banner_ImRoxvBN_webbanner_970x250.gif
banner_Qadt244U_webbanner_728x90.gif
banner_3UKEdCdT_webbanner_300x250.gif

Csíkszeredába látogattak Tokió birkózó hősei, a Lőrincz-testvérek

A szerző felvételeiA kötöttfogás 77 kg-os súlycsoportjának tokiói olimpiai bajnoka, Lőrincz Tamás, valamint öccse, a 86 kg-osok között ezüstérmet szerző Lőrincz Viktor erdélyi körútja során vasárnap a csíkszeredai közönséggel találkozott. A beszélgetésen számos érdekesség elhangzott az olimpikonok pályafutásával kapcsolatosan, és az is kiderült, milyen menüvel fogadta a testvéreket édesanyjuk az olimpia után.

A tokiói nyári olimpiai játékok egyik legnagyszerűbb teljesítményét nyújtva lett olimpiai bajnok Lőrincz Tamás, illetve olimpiai ezüstérmes öccse, Lőrincz Viktor. A birkózó testvérpár erdélyi körútjának vasárnapi, csíkszeredai állomásán a beszélgetés moderátora, Szép Zoltán újságíró kérdésére felidézték pályafutásuk kezdeti szakaszát. Mint Lőrincz Tamás elmondta: szüleik úgy gondolták, valamit mindenképpen sportolniuk kell, hiszen rengeteg energiával rendelkeztek gyerekkorukban, amelyet le kellett vezetni valahol. A családban volt már birkózó, így adta magát ez a sportág.

„Szerettük is, nem is, tetszett is, nem is. Az elején azért voltak hullámvölgyek, de valahogy az élet úgy hozta, hogy megmaradtunk a birkózás mellett és nagyon jó csapatba, társaságba csöppentünk bele. Az általános iskolás évek alatt végig szülővárosunkban, Cegléden edzettünk” – elevenítette fel a kezdeteket Tamás, az idősebb testvér. Öccse, Viktor hozzátette: tulajdonképpen neki már nem volt igazán választása, bár szeretett volna több sportágat kipróbálni.

„Hét évesen belecsöppentem az edzésekbe. Sokszor szerettem volna inkább a haverokkal játszótérre menni. Szerencsére, vagy szerencsétlenségünkre az edzőnk tőlünk 300 méterre lakott és edzések előtt beültetett a kocsijába, úgy mentünk a birkózóterembe” – emlékezett Viktor. A testvérek között egyébként csaknem négy év korkülönbség van, bár Viktor lett nagyobb termetű és versenyzik nehezebb súlycsoportban.

Jó alapokat kaptak

A ceglédi évek után részt vehettek a 2001-ben indult Mr. Tus birkózóiskola kezdeti éveiben, ami a mai birkózó akadémiák elődjének tekinthető. „Nem volt egyszerű, a sportiskolában heti 9-10 edzésünk volt. Serdülőként nehéz volt megélni mindezt, az edzések mellett a gimnáziumban is teljesíteni kellett, és a kollégiumban is minden pillanatunk be volt osztva” – idézte fel a középiskolás éveket Tamás. Hozzátette: ezekben az években alapozták meg azokat a sikereket, amelyeket később felnőttként elértek.

Lőrincz Tamás elmesélte azt is, hogy néhány hónapra 10 éves kora körül abbahagyta a birkózást, ám két fiatal edző érkezésével új lendületet kapott. Igaz, egy eseménynek köszönhetően csaknem végleg felhagyott a sportággal: egy alkalommal az öltözőben valaki leszakította a farmerje gombját, amit nagyon nehezményezett és nem is akart részt venni a további edzéseken. Edzői szerencsére meggyőzték a folytatásról. Viktor megemlítette, hogy neki a barátok, a baráti társaság hiányzott a legjobban az edzések idején, ám edzői nem hagyták, hogy lemondjon a birkózásról és előfordult, hogy az ágyból is kirángatták a tréningek miatt.

Riói csalódások

Elhangzott, hogy a 2016-os riói olimpián szerzett negatív tapasztalatok miatt csaknem végleg hátat fordítottak a birkózószőnyegnek. Lőrincz Viktor akkor vitatható bírói döntéseknek köszönhetően kikapott a bronzéremért vívott mérkőzésen, így az ötödik helyen fejezte be szereplését. „Ez olyan kudarc volt számomra, amit a mai napig nehéz feldolgozni. (…) Úgy éreztem, hogy én voltam jobb azon a mérkőzésen, és ami le van írva a szabálykönyvben, az alapján nekem kellett volna nyernem” – emelte ki.

