A 20. század magyar építészetének két nagy alakjáról, Kós Károlyról és Toroczkai-Wigand Edéről tartott előadást kedd este a Kemény Zsigmond Társaság évadnyitó rendezvényén Anthony Gall műépítész, párhuzamot vonva a két jeles személyiség között, rávilágítva a barátságukra, illetve a közös tevékenységükre.

Húsz évvel ezelőtt még úgy tudták, hogy Kós Károly munkásságának kutatása kimerült a Varjúvárral, csakhogy ez koránt sincs így – kezdte előadását az ausztrál műépítész, aki elmondta azt is, hogy „Károly bácsi” nélkül nem tanult volna meg magyarul.Anthony Gall, akit Ausztráliából Kós Károly építészete vonzott Magyarországra, valamint Erdélybe, elmondta, nap mint nap gyarapodik a tudás Kós Károly életművéről. Csak az idén 400 dokumentumot fényképezett le a marosvásárhelyi levéltárban a közműveknek tervezett Kós-épületekről – tette hozzá.

Toroczkai-Wigand Edéről kevesebbet tudunk, mint Kósról, sőt a köztük levő kapcsolatról szinte semmit. „Sokáig úgy kezeltem e két építész viszonyát, mintha nem lett volna jó kapcsolat közöttük, valamiért haragudtak volna egymásra” – magyarázta az előadó, akit Csíky Boldizsár, a Kemény Zsigmond Társaság elnöke kérdezett. „Az volt az érzésem, hogy Kós Károlynak nem volt fontos Marosvásárhely” – mondta Gall, aki arra is kitért, hogy éppen 106 évvel ezelőtt tartotta Kós székfoglaló beszédét a Kemény Zsigmond Társaságban, ahol a Nemzeti művészet című, később a Magyar Iparművészetben is közölt írását olvasta fel.

Toroczkai-Wigand Ede 1914-15-ben tartózkodott Marosvásárhelyen, de előtte és utána is szorosan együttműködött Kós Károllyal. A marosvásárhelyi közüzemek épületegyüttese, amit Kós tervezett, nem jött volna létre e kapcsolat nélkül. Elképzeléseik, ízlésük annyira megegyezett, hogy közösen tervezték az építkezést Sztánán is, ahol Kós Károly Varjúháza felépült, a Toroczkaié, a Harubán nevű ház végül nem.

A hasonló gondolkodásmód a budapesti állatkert, a sepsiszentgyörgyi székely skanzen, a Kós által tervezett, de meg nem épült kolozsvári, illetve a Torockai által épített marosvásárhelyi iparkamara épületein is látható. Egy 1909-ban keltezett levelében Kós azt írja feleségének, ajánlatott kapott Toroczkaitól, pályázzák meg közösen a Maros-Torda vármegyeház megépítését, amely a marosvásárhelyi Városházával szemben épült volna fel.

Kós Károlyt „elragadta” Sepsiszentgyörgy, ezért áll Marosvásárhelyen csak egy épülete, míg Toroczkai több épületet is tervezett Marosvásárhelyen. Ezeknek az épületeknek az az egyik legfőbb jellemzőjük, hogy funkcionalitásukat száz év múlva sem veszítették el, ugyanazt a célt szolgálják, mint megtervezésük idején – mutatott rá Anthony Gall.