Mi jut az embernek eszébe elsőre Izlandról? Talán a kimondhatatlan nevű vulkánok, amelyek folyamatos aktivitásukkal időnként megmutatják az ember és természet közötti valós erőviszonyokat a kopár és viharverte Atlanti-óceán közepén található mohás és jeges sziklarengetegen? A lélegzetelállító vízesések, gleccserek és gejzírek? A Reynisfjara holdbéli tájra emlékeztető fekete homokja és félelmetes bazaltorgonái, ahol a lopakodó hullámok néha emberi életekben szedik be a vámot az óvatlan és a figyelmeztető táblák tömkelegét semmibe vevő turisták soraiból? De lehet, hogy az izlandi filmművészet vagy irodalom ugrik be elsőre, ami szintén érthető, mivel ez a kevesebb mint félmillió lakost számláló kis ország valóban figyelemreméltó dolgokat alkotott a művészetek terén, ahogy egyébként a labdarúgásban is. Szóval Izlanddal kapcsolatosan bőven van mire asszociálni, de még a tömegturizmus elterjedését megelőzően és mielőtt divattá vált volna az Atlanti-óceán közepén szelfizni az izlandi Déli-part vízeséseinél, volt még valami, pontosabban valaki, ami/aki miatt Izlandra felfigyelt a világ: Björk. Teljes nevén Björk Guðmundsdóttir, aki hivatalosan a valaha élt leghíresebb izlandi, Izland leghíresebb „exportterméke”, Izland nemzeti kincse stb., sorolhatnánk még hosszan az idők során ráaggatott jelzőket. Maradjunk annyiban, hogy Björk, akiről tényleg túlzás nélkül állítható, hogy egy jelenség. Nem mellékesen, Izland eme nemzeti büszkesége idén hatvanéves.

Sose fogom elfelejteni, amikor először találkoztam a nevével. 1993-at írtunk és az MTV-n sugárzott videoklipek közepette egyszer csak felbukkant egy fura kinézetű lány, aki a kinézeténél is furább hanglejtésével és énekstílusával, valamint annak megfelelő zenei aláfestés és képi világ kíséretében egyszer csak berobbant a nemzetközi köztudatba.

Nem túlzás robbanásról beszélni Björk esetében, hisz azzal az egyedi és sajátos stílussal, amit akkor első ízben villantott a tévé képernyőjén, nagyon sok emberben maradandó nyomot hagyott, amelynek hatása mindmáig kitartott. Nem mellesleg, rengetegen akkor kezdték először komolyan keresgélni Izlandot a térképen, aminek a hatása szintén érzékelhető bő három évtized távlatából, de ebbe most inkább ne menjünk bele.

Visszatérve, a szóban forgó klip a Human Behaviour című számhoz készült, amely mintegy beharangozta Björk első szólóalbumát (technikailag a másodikat, mert nem volt még 12 éves, amikor debütált egy izlandi népdalokat feldolgozó albummal, ami rövid idő alatt népszerűvé tette, de akkor még csak szülőhazájában).

Itt feltétlenül meg kell említeni Michel Gondry rendezőt is, mert az ő víziójának is kétségtelenül szerepe volt abban, hogy Björk gyakorlatilag egyik pillanatról a másikra világsztárrá vált és milliók kezdték el követni munkásságát. Ez nyilván semmit sem von le az általa létrehozott eredeti hangzásvilág értékéből, sokkal inkább lehet úgy fogalmazni, hogy a Human Behaviour videoklipje tökéletes példája annak, amikor két művész megtalálja a közös hangot és egymást kiegészítve hoznak létre valami eredeti és maradandó értéket. De milyen út vezetett idáig?

Björk Guðmundsdóttir 1965. november 21-én született Reykjavíkban és már egészen zsenge korban látszott rajta, hogy hatalmas zenei tehetség lakozik benne. A már említett, még gyerekként rögzített szólóalbumát követően, több izlandi punkzenekarban is aktivált tinédzserként. 1982-ben feltűnik az azóta kultuszfilmként számontartott Rokk í Reykjavík dokumentumfilmben, amelyet Friðdrik Þór Friðrikson rendezett, és amely a zenetörténetben immár külön fejezetként tárgyalt izlandi punk-, post-punk- és new wave-szcénát mutatja be. Björk akkoriban a Tappi Tikkarass nevű bandában énekelt, és a filmbe két szám is bekerült a zenekartól.

Felnőtt szólókarrierje előtti legnagyobb sikereit az 1988 és 1992 között aktív The Sugarcubes nevű zenekarral érte el, amivel akkor már Izlandon kívül is underground szinten sikerült ismertté válnia. Az együttes feloszlását követően Björk nem sokáig tétlenkedett, hanem szinte azonnal belekezdett szólókarrierjébe, a Debut című 1993-as lemezről származó Human Behaviour single pedig rögtön az UK Top 40-ben landolt. Az első album mintegy hárommillió példányszámban kelt el, ezt követte az 1995-ös Post és az 1997-ben megjelent Homogenic, amelyek eladási mutatói még jobban alakultak, mint az első album esetében.  

