Február folyamán látogatható a kolozsvári Központi Egyetemi Könyvtár (BCU) előcsarnokában az a kiállítás, amely a Coastei utcai 76 család Patarétre költöztetésének 11. évfordulójára emlékezik.

A kiállítás annak a kampánynak része, amely a 2010-ben a Mărăști-téri Coastei utcából evakuált és a városi szeméttelep közelébe költöztetett roma közösség szükségleteire hívja fel a figyelmet. A Coastei Utcai Romák Közösségének Egyesülete, a Desire Alapítvány és a Căși sociale ACUM! civil szervezet kezdeményezésére Ciprian Mureșan és Răzvan Botiș művészek, illetve Silviu Medeșan építész, a közösség tagjaival együtt makett formájában rekonstruálták a 2010-ben lebontott utca képét, amely egy jövendőbeli köztéri emlékmű alapja lesz.

Hová tűntek a gyerekek a kanapéról?

A kezdeményezők javaslata szerint az emlékművet az egykori Coastei utcában állítanák fel, azon a helyen, ahol 2009-ben egy felvétel készült a közösség kanapén üldögélő gyermekeiről, akiket 2010 decemberében „a városi szeméttelep mellé dobtak”.

A Coastei utcában 76 roma család élt, kilakoltatásuk után a környéket átalakították. Itt épült fel a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Ortodox Teológiai Karának épülete, egy campus, egy templom, egy bölcsöde, illetve a Dorobanților Residence 120 lakásos, parkolókkal ellátott tömbház.

Mikor felmerült, hogy köztéri emlékművet állítsanak a 2010-es evakuálás emlékére, Vincze Enikő szociológus, a Căși sociale ACUM! aktivistája segített a Coastei utcai közösségnek abban, hogy kapcsolatba kerüljenek az építésszel, illetve a művészekkel. „Ideje igazságot szolgáltatni a kilakoltatott és a pataréti szeméttelep mellé költöztetett közösségnek. Ennek része a szenvedésük nyilvános elismerése is. A szimbolikus jóvátétel fontos. Ez jelzi, hogy a felelősök, ebben az esetben a helyi önkormányzat, eldöntötte, hogy helyrehozza, amit tett, és sürgősen intézkedik annak érdekében, hogy elegendő szociális lakás legyen a városban, amelyek megfelelő körülményeket biztosítanak a marginalizált személyeknek, vagy más szociális kategóriáknak, akik jogosultak állami szociális lakásra” – fogalmazott Facebook-oldalán az aktivista.

Mesék a kilakoltatásról

Az emlékmű megvalósulásáig a februárban látogatható kiállítás pannókon ismerteti a kontextust: a Coastei utcai életet, a kilakoltatást, a pataréti állapotokat, a helyi hatóságok és az aktivisták hozzáállását.

A tíz pannón többek között a közösség tagjainak visszaemlékezései olvashatóak. „Több hosszú ház volt ezen a telken, több lakással, minden házban nyolc család élt, egy-egy szobával és konyhával. Volt egy nagy diófa. És egy cseresznyefa. Egy csersznyeszilvafa is volt a ház mögött. A gyerekek Puțihoz mentek, hogy adjon nekik cseresznyét”– szól az egyik visszaemlékezés. Egy másikból kiderül, hogy a rendszerváltás előtt szolgálati lakásként kapták a családok a házakat a gyáraktól, ahol dolgoztak. A gyárak bezárása után vette át őket a polgármesteri hivatal, az itt lakók így lakbért fizettek, illetve improvizált szobákat húztak fel a házak köré, mivel másképp, elérhető szociális lakások híján nem tudták megoldani a lakhatásukat.

„Úgy gondolom, hogy el kellett költöztessenek innen, nem maradhattunk már így, ahogy voltunk ezen a fejlődő környéken, de semmiképp sem kellett volna a szeméttelep mellé dobniuk” – fogalmaz egy másik visszaemlékező. „Felépíthették volna a campust is, maradt volna hely parkolónak is és fel is újíthatták volna a szociális házakat. Megtehették volna egyszerre mindhárom dolgot. De őket ez nem érdekelte. Mert felépítették a tömbházakat, mi pedig nem voltunk fontosak. A házaink aprók voltak. Inkább magáncékegtől vettek el pénzt a telekre, minthogy felújítsák a szociális lakásokat” – mondja másvalaki.

A kiállításon történetek olvashatóak a decemberi hidegben történt kilakoltatásról, az alternatívaként felajánlott, nyirkos és penészes moduláris lakásokról, arról, hogy ebből sem jutott mindenkinek, hiszen 36 család gyakorlatilag a szabad ég alatt maradt.

A kiállítás február 28-ig a Központi Egyetemi Könyvtár nyitvatartási idejében látogatható, hétfőtől szombatig reggel 8 és este 8 között. A pannók szövege román nyelven itt érhető el.