Tamás hozzátette: a Viktorral történtek az ő teljesítményét is visszavetették Rióban, ugyanakkor az sem volt szerencsés, hogy nagyon sokat kellett fogyasztania a 66 kilogrammos mezőnyhöz, amelyben akkor versenyzett. „Elég mély gödörbe kerültünk mind a ketten. Leginkább én, mert úgy terveztem, hogy abbahagyom az aktív pályafutásomat, nem igazán láttam túl ezen a riói időszakon. Arra számítottam, hogy Viktor is hozzám hasonlóan éli mindezt meg és majd egymás vállán sírva szidjuk a rendszert és bevágjuk az ajtókat. Ehelyett azt mondta: nincs megállás, megyünk tovább az úton és megcsináljuk! Igazából nem kaptam engedélyt az öcsköstől, hogy abbahagyjam a birkózást” – elevenítette fel Tamás, aki a legnagyobb sikereit ezt követően érte el, és súlycsoportot váltva 77 kilogrammban lett világ- és olimpiai bajnok, Viktor pedig fél évvel az olimpia után európa-bajnok lett.

Hosszú út vezetett Tokióba

A tokiói felkészüléssel kapcsolatosan Lőrincz Tamás megosztotta: nagyon hosszú öt éves periódus volt, ami közben évről-évre döntött, hogy tovább folytatja-e. A 2020-as olimpiai játékokra 2019-ben megszerezték már az indulási jogot, Tamás világbajnoki arannyal, Viktor pedig szintén világbajnoki ezüstéremmel, és „nagy lendülettel fordultak rá” az olimpia évére. Derült égből villámcsapásként érte őket, hogy a koronavírus-járvány miatt elhalasztották az eseményt.

„Ott álltunk egymással szemben Cegléden, hogy akkor ez most valóban meg fog történni? Nehéz pillanat volt, viszont öt percet beszéltünk erről az egészről és folytattuk az edzést. Ugyanis úgy döntöttünk, hogy a halasztás miatt felszabadult időt is felkészüléssel fogjuk tölteni és tovább dolgozunk. Kulcsfontosságú volt a felkészülésünkben ez a döntés” – mondta el Lőrincz Viktor, aki egyébként térdoperációja és koronavírus-fertőzése miatt több mint három hónapot hagyott ki az olimpia előtti időszakban.

Tamás kiemelte: 15 évnyi felnőtt pályafutás után is libabőrözik az „alapozás” szó hallatán. „Rengeteg alapozás volt az életemben és egyre nehezebben viseltem. Amikor megszereztük 2019-ben az olimpiai kvótát, úgy vágtam neki, hogy ez lesz az utolsó ilyen az életemben” – mondta, hozzátéve: a hosszú felkészülési időszaknak is köszönhetően kiemelt fizikai kondícióban vághattak neki az olimpiának. A bezártságnak köszönhetően ugyanakkor nem szervezhettek központi felkészülést a magyar birkózó válogatottnak, ezért közösen edzettek három hónapon keresztül. „Sokat poénkodtunk is, meg húztuk egymást, de végigtoltuk ezt az időszakot és bíztunk benne, hogy számítani fog és nem álltunk le” – hangsúlyozta Tamás. Hozzáfűzte: lelkileg is jobban élték meg az otthoni felkészülést, hiszen nem kellett hosszú heteket a családtól távol, edzőtáborban tölteni.

Az olimpián Viktor elégtételt vehetett az elveszített riói bronzmeccsért, hiszen összekerült az őt akkor legyőző német versenyzővel is, akit legyőzött. „Nagyon készültem erre a mérkőzésre fejben, hogy hogyan fogok ellene küzdeni és milyen lelki állapotban fogok a szőnyegre lépni. Ez a koncentrált állapot volt a győzelem kulcsa ellene”- mesélte.

