Mint korábban írtuk, a magyar férfi kézilabda-válogatott pénteken este, romániai idő szerint 21:30 órai kezdettel a Zöld-foki Köztársaság ellen kezdi meg szereplését a 2021-es egyiptomi rendezésű világbajnokságon. A torna előtt a székelyudvarhelyi születésű Ilyés Ferenccel, a magyar válogatottból 2019-ben visszavonult kézilabdázóval beszélgettünk.

A tavalyi Európa-bajnokság után az egyiptomi világbajnokság a második olyan világverseny, amit nem a helyszínről, a pályáról, hanem a tévé elől követsz. Milyen érzés?

Nem is tudom, lehet, hogy a korral jön, de már megszoktam. Most már kényelmesebb a fotelből nézni és szurkolni a fiúknak, egykori csapattársaimnak.

Nincs benned hiányérzet, fájdalom, hogy nem vagy ott?

Nem mondhatom, hogy van ilyen, mert rengeteg világbajnokságon, Európa-bajnokságon, két olimpián vettem részt. Azt gondolom, hogy amit lehetett, én kihoztam a karrieremből ilyen szempontból.

Kapcsolatban állsz a kint levő fiúkkal? Milyennel találták az egyiptomi körülményeket?

Még nem beszéltem senkivel, amióta kinn vannak, csak tegnap délután (szerda – szerk. megj.) utaztak ki. Előtte viszont igen, kíváncsian várták, hogy milyen lesz ez a buborékrendszer. Utazás előtt két nappal szállodát cserélt a szervezőbizottság, tehát úgy látszik ebből a szempontból sem klappol minden. Mindenesetre ott vannak, és hamarosan játszanak is.

Mennyire forgatja fel az erőviszonyokat a koronavírus? Gondolok elsősorban a buborékrendszerre, a zárt kapus mérkőzésekre, az egész csapatok kiesésére. Milyen meglepetésekre számítasz?

Különösebb meglepetésekre nem számítok. Az gondolom, hogy azok a csapatok, amelyek a nagy versenyeken eddig ott voltak az élmezőnyben – Norvégia, Dánia, Franciaország, Spanyolország – most is dominálni fognak. Kíváncsi vagyok Egyiptomra, hogy hazai pályán mire lesznek képesek azért is, mert ott a barátom, volt csapattársam Roberto García Parrondo az edző. De egyébként nem számítok különösebb meglepetésekre.

Hova várod a magyar válogatottat?

Jó kérdés. A tavalyi Eb-hez hasonlóan fiatal csapattal vagyunk kint. A játékosoknak már van egy éves rutinjuk, már részt vettek egy világversenyen. Nehéz lesz odakerülni a végelszámoláshoz. A csoportból természetesen szinte biztos a továbbjutás, de utána nyerni kell egy vagy két mérkőzést már komoly ellenféllel szemben, európai topcsapat ellen annak érdekében, hogy bejussunk a negyeddöntőbe. Azt gondolom, hogy az 1-8-ba kerülés már jó eredmény lenne. Onnan arrafelé pedig minden ajándéknak számítana.

A vébé előtti utolsó magyar sajtótájékoztatón elég sok szó esett a jövő évi magyar-szlovák rendezésű Európa-bajnokságról. Minden szempontból fontos lenne, hogy 20 ezer néző előtt nagyot alakítson a válogatott. Hogy látod, az egyiptomi vébé, bár kicsit furcsán hangzik, a jövő évi Eb-nek a felvezetése?

Igen, ez így van. Tudni kell, hogy a magyar szövetség nem csak egy évben gondolkodik. Amikor Nagy László átvette a férfi szakág vezetését 2019-ben, akkor az volt a terv, hogy a hazai rendezésű Európa-bajnokságra ütőképes csapat álljon össze. Az edzők azonnal fiatalításba is kezdtek, hiszen akkor még három év volt a 2022-es hazai rendezésű Európa-bajnokságig. Most már csak egy év van hátra.

A világbajnokságon természetesen jól kell szerepelni, hiszen Magyarországot képviselik, minden kézilabda szerető ember ilyenkor nézi a felnőtt válogatottat. De a fő cél a hazai rendezésű Eb – bízva abban, hogy addigra már tényleg telt házas mérkőzéseket lehet játszani – az, hogy ott jól szerepeljen a csapat.

