A Kolozsvári Állami Magyar Színház ifj. Vidnyánszky Attila rendezésével, a Janovics című előadással vesz részt a Szolnoki Szigligeti Színház által szervezett Országos Színházi Találkozón (OSZT), ahova magyarországi és határon túli társulatok előadásai is egyaránt meghívást kaptak. A nagysikerű produkció Janovics Jenő életéből inspirálódva, Vecsei H. Miklós és Németh Nikolett szövege és az alkotócsapat improvizációi alapján jött létre. A produkció június 12-én, csütörtökön 18 órától lesz látható a Szolnoki Szigligeti Színház nagyszínpadán, stúdióelőadásként. Az előadás az idei évadban a 12. Madách Nemzetközi Színházi Találkozón is szerepelt.

Idén a Szolnoki Szigligeti Színház ad otthont a június 10–16. között megrendezendő Országos Színházi Találkozónak. A versenyprogramot egy öttagú válogatótestület állította össze, amelyet Barabás Botond, a teátrum igazgatója kért fel. Felkérésére igent mondott Elek Tibor irodalomtörténész, kritikus, a Bárka folyóirat főszerkesztője, a Gyulai Várszínház igazgatója, Horányi László Jászai Mari-díjas színművész, rendező, az Esztergomi Várszínház igazgatója, L. Simon László József Attila-díjas író, költő, kultúrpolitikus, Papp Tímea, a Kultúra.hu újságírója, a Színházi Kritikusok Céhének elnökségi tagja, valamint Peremartoni Krisztina Jászai Mari-díjas színművész, a Városmajori Szabadtéri Színpad művészeti vezetője.

A Janovics című előadást Kolozsváron legközelebb június 16-án, hétfőn 19 órától láthatja a közönség a színház Stúdiótermében.

„Mielőtt követ ragadnál, vagy felállnál, hogy távozz, amikor valami zavar egy művészi aktusban, hasznosnak tartom, hogy kérdezz rá önmagadra. Janovics-előadása színházilag olyan okosan alakítja ki a kérdezés terét, hogy kényszerítve érezzük magunkat a kérdezés értékének felismerésére, függetlenül attól, hogy zavarnak-e vagy sem a szöveg egyes állításai. Elégedetten távozhatsz a végén, hiszen egy jól megírt, jól felépített, jól eljátszott előadást láttál. A többi – nos – taps kellett volna legyen. De nem volt. Merthogy, ugye, a tragédiát, a drámát nem tapsoljuk meg. Inkább megkönnyezzük” – írta az előadásról Anca Mureșan.