Intézményvezetők és diákok együtt tisztelegtek Kölcsey Ferenc emléke előtt a magyar kultúra napja alkalmával.

Sokan, javarészt diákok gyűltek össze Szatmárnémetiben, a Kálvin téren szerdán, január 21-én, egy nappal a magyar kultúra napja előtt. A január 22-i dátum annak kapcsán lett a kultúra napja, hogy Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon tisztázta le egy nagyobb kéziratcsomag részeként és jelölte meg dátummal Csekén a Himnusz kéziratát.

A szatmári Kölcsey-mellszobornál tartott megemlékezésnek hanyománya van, elsősorban a Szamos kulturális folyóirat és a Szamos Diákirodalmi kör szervezi, olyan partnerekkel mint a Szatmárnémeti Polgármesteri Hivatal és a Szatmár Megyei Tanács.

A megemlékezés valójában két helyszínen zajlott: előbb a Kölcsey szobornál hangzott el beszéd, majd az átelemben levő Szatmár Megyei Könyvtár épületében zajlott a magyar kultúra ünneplése.

Nemzeti imánk szövege költőjének szobránál Kereskényi Gábor szólt a javarészt diákokból álló hallgatósághoz. Mint fogalmazott, a magyar kultúra napja nem csupán egy dátum a naptárban. Ez a nap emlékeztet bennünket arra, kik vagyunk, honnan jövünk, és mi az, amit tovább kell adnunk. A magyar kultúra napján nemcsak Kölcsey Ferenc szavaira emlékezünk, hanem mindarra a lelki és szellemi örökségre, amely nemzedékeken át megtartotta a szatmári magyarokat.

„A magyar kultúra itt, Szatmárnémetiben élő valóság. Él az iskolai tantermekben, ahol tanítók és tanárok nap mint nap türelemmel és hittel nevelnek. Él a színpadokon, a könyvek lapjain, az ünnepi alkalmak csendjében és az egymás közti beszélgetésekben. És él mindaddig, amíg lesznek, akik továbbadják – szeretettel, példamutatással, felelősséggel. Ma nemcsak ünnepelünk, hanem megerősítjük önmagunkban: itt a helyünk. Ez a város számít ránk, és mi számítunk erre a városra. Őrizzük meg nyelvünket, kultúránkat, közösségünket – mert mindez együtt jelenti Szatmárnémetit, az otthonunkat. Isten éltesse a magyar kultúrát, Isten éltesse Szatmárnémetit, és Isten éltesse mindazokat, akik szívvel-lélekkel építik ezt a közösséget” – mondta a városvezető.

A folytatásban az RMDSZ, közintézmények, iskolák, civil szervezetek koszorúztak, majd a résztvevők átvonultak a könyvtár épületébe.

„Ez a nap emlékeztet bennünket arra is, hogy a kultúra – amelyet manapság gyakran a szórakozás és a szabadidő területére szűkítenek – valójában mindazon anyagi és szellemi értékek összessége, amelyek meghatározzák, miként látjuk önmagunkat és a világot, és ahogyan az életünket alakítjuk. Kultúránk identitásunk alapja. Nyelvünk, hagyományaink, zenénk, irodalmunk és szokásaink mind arról vallanak, kik vagyunk, honnan jövünk, és miben hiszünk. Segít megérteni múltunkat, örömeinket és megpróbáltatásainkat egyaránt magában hordozza, ugyanakkor irányt mutat a jelenben, és stabil alapot jelent a jövő tervezésekor egy folyton változó világban” – mondta köszöntőjében Elek Eszter, Szatmár Megyei hagyományos Kultúrát Megőrző és Támogató központ referense. 

A diákok ünnepi műsorában a résztvevők először Bartók Béla egyik legismertebb és legnépszerűbb zongoraművét halhatták, az Allegro Barbarót Nagy Máté, a Szatmárnémeti Református Gimnázium 7. osztályos diákja előadásában.

A Rákóczi Ferenc Általános Iskola másodikosai következtek, majd a Kölcsey Ferenc Főgimnázium hetedik osztályos tanulói közül műsorral készültek az Örökségünk őrei vetélkedőn részt vevő Áldottak és Peronkommandó csapatok tagjai.

Ezután a Szamos Diákirodalmi Kör tagjai következtek, majd a rendezvény zárásaként a Szatmárnémeti Református Gimnázium Gyöngyszem kórusa lépett fel, Higyed Gyöngyi karnagy vezetésével.