Kapcsolódó

Maszol-videóinterjú Ilyés Ferenccel, a magyar kéziválogatott székely veteránjával

A székelyföldi származására rendkívül büszke kézilabdázó a koppenhágai Royal Arénában, a 2019-es férfi kézilabda világbajnokság első napján, a magyar válogatott első hivatalos edézse után állt a Maszol rendelkezésére.

2019-es férfi kézilabda vb. Ilyés Ferenc Székelyudvarhely

Evezzünk hazaibb, erdélyi vizekre. A székelyföldi kézilabdázás jövőjét nagyon a szíveden viseled, az Akadémia létrejöttében kulcsfontosságú szereped volt. Számokban, hogy áll most az Akadémia?

A határon túli kézilabdázás támogatásával bíztak meg, Romániában van egy partiumi kézilabdás projekt is, amit támogatunk a székelyudvarhelyi mellett. Ezen kívül a vajdasági Adán és a felvidéki Dunaszerdahelyen is van egy-egy központ. Persze Székelyudvarhely a szívem csücske és ezzel külön is foglakozom. Nehéz év van a Székelyföldi Kézilabda Akadémia mögött, hiszen a pandémia miatt nem lehetett edzéseket vezetni. Mérkőzésekről természeten szó se lehetett. Most olyan hírek vannak, hogy a kézilabda elindul utánpótlásban is Romániában, ugyanolyan buborékrendszerben, mint a felnőtt bajnokság. Ez óriási terhet ró a csapatokra, anyagilag nehéz lesz megszervezni, de én úgy tudom, hogy az Akadémia benevezett. Az eredmény egyáltalán nem lesz releváns, hiszen a rengeteg tesztelés miatt sok csapat el se tud majd indulni.

Merre lehet fejlődni? Területileg újabb központok létrehozásával? A bevont gyerekek számának növelésével?

Újabb központok létrehozásával növelni lehet a bevont gyerekek számát is. De addig nem szabad újabb bázisokat létrehozni, amíg nincs meg a kifutási lehetőség a már létező központokban. Gondolok itt elsősorban arra, hogy iskolát, kollégiumot kell létrehozni a felnövő játékosok számára a már létező központokban. Bízom benne, hogy a támogatás, amit a magyar államtól kapunk, növekedni fog, és akkor tudunk előrelépni ezen a téren is.

A Székelyföldi Labdarúgó Akadémia és a Székelyföldi Jégkorong Akadémia hasonló tőről fakad, van-e valamilyen koordináció a központok között?

Központilag ugyan nincs, de helyi szinten tartjuk a kapcsolatot, próbálunk tőlük tanulni, mert sokkal előrébb tartanak, mint mi.

A te pályafutásod számíthat-e „életútnak” egy akadémista számára? Gondolok itt elsősorban arra, hogy a magyar kézilabdázásnak „termel” játékosokat az Akadémia?

Az utam egy kicsit más volt. 2000-ben jöttem a Pick Szegedhez kézilabdázni úgy, hogy előtte otthon érettségiztem. Minden gyerek maga dönti el, hogy milyen válogatottban akar szerepelni, ezt a döntést senkitől se lehet elvenni. Viszont mi szeretnénk kialakítani egy olyan rendszert, amelyben a tehetségeket felkaroljuk, és külön képzésben részesítjük, nem csak szakmai szempontból, hanem mentálisan is.

Azt látjuk, hogy átjönnek székelyföldi gyerekek Magyarországra kézilabdázni, sőt magyar klubok utánpótlása már egész fiatalon átcsábítja őket: 14 évesen, sőt még ennél is fiatalabban hoznak át játékosokat.

Szerintem nem szükséges ennyire korán országot váltani ahhoz, hogy valakiből profi kézilabdázó legyen, helyi szinten kell megteremteni nekik a lehetőséget, hogy ott fejlődjenek. Legyen meg mögöttük a családi háttér, a szülői támogatás. Azt a mentalitás, ami jellemző a székelyekre, a kisebbségben élők küzdeni tudását szívják otthon magukba és azután lépjenek majd magasabb szintre. A szülőnek is azt kell éreznie, hogy a gyerek mindent megkap otthon, nem kell neki 14 évesen elköltöznie otthonról idegenbe, még ha az Magyarország is.

A magyar válogatott csoportmérkőzései (romániai idő szerint)

• Január 15., 21.30: Magyarország–Zöld-foki-szigetek
• Január 17., 21.30: Magyarország–Uruguay
• Január 19., 21.30: Magyarország–Németország