Lőrincz Tamás a tokiói események kapcsán elmondta: az első mérkőzésének elmaradása jó és rossz is volt, hiszen az első mérkőzés mindig vízválasztó egy versenyen, és az első ellenfele nem tartozott volna a legerősebbek közé, így ráhangolódhatott volna a további kihívásokra. A versenyző elmondta, készült rá, hogy az elődöntőben az iráni Mohammadali Garadzsi lesz az ellenfele, aki ellen nagyon nehéz küzdelem árán sikerült végül döntőbe jutnia. Mint hozzátette: azt a mérkőzést az olimpia óta nem merte visszanézni, mert attól fél, hogy ha újra megnézi, nem ő fog nyerni.

„Annyira nehéz mérkőzés volt és annyira elfáradtam, pedig 6-1-re vezettem két perccel a vége előtt. Végül koncentrált maradtam és sikerült megnyernem. Pályafutásom legnehezebb győzelme volt, de tudtam, hogy ha őt le tudom győzni, akkor igazából bárkit” – elevenítette fel. Hozzátette: nagy kő esett le a szívéről amiatt is, hogy öccse is bejutott a súlycsoportja döntőjébe, így tiszta fejjel és önbizalommal tudott nekivágni a döntőnek, ahol a fiatal kirgiz tehetséget, Akzsol Mahmudovot győzte le 2-1 arányban.

Viktornak a döntőben az ukrán, hazájában egyébként országgyűlési képviselő Zsan Belenyuk jutott ellenfeléül, aki ellen 5-1 arányban alulmaradt. „Ő a mai birkózás korszakos zsenije, aki mentálisan is hihetetlenül erős, jó versenyző típus. Az egész olimpián jól birkózott, sajnos ellenem sem hibázott” – fogalmazott a birkózó. Hozzátette: nagyon örül, hogy megszerezte az ezüstérmet, amelyet megnyert címnek gondol és nem elveszített aranyéremként tekint rá.

Olimpia után: húsleves és horgászat

Az olimpia után következhetett a jól megérdemelt találkozás a családdal és a testvérpár folytatva a hagyományt, nagy közös étkezéssel ünnepelt szerettei körében. Édesanyjuk Viktor kívánságára ezúttal is húslevest és sertéspörköltet készített, mint tíz éve szinte minden világverseny után. A testvérpár elmondta azt is, hogy az olimpiai után végre hódolhattak kedvenc szenvedélyüknek, a horgászatnak. Mint a birkózáson kívül mindenben, ebben is vetélkednek a Lőrincz-fivérek. A legnagyobb hallal eddig Viktor büszkélkedhet, aki egy 28 kilós ponttyal vezeti a háziversenyt.

A hogyan továbbról a testvérek elmondták: a rövidesen kezdődő világbajnokságon nem vesznek részt, bár Tamás a magyar küldöttség tagjaként jelen lesz az eseményen. Viktor úgy fogalmazott: még nem döntött a folytatásról, szeretne kicsit feltöltődni, időt tölteni a családjával, találkozni a közönséggel és kiélvezni a szép pillanatokat, ezt követően fogja végiggondolni, a pályafutása következő szakaszát. Lőrincz Tamás elárulta: szeretné testvérét edzőként felkészíteni a 2024-es párizsi olimpiára. „Az biztos, hogy nagyon szeretnénk a birkózás mellett maradni mind a ketten valamilyen formában, majd meglátjuk, mit hoz a jövőt” – fogalmazott az olimpiai aranyérmes.

A Maszol kérdésére Lőrincz Tamás elmondta: régóta tervezték, hogy ellátogatnak Erdélybe, azonban a felkészülés ezt nem tette lehetővé. Hozzátette: felesége édesapja Kiskunfélegyházán, Korond testvértelepülésén edző, így már számos meghívást kapott e kapcsolat által Erdélybe, Székelyföldre. „Most jött egy ilyen lehetőség. Fontosnak is tartottuk ellátogatni Erdélybe, hiszen úgy gondoljuk, nagyon sokan szurkoltak nekünk. Az olimpia után is rengeteg üzenetet kaptunk innen és elhatároztuk, ha van erre mód, akkor ki fogunk jönni és megköszönjük a szurkolást  és mesélünk kicsit az élményeinkről” – fogalmazott az olimpiai bajnok birkózó. Hozzátette: nagyon jól érzik magukat Erdélyben, sok jó visszajelzést kaptak, ugyanakkor nagyon örülnének, ha egyszer eljuthatnának egy Duna-deltai horgászatra is.

Kapcsolódók

Kimaradt?