Egy korszak, egy életút és a színház örök kérdései kerülnek színpadra Sepsiszentgyörgyön: január 7-én a budapesti Örkény István Színház A Darvas című előadását láthatja a közönség a Tamási Áron Színház nagytermében. A száz éve született Darvas Iván alakját Gálffi László idézi meg – személyes érintettséggel, művészi alázattal és megrendítő hitelességgel.

A Darvas nem hagyományos életrajzi előadás: egy legendás színész vallomása szólal meg egy másik legendás színész hangján. Gálffi László – aki pályája során maga is együtt játszott Darvas Ivánnal – nem pusztán szerepet formál meg, hanem emlékezik, értelmez és továbbad. Az előadás Darvas Iván Lábjegyzetek című önéletrajzi kötete alapján készült, amelyben a színész nemcsak saját művészi pályáját, hanem egy egész történelmi korszak lenyomatát rajzolja meg.

Őszinte, önironikus és gyakran fájdalmas vallomás ez bűnről és bűnhődésről, magánéleti fordulatokról, politikai ítéletekről és a börtönévek katarzisáról. Az előadás mindkettejük vallomása: „A színház az a hely, ahol rövid időre értelmet nyer az egyébként értelmetlennek tűnő lét. A színház a legemberszabásúbb, az ember korlátait és lehetőségeit legpregnánsabban megjelenítő intézmény. Persze tudjuk – a történelem elég gyakran bizonyította –, mindez korántsem nélkülözhetetlen: lehet élni játék nélkül, színház nélkül, méltóság nélkül is. Kérdés, érdemes-e?”

Iványi-Szabó Rita színházkritikus a szinhaz.net-en megjelent írásában kiemeli: „Gálffi nemcsak a színész és őt megtörni próbáló börtönőre kétszereplős drámáját képes megrendítő természetességgel eljátszani, hanem a börtönéveket megelőző és követő szakaszok olykor kedélyesebb, olykor nyomasztóbb leírását is rendkívül szórakoztató módon tolmácsolja.

„A monodráma egy pillanatra sem válik egyhangúvá, az elbeszélő sokszor életének más szereplőivel, saját magával és közönségével is élénk párbeszédbe bocsátkozik. Mégis, minden humora és élénksége ellenére nagyon szikár, kiegyensúlyozott ez a szövegközpontú előadás, sőt olykor kimondottan zárkózott, tapintatos, soha nem tolakodó vagy hatásvadász, hanem finoman elegáns, mint amilyen kép Darvas Ivánról is él bennünk. Gálffi László híven közvetíti ezt a finom eleganciát – és ha meg is gyötör, azt feloldja bölcs mosolyával és fanyar humorával” – írja az előadásról Iványi-Szabó Rita színházkritikus.