A bumeránghoz hasonló fülöp-szigeteki fegyver vagy kínai játék – legyen bármi is a jojó, mára túlmutat a gyerekek szórakozásánál, és valóságos sportággá nőtte ki magát. A marosvásárhelyi Rózsa Ervin Arnold segített kiigazodni a számunkra kevésbé ismert játékban.

A nemzetközi folyamatba Kelet-Európa is bekapcsolódott olyannyira, hogy három éve Magyarországon zajlott a jojó-Eb, de itthon is számos követőt tudhat magáénak ez a játék. Románia több városában űzik ezt a sportot – vagy zsonglőrjátékot, talán a résztvevő akaratán múlik, hogy minek tartja –, és Marosvásárhelyen is van, aki bekapcsolódott.

Rózsa Ervin Arnold fiatal kora ellenére régi motoros. Elmondása szerint négy és fél éve játszik már, miután YouTube-n látta, hogy ez olyan tevékenység, amivel fejlesztheti a kreativitását. Korábban már foglalkozott ördögbottal, így már volt fogalma arról, hogy milyen egy zsonglőrjáték.

Szabad szemmel nem könnyű követni, hogy éppen mi történik. Mint magyarázza, mindenki saját, új trükköket talál ki, ezeket építgeti, hogy aztán az egyedi műsorát mutassa be. A cél a minél bonyolultabb trükkök hibátlan előadása, ezt pontozzák olyanok, akik maguk is mesterfokon űzik a sportot. Természetesen léteznek alaptrükkök, amiknek a begyakorlása – ha nem vagyunk kétbalkezesek – néhány hétbe telik.

Természetesen saját iparág is kifejlődött a jojózás köré. Egy középkategóriás jojó 3-400 lejtől kezdődik, eljuthat ennek duplájáig is vagy még tovább, a pénzért természetesen minőséget is kapunk: ez már nem az a megszokott fából faragott játék, amivel a gyerekek szórakoznak, hanem csapágyon forog, ami a célnak szánt alumíniumból készült, a festése is sajátos. Fontos a súlya, az alakja, a különbség pedig érződik is.

Jojózni bárhol lehet

A négy és fél év alatt sokat fejlődött, és bár egy ideje nem vett részt komolyabb versenyen, 2014-ben Kolozsváron országos harmadik helyezést ért el. „Vásárhelyen nem igazán szerveznek versenyeket, és nem állt módomban elmenni Nagyváradra vagy Besztercére” – mondta.

Amikor csak ideje van, jojózik, előszeretettel szórakoztatja baráti társaságát vagy osztálytársait, de nem életcélja, hogy ebből éljen meg. Akárhol és akármikor elő lehet húzni a jojót, és elütni az időt vele. A szabadság érzését adja, és ez a fontos a kedvelői számára, magyarázta.