Emlékezetes képek következnek a képiség kérdéskörét vizsgáló negyedik pulzArt összművészeti fesztiválról. A rendezvény csütörtökön kezdődött és vasárnap zárult Sepsiszentgyörgyön.

2016 a Kép éve Sepsiszentgyörgyön, Székelyföld Kulturális Fővárosában. Ennek megfelelően állították össze a rendezvény programját. A pulzArt nyomai nem tűntek el nyomtalanul a városból: látható még például Rabóczky Judit Rita Dans macabre című szoborinstallációja a Tein Teaházban, A Brâncuși fiai és lányai. Egy családi intrika című csoportos kiállítás október 9-ig a MAGMA Kortárs Művészeti Kiállítótérben, a lengyel plakátkiállítás pedig október 12-ig a Lábas Házban.Többször is vetítették a pulzArton az Icebook című színházi előadást, amely tulajdonképpen egy pop-up könyv, élő színészekkel és vetítésekkel tarkítva. Kristályos álomszerűség, félelmetes precizitás a megalkotóktól, a brit McGuire házaspártól, akik személyesen is jelen voltak a fesztiválon.Nemcsak a pulzArt résztvevőit, de a városlakók sokaságát csalogatta ki péntek és szombat este a főtéren bemutatott tűzzsonglőr produkció. A magyarországi Flame Flowers előadása valahol a szórakoztatás és a művészet határán táncolt, mint mondták, nem cirkuszi artisták és nem is tűztáncosok, valahol a kettő között mozognak.A Bukaresti Nemzeti Színház Köztünk minden rendben van című előadása a kortárs létállapot parabolája, amelyben a 20. század felgyűlt és feldolgozatlan emlékeitől fulladozó ember élni próbál. A néző pedig könnyeit törölve kacag és nevet. A játék zseniális, a színészek könnyedek és szabadok, olyan természetes erővel vannak jelen a színpadon, ami ritka. Az élmény nem lesújtó, nem megrázó, hanem kerek.A szem irodalmi és társadalmi portál kilenc szerzője vett részt a pulzArt fesztiválon, és a beszélgetésekkel egybekötött vitaindító előadásaikat három téma köré szervezték. Először a focit helyezték új megvilágításba, és a sport társadalmi szerepéről beszélgettek, majd az erőszak fogalmát járták körül. Az Utcapolitikák című harmadik alkalom iránti érdeklődés rámutatott: legyen a téma akár egy 19. századi regény, akár a 21. századi pop-art, helye van a művészet és a társadalmi mozgások közötti összefüggésekről való beszédnek.Potozky László Éles című regényének pulzArtos bemutatója gyakorlatilag erdélyi premier volt, hiszen a csíkszeredai származású, Budapesten élő író harmadik kötete tavaly jelent meg, hazai közönség előtt azonban még nem beszélt róla. A Tein teraszán megtartott közönségtalálkozón nemcsak a regény keletkezéséről mesélt, hanem arról is, hogy Amszterdamban és Prágában is ugyanúgy vonzódik a lakótelepekhez, mint Csíkszeredában vagy Sepsiszentgyörgyön, készülő regényéről pedig annyit árult el, hogy egy közép-kelet európai forradalomról szól.A Balassi Intézet hozzájárulásának köszönhetően a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum tulajdonában lévő Nádas Péter író fotográfusi életművébe tekinthetünk be a Köntés Galériában berendezett tárlaton. A 47 fotográfia hét témakörbe rendezve követi végig „a fény és az árnyék útjait” – a hatvanas évek elején készített képes tudósítások felvételeitől az ezredforduló tájékán keletkezett minimalista alkotásokig.Következetesség, ismétlődés, szertartásosság, elmélyültség jellemezte azt a négynapos kalligráfiai műhelyt, amelyet Sorin Trăistaru bukaresti kalligráfus tartott.Románia egyik leghíresebb vizuális művészét, Dan Perjovschit két és fél órás beszélgetés során ismerhette meg a közönség a Hostelben, azt követően, hogy a három napig a Ferdinánd Panzió udvarán kijelölt falra festett. Perjo egyébként is falakon, ablakokon, mennyezeten, azaz mindenféle „feledésbe merült, szerény tereken” illusztrálja erősen vizuális gondolatvilágát, meglepően hatékony módon. Nagyszebentől Londonig, Isztambultól Tokióig, azaz most éppen „New Yorktól pulzArtig” láthatók munkái, éjjel-nappal nyitott köztereken, „azt hiszem, nagyobb közönségem van, mint a fociválogatottnak” – jegyezte meg  a beszélgetésen.

Két, a maga műfajában innovatív együttes koncertje keretezte az idei fesztivál programját, a nyitókoncertet az a brit Hidden Orchestra tartotta, amely egy izgalmas stúdióprojektből nőtt ki élő fellépéseket tartó formációvá, a zárókoncertet pedig az alig 15 éve feltalált, látványban és hangzásban is rendkívülit nyújtó "hang" dobokat felvonultató svéd-brit duó, a Hang Massive adta.