Közélet és költészet: Markó Béla legújabb köteteit mutatták be a Szilágysági Magyar Napokon
A történelem sokszor úgy alakította a közösségek sorsát, hogy az otthon, a haza és az identitás kérdése összetetté vált, a történelmi veszteségérzetet pedig idővel lehetőséggé és eséllyé kellene alakítani, ehhez pedig tanulnunk kell a múltból – erről is beszélt Markó Béla író, költő, közéleti személyiség a zilahi Vigadó épületében az idei Szilágysági Magyar Napok nyitórendezvényén kedd délután. A könyvbemutatón két legújabb alkotásáról, A nem létező ország című novelláskötetről és A szeretet pokla című szonettkötetről kérdezte dr. Kovács Éva irodalomtanár.
Markó Béla személyében olyan alkotó érkezett Zilahra, aki több évtizede meghatározó alakja az erdélyi magyar irodalomnak, ugyanakkor hosszú időn át fontos szerepet vállalt a közéletben. A rendezvényen Seres Dénes parlamenti képviselő, az RMDSZ Szilágy megyei szervezetének tiszteletbeli elnöke kiemelte, hogy Markó Béla olyan időszakokban vállalt meghatározó szerepet, amelyeknek számos fontos eredménye volt a romániai magyar közösség számára.
Beszédében hangsúlyozta Markó Béla politikai és irodalmi munkásságának maradandó értékeit, és azt kívánta, hogy a jövőben számos új alkotással gazdagítsa a magyar kultúrát.
Két kötet, két nézőpont
A beszélgetés középpontjában Markó Béla két legújabb könyve állt. A nem létező ország 2025-ben jelent meg, és 21 novellát tartalmaz. A kötet személyes emlékekből, történelmi tapasztalatokból és közéleti élményekből építkezik. A szeretet pokla 2026-ban látott napvilágot, és 75 szonettet foglal magában.
Dr. Kovács Éva szerint a két könyv látszólag különböző világokat tár az olvasó elé, mégis számos közös pont kapcsolja össze őket: az emlékezet, az idő, a történelem, a személyes tapasztalat, a szeretet és az önvizsgálat.
Markó Béla a beszélgetés elején elmondta: költőként kezdte pályáját, magyar–francia szakos tanárként végzett, majd szerkesztőként dolgozott Marosvásárhelyen. Az irodalom mellett a közéletben vállalt szerepet, és politikai pályája hosszú időre meghatározta életét.
Mint fogalmazott, sokáig úgy érezte, hogy irodalmi és politikai életét külön kell választania, azonban később elfogadta, hogy a két tapasztalat nem választható szét egymástól. A politikában eltöltött évtizedek olyan élményekkel és történetekkel gazdagították, amelyek később az irodalmi munkájában is megjelentek.
„A legizgalmasabb történetek ott vannak mindannyiunk életében”
A nem létező ország kapcsán Markó Béla arról beszélt, hogy az irodalom egyik fontos feladata a körülöttünk lévő, jól ismert világ új nézőpontból való megmutatása. Az irodalom nem feltétlenül arról szól, hogy a szerző egy teljesen kitalált világba vezeti az olvasót, sokkal izgalmasabb az, amikor olyasmit mutat meg másképpen, amit mindannyian ismerünk. Ezt ahhoz hasonlította, mint amikor egy ismert házba, utcába vagy városba nem a megszokott útvonalon érkezünk, és hirtelen minden új színben tűnik fel.
A szerző szerint a legfontosabb történetek gyakran saját családunkban és közvetlen környezetünkben találhatók. A 20. század története szinte minden erdélyi család életében ott van: háborúk, hadifogság, kivándorlás, újrakezdés, veszteségek és örömök formájában. Saját családjának történetét felidézve elmondta: nagyszülei és rokonaik életében jelen volt a kivándorlás, a hosszú távollét, a hazatérés, a föld elvesztése és a történelem újabb fordulatai. Úgy véli, ezekben a személyes történetekben egész közös történelmünk megtalálható.
Mit jelent a „nem létező ország”?
A beszélgetés egyik fontos kérdése a kötet címére vonatkozott, hogy mit jelent a „nem létező ország”? Erdélyt, egy eltűnt történelmi világot, egy elképzelt hazát, vagy azt a helyet, amelyet az ember az emlékeiben őriz? Markó Béla a választ szándékosan az olvasóra bízza. Úgy fogalmazott, hogy Európa e térségének népei különböző módokon, de egyaránt hordoznak veszteségélményeket és hiányérzeteket. A történelem sokszor úgy alakította a közösségek sorsát, hogy az otthon, a haza és az identitás kérdése összetetté vált. A szerző szerint a történelmi veszteségérzetet idővel lehetőséggé és eséllyé kellene alakítani, ehhez pedig tanulnunk kell a múltból.