Karrierje (egyik) csúcspontját viszont minden bizonnyal az ezredfordulón érte el, ugyanis ekkor mutatta meg a világnak, hogy valójában mennyire sokoldalú művész, és milyen kreatív energiák rejtőznek benne. Történt ugyanis, hogy Lars von Trier dán filmrendező első körben felkérte Björköt, hogy legyen már olyan kedves és szerezzen zenét – a filmzene Selmasongs címen jelent meg – a Táncos a sötétben című filmjéhez, ami annyira jól sikerült, hogy ezután a főszerep eljátszására is felkérte az izlandi énekesnőt. Az együttműködés idején keringő pletykák szerint a közös munka korántsem volt feszültségektől mentes, viszont a végeredmény minden tekintetben igazolta a döntés helyes voltát: a Táncos a sötétben Cannes-ban Arany Pálmát, míg Björk a legjobb női főszereplőnek járó díjat nyert, nem beszélve arról, hogy a filmbeli alakításáról azóta is elismerően nyilatkoznak a kritikusok. Ami viszont ennél is fontosabb, hogy a világ láthatta, hogy Björk számára gyakorlatilag nem létezik lehetetlen, ezt pedig azóta is folyamatosan bizonyítja munkásságával.

2001 és 2022 között további hét stúdióalbumot jelentetett meg, amelyek mindegyike egy-egy külön univerzum, mind a zenei világ, mind pedig a feldolgozott témák vonatkozásában. Björktől nem áll távol a szókimondó és olykor nyers politikai, ökológiai és amúgy mindenféle aktivizmus, de ugyanúgy képes felszínre hozni a legmélyebb érzéseket, az elszigeteltséget, a gyászt, az emberi lélek törékenységét és gyógyulásra való képességét. Zenei vonalon mindezen dolgok megjelenítésére a legváltozatosabb eszközöket használja fel, a kísérletezés terén mondhatni, a határ a csillagos ég, ebből kifolyólag pedig műfaji szempontból kategorizálni lehetetlen. Megtalálható gyakorlatilag minden stílus, persze, ha figyelmes a hallgató, ugyanis legyen szó experimentális hárfazenéről, acid jazzről vagy akár a madarak énekéről, minden sajátos és utánozhatatlan funkciót kap ebben az egyedi zenei univerzumban, amit nevezzünk csak egyszerűen Björknek. Eme változatos és sokszínű zene létrehozásában rengeteg műfajban alkotó zenésszel és művésszel működött közre az idők során, mint például Goldie és Tricky (Massive Attack), a hip-hop-R&B-producer Timbaland, a kísérleti filmrendező Matthew Barney, különböző DJ-k, szimfonikus zenekarok, de az extrém metál olyan képviselőivel is, mint a Carcass, a Decapitated vagy a Helmet. Ezek a művészi együttműködések a magánéletén is nyomot hagytak, jónéhány viharos románc fűződik az izlandi művésznő nevéhez, de a kreatív energiatartaléka ezzel együtt kifogyhatatlannak tűnik.

Nem csoda, hogy Izlandon hatalmas kultusz övezi Björköt, gyakorlatilag mindenhol ott van, kezdve a Nemzeti Múzeumtól (itt külön részlegen nyerhetünk betekintést munkásságába) az Izlandi Rock ’n’ Roll Múzeumon és a Nemzeti Galérián át a közvécében működő Punkmúzeumig – igen, Reykjavíkban tényleg van egy punkmúzeum a régi városi közvécében.

A helyiek szerint egyébként nem csupán virtuálisan van jelen, hanem ha eléggé szerencsés az ember, akkor személyesen is lehet találkozni vele különböző helyeken, állítólag nagyon közvetlen és nem veszi zokon, ha csak úgy random arcok leszólítják az utcán. Sőt, olyan sztori is kering, miszerint valaki egyszer felhívta a telefonon – állítólag a neve benne van az izlandi telefonkönyvben – és arra kérte, hogy jöjjön el egy egyetemi bulira zenélni, mire Björk, az illető nem kis meglepetésére, eleget is tett a meghívásnak. Részünkről ezek után annyi maradt hátra, hogy ezen a felületen nagyon boldog születésnapot kívánjunk neki és reméljük, hogy még nagyon sok egyedülálló és különleges zene maradt a tarsolyában, amivel maradandó élményekben részesíti közönségét is. TiI hamingju með afmæIið!

(Nyitókép: Thrillist.com)