Az időjárás miatt a Felsővárosi Református Templomban tartották meg hétfőn Marosvásárhelyen az Aradi 13 vértanúra való megemlékezést.

Az eseményen Tamási Zsolt történész, a Római Katolikus Líceum igazgatója, valamint Soós Zoltán, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának képviseletében mondott beszédet. A hűség, a hit és a szabadság eszméjének időtálló üzenetét hangsúlyozták.

Tamási Zsolt felidézte, hogy „ma 176 éve annak, hogy a Magyar Szabadságharc 13 tábornokát Aradon kivégezték, illetve az első felelős magyar miniszterelnököt, gróf Batthyány Lajost, Pesten, a városmajorban főbelőtték”.

A történész szerint az aradi vértanúk ügye nemcsak történelmi tragédia, hanem erkölcsi iránytű is a nemzet számára. Mint mondta: „Az osztrák hatalom pontot akart tenni a magyar szabadság végére – de mi, magyarok, vesszővé változtattuk ezt a pontot. Mert amit erőszakkal akarnak elvenni, ahhoz még jobban ragaszkodunk.”

Hozzátette, az aradi tábornokok emléke ma is arra tanít, hogy „a 13 aradi vértanúnak elvehették az életét, de nem vehették el a becsületüket, és nem vehették el a magyar szabadságvágyat, amiért éltek és haltak”.

Soós Zoltán konzul beszédében így fogalmazott: „A halálból az emlékezet született, az emlékezetből hit, a hitből az erő. A tizenháromnak, akiknek hűsége erősebb volt a megtorlásnál, ma is üzenetet hagytak ránk: azt, hogy a magyar nemzetnek joga van valakiért élni, mert így olyan sor sem vész el. Ezt az üzenetet nem temette maga alá sem bitófa, sem sortűz.”

A konzul szerint a vértanúk öröksége túlélte a császárokat és birodalmakat: „amikor az árnyékból emlék lett, az ő szavaikból kősziklák, a dombokból emlékhelyek lettek, a fájdalom sem tudta megfojtani a földet — inkább erősebbé tette.”

Soós Zoltán kiemelte: „Az aradi vértanúk emlékezete a ma embere számára feladattal jár, mert a szabadság ma is ugyanúgy kihívás, felelősség és mindennapi feladat, mint 1849-ben. De a mi fegyverünk nem a kard és a puska, hanem az értelem, a szolidaritás és a hűség egymáshoz – határokon innen és túl.”

Zárásként így fogalmazott: „Székelyföld pedig nem nemzeti periféria, hanem szívközép. Isten áldja az aradi vértanúk emlékét, Isten áldja a Magyar Nemzetet, Isten áldja mindnyájunkat!”