A román-magyar mérkőzés kiváló alkalom volt a latens, felszín alatti magyarellenes érzelmeknek a felszínre törésére. Ehhez -– tetszik nem tetszik – hozzájárultak a fekete inges magyarországi ultrák is – elemezte a kialakult helyzetet a maszol.ro-nak Péter László szociológus, a Fociológia című szakkönyv szerzője.

A román-magyar vb-selejtező után mi, erdélyi magyarok azzal az óriási gyűlöletáramlattal maradtunk, ami felénk sugárzott a román többség részéről. Hogyan lehet ezt feldolgozni?

Úgy gondolom, hogy ez nem fog olyan sokat tartani, mert ma meccs lesz (kedd, Románia-Törökország vb-selejtező - szerk. megj.), és ha olyan eredmény születik, akkor ennek fognak örvendeni.

Tudnak-e, akarnak-e az erdélyi magyarok a román válogatottnak szurkolni annak tudatában, hogy a többség ilyen érzéseket táplál irányában?

Normális esetben kellene, de gyakorlatilag nem tud. Azért sem egyébként, mert nincs magyar származású játékos, tehát azonosulási pontok eleve nincsenek. Igazából azt látja az átlagos erdélyi magyar, hogy a többségiek számára jó alkalom egy ilyen mérkőzés arra, hogy teli torokból azt üvöltsék, hogy húzzunk el az országból. Ezt más alkalommal nem merik ilyen nyiltan kinyilvánítani. A focistadion az a hely, ahol a politikai korrektségnek nincs helye, teli torokból lehet üvölteni, „Kifele a magyarokkal az országból!”. Ez a nyár elég macerás volt ilyen szempontból a székely zászló ügyek miatt. A román-magyar mérkőzés kiváló alkalom volt ezeknek a latens, felszín alatti érzelmeknek a felszínre törésére. Ehhez, tetszik vagy nem tetszik hozzájárultak a fekete inges magyarországi szurkolók. Ezt nekünk elég nehéz megemészteni, inkluzíve nekem is. A meccs után elég sok befolyásos emberrel sms-eztem, hogy valamit kellene csinálni, mert ez nem kóser.

És mit javasoltak?

Elsősorban az UEFA-nál és a FIFA-nál való feljelentést. A két szakszövetség, ellentétben a román állammal az aktust nézi, és mivel óriási pénzektől eshetnek el egy-egy szponzor visszalépésével, keményen fellépnek az ilyen jellegű megnyilvánulások ellen. De ezek a büntetések népnevelés szempontjából nem működnek, sőt még jobban hergelik a többséget.

Segítene, ha a román válogatottban lennének magyar nemzetiségű játékosok?

Valószínűleg igen. Egyébként most is vannak kisebbségiek, akik viszont önbevallásos logikában nem tartják magukat magyarnak. Két síkú a történet. Egyfelől a román válogatottal való azonosulás egy román-magyar meccs esetében, másfelől a trikolóroknak való szurkolás egy bármilyen más válogatott elleni mérkőzésen. Úgy gondolom, hogy ha lenne magyar a válogatottban, akkor sok esetben egy semleges ellenfél ellen a fociszurkolók, akik egyébként azért is szurkolnak a válogatottnak, mert a kedvenc klubcsapatuk játékosa játszik benne, könnyebben azonosulnának a román válogatottal. Egyfelől működik a lokális identifikáció a klubcsapattal, és ha lenne még magyar is a csapatban, akkor például a francia válogatott ellen sokkal könnyebb lenne a román válogatottnak szurkolni.

Erre volt példa, amíg Bölöni László játszott, vagy amíg Bölöni edző volt 2001-2002-ben, akkor látszott egy picikét – bár akkor ezt még nem mértük –, hogy ez az identifikáció könnyebb volt. Most, hogy gyakorlatilag nincs magyar a válogatottban ez sokkal nehezebb. Mondjak egy érdekes sztorit. Néztem én olyan román-magyar hokimeccset, amelyben mindkét oldalon a játékosok 99 százaléka magyar volt. Voltak olyan csíkszeredai szurkolók, akiknek barátaik, osztálytársaik játszottak a román mezben, és mégis a magyar csapatnak szurkoltak. Ennek az az oka, hogy a román színekben az állam jelenik meg. Teljesen más kérdés, hogy az egész válogatottság intézménye, főleg EU-s kontextusban anakronisztikus dolog. Országok játszanak egymás ellen, miközben a nemzetállam, mint olyan már rég nem létezik. Másfelől ott van a paralimpikon Novák Ede esete. Vele a románok is azonosulnak annak ellenére, hogy magyarként jelenik meg a közszférában.

A bukaresti Északi-pályudvaron a magyar szurkolói különvonatot egy ismert jobbikos politikus is várta. Ő mondta azt – mintegy az ultrák várható viselkedését magyarázva –, hogy napjainkban a katonaköteles 20-30 éves fiatalok számára az ultracsoportosulások jelentik az egyetlen olyan helyet, ahol megnyilvánulhatnak.

Furcsa dolog, hogy ezt mondom, de alapjában egyetértek a jobbikos politikussal. Itt Kelet-Európában a futballstadionok valóban még egy olyan teret jelentenek, ahol érzelmek defulálódnak, ki lehet engedni a gőzt. Nyugaton erre már nincs lehetőség, hiszen a szegényebb rétegek nem engedhetik meg maguknak a 220 eurós belépő árát. Társadalmi rétegek szorulnak ki egy csomó térről, és nem marad számukra már csak a stadion. Amíg még ilyen. Mert ahogy a tőke megjelenik, nem ilyen lesz. Úgy ki lesznek tiltva, ahogy a Chelsea huligánjait kitiltották tíz évvel ezelőtt a Stanford Bridge-ről.

Olyanok lesznek a stadionok, mint a színházak.

Pontosan. Egyébként ez a hasonlat, hogy a focistadionok, olyanok, mint a színházak, pontosan erről szól. A labdarúgás családi szórakozássá vált, középosztálybeli időtöltés lett, ahol a sport eredeti bázisa, a munkásosztály kisebbségbe került. Ezt kétféleképpen érték el, egyfelől eszméletlenül megemelték a jegyek árát, másfelől pedig rátértek a bérletes rendszerre, ami sokkal nagyobb kontrollt jelent a bérletvásárolóval szemben. Bekamerázták a stadionokat, adatbázisokat készítettek.

https://www.youtube.com/watch?v=YtcshIzCCRU

Úgy rekesztették ki a nemkivánatos elemeket, hogy olyan tereket hoztak létre, ahova anyagi okokból bizonyos társadalmi rétegek nem tudnak bejutni. Ugyanúgy működik, mint a bevásárlóközpontok. Ott sem írják ki, hogy nem szabad bemenni a koldusnak, egyszerűen azért nincsenek, mert anyagilag kirekesztő társadalmi tér. Beszélnek is egyébként a stadionok mallifikációjáról, ami hasonló mechanizmusok alapján történik.