Aki érzékeny a színpadról sűrűn röppenő trágárkodásra, ne menjen el a Csíki Játékszín A kaktusz virága című zenés vígjátékára. Szórakozni kívánóknak viszont többszöri megtekintésre is ajánljuk – mi megnéztük, szeretjük.

A trágár nyelvezetre azért hívjuk fel a figyelmet, nehogy valaki annyira sértve érezze magát tőle, hogy emiatt ne tudja a Csíki Játékszín csapatának új, élőzenés produkcióját élvezni. Igaz, akit az első percekben fölröppenő trágárságok nem ütöttek ki, attól még rosszul reagálhat a szintén első percekben letolt nadrágra és a férfiúi alsónemű föltárulására is. Kányádi Szilárd ugyanis – aki színművészként érkezett a társulathoz, de mivel a rendező szakot is elvégezte, most ekként is bemutatkozik – hús-vér embereket akart megmutatni, ezáltal is közelebb hozván a történetet a nézőkhöz. Ezt ő maga vallotta az előadást beharangozó sajtótájékoztatón, és akkor még sejtelmünk se volt róla, hogy a Walter Matthau-Ingrid Bergman-Goldie Hown legendás 1969-es filmjéből ismert fíling mivé íródik át 2018-ra a csíkszeredai színpadon.Lehámlasztva a szóhasználati prűdériákat, s a szexus körül forgó nyílt színi felindulásokat (az előadást különben 12 év alattiaknak nem ajánlja a színház), a férfi-nő kapcsolatok, azaz a hódítás, valamint az őszinte emberi kapcsolatok dilemmáinak tart tükröt a csíki előadás. Az előadás előzménye francia zenés színdarab, a Fleur de cactus volt, Pierre Barillet és Jean-Pierre Grédy alkotása.

A történet röviden: a párizsi sztárfogorvos és szájsebész, Julien, nők sokaságát bolondítja magába. Hogy ne kelljen lehorgonyoznia egyik kalandja mellett sem, gyűrűt húz és háromgyermekes családapaként mutatkozik be a hölgyeknek. Így találkozik a húsz évvel fiatalabb Antoniával, akinek kész lenne megkérni a kezét is, de ahhoz előbb el kell válnia a kitalált feleségétől. A lelkiismeretes Antonia ragaszkodik hozzá, hogy találkozzon Julien nejével a válás előtt. Végső elkeseredésében Julien a tíz éve mellette dolgozó asszisztenséhez, a kaktusznak gúnyolt Stéphanie Vigneau kisasszonyhoz fordul segítségért.

A csíki színpadon megelevenedő történet hangulata 50 évet röpít vissza az időben (díszlet-jelmeztervező: Kelemen Kata), és tartsuk jegyvételkor szem előtt: három órányit fogunk a színházban tölteni, sok szórakoztató mozzanatot, változatos dalfüzést, sok vicces színművészi megoldást, és elegendő őszinte pillanatot kapunk – talán egy egész esztendőre.Csíkszereda önkormányzati színházának hagyományos újévi elődásának végén üzenet is elhangzik a nézők felé: a csapat köszöni, hogy az idén megalakulásának 20 éves jubileumát ünneplő színházi intézményt figyelmükkel megtartották, és ígérik, hogy mindent megtesznek a továbbiakban is, hogy a város és „kulturális vonzásköre” idén is lelki táplálékot kaphasson.

A zenés vígjáték szereplői: Stéphanie: Dálnoky Csilla; Julien: Kozma Attila; Antonia: Sándor Anna; Norbert: Kosztándi Zsolt; Igor: Puskás László; Madame Durand-Bénéchol: Bartalis Gabriella/ Márdirosz Ágnes; Monsieur Cochet: Lőrincz András Ernő; Boticelli Primaverája: Bokor Andrea; Bárénekes: Zsigmond Éva Beáta.

A zenekar (Ráduj Gábor, Hompoth Arthur-Norbert, Gáspár Álmos, János László, Bene Zoltán) a Bene Zoltán kiváló hangszerelésében játssza a Nádas Gábor-Szenes Iván slágereket.  Koreográfus: Horváth Gyula Antal.