A Szamár-sziget, vagyis Asinara szigete Szardíniához tartozik, csupán egy gondnok lakja, természetvédelmi terület, amely egykor a maffiózók börtönéről volt híres. Napjainkban egyre inkább az a történet válik ismertté, hogy egykor itt éltek és zömében meg is haltak az Osztrák-Magyar Monarchia katonái, mint első világháborús hadifoglyok. A fennmaradt tárgyi emlékekből, az egykori és mai szigetről készült fényképekből, kordokumentumokból nyílt kiállítás a Maros megyei múzeum Várgalériájában a Külső Magyarok Kft. jóvoltából.

A tárlat kurátorait, Major Anitát és Margittai Gábort Soós Zoltán múzeumigazgató mutatta be az érdeklődőknek és mutatott rá kutatásaik jelentőségére, arra, hogy a szinte teljesen elfeledett múlt emlékeit sikerült napvilágra hozniuk.

Major Anita érdeklődésünkre elmondta, 20 évvel ezelőtt, még egyetemista diákként egy néptánccsoporttal járt először Szardínia szigetén, és bejárva az egész, különlegesnek tűnő vidéket, megfogadta, hogy még visszatér oda. Akkor még nem tudott semmit a Szamár-szigetről, az úgynevezett szellem-katonákról. Tíz év után térhetett vissza Szardíniára, ahol már kezdett érdeklődni az idegenvezetőtől, hogy vannak-e magyar nyomok, magyar vonatkozású emlékek, és a Szamár-szigeti kiránduláson, bár tilos volt, társával letért az előre megszervezett útról és bebarangolta néhány óra alatt a kis szigetet, ugyanis hallott valamit, hogy ott léteznének olyasmik, amelyek a magyar katonák emlékét őrzik. A kíváncsiskodásból kutatás lett, a sziget gondnoka minden segítséget megadott, sőt az olasz és a szárd kutatók is besegítettek a munkába. Ma már a Szamár-sziget látogatóinak megmutatják a magyar katonák emlékeit is, azokat a helyeket, ahol az első világháborús foglyok éltek, szenvedtek, vagy nagyon sokan közülük meghaltak. A zöme ugyanis elhunyt, a mostoha körülmények, a járványok nem kedveztek az életben maradásnak.

A vándorkiállítás azokat az emlékeket sorakoztatja fel, amelyek megmaradtak az 1916 januárjában, tehát éppen száz évvel ezelőtt marhaszállító hajókra rakott katonák után. Családi ereklyékként őrzött levelek, naplótöredékek, fényképek, képeslapok, személyes használati eszközök, halotti bizonyítványok – amelyek a négy éve elkezdődött kutatást ismertető riportsorozat után kezdtek gyűlni az olvasóktól. A kiállítás egy hónapon keresztül látogatható Marosvásárhelyen.