejlét (1–1, 4–1), a Budapest Honvédot (0–1, 4–1), a finn Kuusysi Lahtit (0–0, 1–0) és a belga Anderlechtet (0–1, 3–0) „seperte el” az útból, ezt követte a spanyolországi finálé, amelyen sem a rendes játékidőben, sem a hosszabbításban nem esett gól, végül tizenegyesekre maradt a döntés.

Sikerének köszönhetően a Steaua részt vehetett az Interkontinentális Kupa tokiói döntőjében, amelyet 1–0-ra elveszített az argentin River Plate ellen, viszont az Európai Szperkupa 1987. februári fináléjában 1–0-ra nyert az azóta megszüntetett Európai Kupagyőztesek Kupája (KEK) címvédője, az akkor a Szovjetuniót képviselő Dinamo Kijev ellen (a győztes gólt a már a Steauához szerződtetett ifjú tehetség, Gheorghe Hagi szerezte).

A BEK-győztes Steauának tagja volt a szerb nemzetiségű Miodrag Belodedici, aki 1991-ben a jugoszláv „csillaggal”, a Crvena Zvezdával jutott fel az európai klubtornák csúcsára, így ő lett az első játékos, aki két csapat színeiben is magasba elmelhette a kupát.

A Bukaresti Steaua 1988-ban az elődöntőbe jutott a BEK-ben (a portugál Benfica 0–0-val és 2–0-val búcsúztatta), de 1989-ben ismét játszhatott a fináléban, ám az épp Barcelonában rendezett meccsen 4–0-ra kikapott a Gullit, Rijkaard, Van Basten holland trió vezette olasz sztárcsapattól, az AC Milantól.

A Steaua mai utódcsapata, a FCSB nem is álmodhat arról, hogy ilyen magasságokba jut.

BEK-döntő: Bukaresti Steaua–Barcelona 0–0 hosszabbítás után, tizenegyesekkel 2–0
Sevilla, Estadio Ramón Sánchez Pizjuán, nézőszám: 70 000, játékvezető: Michel Vautrot (francia).
Steaua: Helmuth Duckadam – Ştefan Iovan (C), Miodrag Belodedici, Adrian Bumbescu, Ilie Bărbulescu – Gavril Balint, Lucian Bălan (Anghel Iordănescu, 75.), Bölöni László, Majearu – Marius Lăcătuş, Victor Piţurcă (Marin Radu, 107.). Vezetőedző: Jenei Imre.
Barcelona: Urruti – Gerardo, Migueli, José Ramón Alexanko (C), Julio Alberto – Víctor Muñoz, Ángel Pedraza, Bernd Schuster (Josep Moratalla, 85.) – Francisco Carrasco, Steve Archibald (Pichi Alonso, 106.), Marcos Alonso. Vezetőedző: Terry Venables.
A 11-eseket berúgta: Lăcătuş és Balint, kihagyta Majearu és Bölöni, illetve Alexanko, Pedraza, Pichi Alonso és Marcos.