„Mesélni tudni kell”
A nem létező ország novellái sokszor olyanok, mintha valaki leülne egy társaságban, és mesélni kezdene. Az élőbeszédhez, az anekdotázáshoz közel álló stílus közvetlenséget ad a szövegeknek. Markó Béla elmondta: ez részben tudatos választás volt. Prózát korábban alig írt, majd néhány évvel ezelőtt felkérést kapott, hogy rendszeresen írjon tárcanovellákat. Ekkor kellett kialakítania azt a prózai formát, amelyben otthonosan mozog. Így alakult ki a rövid, anekdotázó, mesélő jellegű próza, amelyben a történetek sokszor egymásból nyílnak ki.
A szonett mint „mérnöki munka”
A szeretet pokla kötet 75 szonettben beszél el személyes és általános emberi tapasztalatokat. Az előadáson elhangzott, hogy a szonett rendkívül kötött műfaj, ezért Markó Béla számára különleges kihívást jelentett.
Elmondása szerint fiatal korában még idejétmúltnak tartotta a szonettformát, később azonban megszerette, ugyanis a kötöttségben olyan szabadságot fedezett fel, amely lehetővé teszi, hogy a szerző éppen a szigorú forma keretei között fogalmazza meg gondolatait.
A szonettírást részben mérnöki munkához hasonlította, ahol ki kell mérni a sorokat, figyelni kell a formára, miközben érvényesülnie kell a gondolatnak és a személyes hangnak. Szerinte a szonett az élet modellje lehet: mindannyian adott körülmények közé születünk, és nem tudjuk teljesen átalakítani a körülöttünk lévő világot. A kérdés az, hogy ezeken a kereteken belül képesek vagyunk-e szabadok maradni, önmagunkat megőrizni.
Miért „A szeretet pokla”?
A kötet címének különlegességéről is kérdezte a szerzőt dr. Kovács Éva. Markó Béla szerint a címben az irónia mellett elsősorban egy tapasztalat jelenik meg: a szeretet nemcsak örömmel, hanem szenvedéssel is együtt jár. Aki valakit szeret, az aggódik érte, félti, és ez különösen a szülő és gyermek kapcsolatában jelenik meg, de ugyanez igaz a társak közötti szeretetre is. A szeretet és a fájdalom ezért bizonyos értelemben elválaszthatatlan egymástól.
A kötet 75 szonettjének száma sem véletlen. A könyv Markó Béla 75. születésnapjára készült. A szerző ugyanakkor hangsúlyozta, hogy nem tekinti a kötetet valódi számvetésnek, inkább játékos kapcsolatot lát a 75 év és a 75 szonett között.
A történeteket el kell mondani
A beszélgetés során szóba került az emlékezés és a történetek továbbadásának felelőssége. Markó Béla szerint sok olyan történet van, amelyet addig kell elmondani, amíg akad valaki, aki még nem hallotta. Úgy véli, az erdélyi magyar közösségnek fontos feladata, hogy megőrizze és továbbadja saját tapasztalatait, mert a történelem nem pusztán lezárt események sora, hanem olyan örökség, amelyből a jelennek is tanulnia kell.
A politikai pályájára visszatekintve elmondta, hogy több mint két és fél évtizedet töltött a közéletben, és ennek a korszaknak a történeteit egyszer meg kellene írnia, ugyanis sok olyan tapasztalatot szerzett, amelyet mások nem ismernek, vagy nem tudnak ugyanúgy elmondani.
Az est végén Kulcsár Klaudia, Boros Antónia Zsanett és Farnas Antónia Dóra egy-egy szonettet olvasott fel a közönségnek, így a résztvevők nemcsak beszélgetésen keresztül ismerhették meg A szeretet pokla világát.
A zilahi Vigadó épületében megtartott teltházas irodalmi est egyszerre szólt könyvekről, versekről, személyes emlékekről, történelemről és arról, hogyan válhatnak a megélt történetek irodalommá. A nagy érdeklődés és a közvetlen hangulat azt jelezte, hogy a Szilágyságban továbbra is van közönsége az irodalomnak, a költészetnek és az olyan találkozásoknak, ahol az alkotó személyesen oszthatja meg gondolatait az olvasókkal.
Kapcsolódó
CSAK SAJÁT
.jpg)
.jpg)
