Felkerült az UNESCO világörökségi listájára a gyulafehérvári Batthyáneum könyvtárban őrzött Codex Aureus vagy más nevén az „aranyos kódex” – jelentette be a Román Nemzeti Könyvtár.

„A kódex Románia legismertebb és legjelentősebb középkori kézirata, amelyet jelenleg a gyulafehérvári fiókunkban, a Batthyáneum Könyvtárban őriznek, felkerült az UNESCO listájára, s ekként a világemlékezet része lett” – közölte Facebook-oldalán az intézmény. A Román Nemzeti Könyvtár igazgatója, Adrian Cioroianu május elején azt nyilatkozta Gyulafehérváron: várhatóan még ebben az évben felkerülhet a nemzetközi listára az 1200 éves kézirat.

A Maszol megkeresésére Buzogány Dezső egyetemi tanár mesélt a kódex eredetéről és arról, hogy hogyan került az erdélyi városba. „A Codex Aureus a legérdekesebb, a legrégibb és a legszínesebb emlékünk ebből a korból”. A kézirat Németországból került Gyulafehérvárra a Belga határ közelében levő Lorsch nevű kolostorból. A kódex Nagy Károly idejében készült, aki 768-ban lépett tórnra és 810-ig uralkodott.

„A frank császár miután befejezte hadjáratait áttért a kultúrapártolás terére, ezért is nevezzük ezt a korszakot karoling reneszánsznak, mert Károly által indult útjának, aki maga is nagy híve volt a tudományoknak” – jelentette ki Buzogány Dezső. Az uralkodó az aacheni udvari iskolában sajátította el a művészeteket, a görög nyelvet és a retorikát. Nagy Károly Albinus Alcuinus teológust rávette, hogy hagyja ott Angliát és telepedjen le az udvarába. Az egyházi szövegek reformálásán, megújításán dolgozó Alcuinus, az uralkodó kérésére a leírt szövegeket díszítette és a kornak megfelelő divatos formába zárba, ez nyilván a keleti kereszténységnek a hatására történt – tette hozzá az egyetemi tanár.

„Nagy Károly udvarában magas színvonalú iskola működött, amelyből virágzó kultúra nőtt ki, ez pedig kisugárzott a környező vidékekre is.” Ennek a kultúrkörnek a terméke lett a Codex Aureus, amelynek pergamen lapjai borjúbőrből készültek és arany tintával írták rá a szövegeket. „Innen jön az elnevezése is, hogy aranyos kódex, ami körülbelül félezer oldalnyi szöveget tartalmaz. Ebből igen sok, szinte 80 százalékát gyönyörűen díszített lapok teszik ki” – jelenti Buzogány Dezső, aki maga is megtekintette a kódexet.

A Gyulafehérváron levő „aranyos” kódex szentírási részleteket tartalmaz, Máté és Márk evangéliumát. A teljese kódex valószínűleg Nagy Károly megrendelésére készült, majd Lorsch kolostorából hadizsákmányként Bécsbe került. Migazzi Kristóf Antal bécsi hercegérsek megvásárolta, tőle vette meg a 18. században Batthyány Ignác erdélyi püspök, így került a gyulafehérvári könyvtárba. Nagy Károly halála után a kódexet a hesseni Lorsch kolostorának adományozták. Innen négy részre válva, három városba és négy múzeumba kerültek a részei. Jelenleg a felső fedél a londoni Victoria and Albert Museumban található, az alsó fedele a vatikáni Sacro Museo-ba került, Máté és Márk evangéliumának szövegrészeit a gyulafehérvári Batthyáneumban, míg Lukács és János szövegrészeit a vatikáni Apostoli Könyvtárban őrzik.

Buzogány Dezső szerint az, hogy a gyulafehérvári Batthyáneum könyvtárában őrzött kódex bekerült az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO) világörökségi listájára azt jelenti, hogy végső soron kiemelkedő figyelmet kapott. „Nem tudom, segít-e azon, hogy visszakerüljenek ezek az értékes könyvek a könyvtárral együtt a római katolikus egyház tulajdonába. Ez csupán erkölcsi elégtétele lehet a római katolikus egyháznak, hogy ott éppen egy ilyen értékes könyv van, és ettől fosztották meg akkor, amikor állami tulajdonba került. A kódex maga mindenképpen figyelemre méltó, amiatt is, hogy Európában nem hányódik minden városban egy ilyen régi értékes és csodálatos kivitelezéssel elkészült könyv” – jelentette ki.

(Fotó forrása: Román Nemzeti Könyvtár Facebook-oldala)